Ha nem akarsz megélhetési bankrabló lenni...

Szupi!

előző rész
következő rész

Nem szereted az erőszakot? Nem akarsz fegyveres rablás útján pénzhez jutni? Utolsó fityingjeiden utazz ki az USA -ba, és perelj szét egy pár óriáscéget. Ne sajnáld őket, a többségük úgyis felelős a kialakult válságért. Ez a minimum...
_________________________________________________blululugggy!
(ez egy kádbafingás volt, ha nem lenne egyértelmű)

A játékokról, meg egyáltalán az összes élvezetes dologról, amelyek nem feltétlenül építik a karrierünket, valamint az amerikai jogrendszerről nagyon sokat lehetne írni, én most megpróbálok rövid lenni.

Kipihentétek magatokat? Mert én akkorát beleadtam a gyurmacsótányos képregénybe, hogy semmi kedvem nem maradt az elmúlt napokban csinálni valamit. Tegnap már majdnem, de véletlenül találtam egy fasza online játékot, és gondos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy inkább azzal tolom egész este, amíg kómába nem esek. És erről jutott eszembe ez a mai téma.

Mondjuk azért nekem kicsivel magasabb a végzettségem (nem sokkal), és van melóm is, de azért hiába mondják, hogy minden játék fejleszt valamilyen készséget, ha most visszakapnám azt az időt, amit életemben eljátszottam, akkor még tinédzser lehetnék. A Diablo II -vel szerintem összidőre egy évnél is többet játszottam, ismertem az összes főellenséget névről, és volt hogy azt álmodtam, hogy diablózok, haver! Fejből emlékszem, hogy a paladin feka akcentussal ezt mondja, amikor először kimész vele a szabadba: "Let's purge this land!", a barbár pedig ezt: "There are many foes here.". Volt egy melóhelyem, ahol önállóan kellett digitális térképeket szerkeszteni, de amikor a fönök nem figyelt végig csak hálóban diablóztunk. Aztán ha jött a góré, akkor csak alt+tab, és már ott is volt a térkép. Visszagondolva, nem értem, mi volt olyan kurvára lebilincselő abban, hogy órákig csapatom az 59. szintű druidámat, hogy találjak vele egy mágikus kulcstartót, ami pont passzol a szettemhez... A Diabló háromtól már előre félek, bár egy ideje nincs sok játék a gépemen, de ha az akkor jön ki, mikor nekem csecsemő korú gyerekem lesz, akkor felőlem addig ordíthat a kis pudvás, amíg el nem megy a hangja, én akkor is csak aprítom a gonoszt rendületlenül...

Mostanában a neten játszom, többnyire flash játékokkal, mert igazából már ezekkel is nagyon színvonalas cuccokat tudnak csinálni (például megcsinálták flash alapon a doomot is), és nem kell telepíteni, meg nem kell órákra leülni, hanem lehet pár perc alatt is. Sok jó van. És szeretem felbaszni a béna amerikai tinédzsereket, akik az elején nooboznak, meg arcoskodnak, aztán már csak fákjúznak, és kilépnek, mikor el vannak picsázva.

Szerintem Amerikában tényleg meg lehetne nyerni egy ilyen pert, mert valóban úgy vannak kitalálva ezek a szarok, hogy odaragadsz a görgősszékbe, és néha egész hétvégéket átjátszol anélkül, hogy ébredés után akár csak a függönyt széthúznád. De ilyen alapon perelni lehetne az összes tévésorozatot, és minimum vissza kéne kapnod a pénzed a moziban, ha nem tetszett a film, meg még sorolhatnám... Nem olyan rég beszélgettem amcsikkal, mindenféléről, és nem tűntek olyan butának, ahogy azt a sztereotípia alapján gondoltam, de az, hogy például pert nyerhetsz egy légitársasággal szemben azért, mert magadra öntöd a földimogyorós konzervet a gépen, mert nincs ráírva, hogy "vigyázz, kiömölhet!", ez elég kemény.

Na jó, mostmár végre mehetek játszani!

Szóljatok hozzá!