Ha már lúzerségnél tartunk...

Egy ideje nem írtam lúzer sztorikat, pedig nagyon hasznos dolog az embernek időnként égetnie magát, így nem lesz annyira nagyképű akkor sem, ha egyébként akkora király, mint én. Röhögjetek rajtam ti is!

Ma szeretnék mesélni az egyik legnagyobb lúzerről, akit ismerek: rólam. Véres és borzalmas lesz. Pont ahogy szeretitek.

Azt hiszem, hogy kevesen csináltak magukból akkora hülyét mint én néhány éve a kalocsai templomban. Íme a sztori.

Állítólag az írásaim alapján elég beképzeltnek tűnök, úgyhogy ezt ellensúlyozandó most fogom magam kicsit égetni.