...

A próféta szakállára!

előző rész
következő rész

Ez egy valódi hír, de nem fárasztalak titeket azzal, hogy linkeljem, lényeg, hogy Belgiumban bevezetik. Nekem meg ez jutott róla eszembe.
________________________________________________HITETLENEK!
Nemtom mi van ezzel az egész közelkelettel, nagyon zűrös asszem. Ráadásul mi itt nyugatabbra pont nem segíteni próbálunk, hanem igyekszünk eléggé leregulázni őket. Kivéve persze azokat, akik gazdagok.

Ma volt egy vicces elektronikus levélváltásom egy Németországi kolleginával. Azt nem sikerült megtippelnem se, hogy hogyan kerültem be a címzett mezőbe, mert ha csak elkezded beírni, akkor nem hozza fel a teljes globál címtár találatait, csak az országosat, és hát az illető, akinek írni akart az nem Irón Mátyás volt Magyarországról, hanem Irón Tímea Németországból, a manuális címzésnél meg elég nagyot kell hibázni, hogy Tímea helyett Mátyást gépeljen az ember. A "Hallo Frau Irón!" üdvözlés után kicsúszott a számon egy "Anyád!". Aztán összeszedtem minden tudásomat (két évig akartak nekem németet tanítani, aztán a sorozatos bukások hatására elmentem angolból nyelvvizsgázni, hogy felmentést kapjak nyelvből), meg a webszótárét is és németül válaszoltam neki, hogy nem tudok sokat a nyelvén, de szerintem nem engem keres, mellékeltem az aláírásomat is, amiben benne van, hogy hángeri, meg minden. Erre visszajött, hogy de, igen, ugyanazt a prtoblémája, mint tegnap, és még nyomott valami szakszlenget, mindezt már angolul. Erre kifejeztem sajnálatomat, hogy már megint zavarom, és hogy az előző válaszomban hiábavaló volt abbéli igyekezetem, hogy az illetékest becímezzem, mindazonáltal biztosítottam afelől, hogy nem én vagyok akit keres, és hogy remélem ezúttal már a megfelelő helyre is eljut a levele. Nem válaszolt. :D

Később a karma törlesztett egy kicsit a korábbi, vagy a még el sem követett bűneimből, és felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyökérpálcák néha csak rejtőzködnek, de azért éberek, és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy jól becinkelhessenek; és hogy nem létezik egy olyan idilli állapot, amikor már minden gyíkság gyökerestől ki van irtva, és nem kell készültségben lenni, hanem élheted az életet a saját tempódban, mert nem fog senki ok nélkül odaszarni a szentélyed közepére; hanem ez egy folyamatos küzdelem, kemény meló, hogy eltakarítsd amit összebasznak a tudatlanok, a saját feneketlen tudatlanságuktól elvakítva; azért, hogy amikor időnként nagyjából kitisztult, akkor megpihenhess benne egy kicsit, és mosollyal az arcodon szemrevételezhesd a saját elvégzett erőfeszítésed nagyszerűségének eredményét. Aztán kezdődik minden előlről.

Durva, mi?