Egy picit

...

Új reality sorozatot indítok, többnyire megtörtént, vagy épp-hogy elkerült valódi esetekről. Meg lesznek benne abszolút fikciók is.

Vigyázz a sakálokkal, mondta neki búcsúzóul a lány, mikor egy átkefélt éjszaka után belevetette magát Tejszínváros fekélyekkel borított pirkadatába.

A kopasz férfi a könyvet a sarokba hajította, felpattant a kanapéról, ezzel a mozdulattal leverte az asztalról a hamutálat, ami vontatott kattogást húzva maga után végiggurult a padlón egészen a másik fickó lábáig.

Dobok hangja szól valahonnan a pokol legmélyebb bugyraiból, vagy talán az alsó szomszédból, miközben én üres tekintettel és még üresebb borosüveggel bámulom a monitort.

Már fél órával indulás előtt felszálltam a vonatra. Piliscsabára igyekeztem, azt hiszem az egyetemmel kapcsolatban kellett elintéznem egy ügyet, de ez már a múlt juharszirup-ködébe vész. Én másnapos voltam. Odakint nyár. Fülledt, csizmaszagú meleg kint és belül.

Néha, mikor éppen annyi sört ittál, hogy már nagyon vágynál egy nőre, de még nem annyit, hogy mindenképpen hazavidd a legcsúnyábbat, és inkább egy ezerszer látott pornófilmre vered ki a faszodat, eszedbe juthat valami a gyerekkorodból.

Csináltam egy angol nyelvleckét focirajongóknak. Fogadjátok nagy szeretettel!

A (gondfoci) közben annyira exklúzív lett, hogy kétévente csak EGGYEL jelentkezek, HA! Ez nem semmi!

...

...

...

...

...

...

Azon a napon a világ épp nem tartott semerre sem, a bolygók össze-vissza álltak, a végtelenség tanácstalanul nézelődött körbe-körbe.

Régóta nem történt semmi itten, nem tudom, hogy a többiek mit csinálnak, én egy nagyobb projekten dolgozom éppen. Rímszerű. Haha. Mindegy. Addig is berakom az egyik első novellámat (kamaszkorom első fáziskésése), mert újat nem tudtam most. Én meg akarom, hogy legyen valami. Aztán csak jönnek majd, Kitartás.

Átman- a legnagyobb szuperhős

...