...

Rákkendroll!

előző rész
következő rész

A kannibalizmus rengeteg állatfajnál megfigyelhető, de például nagy mértékben hozzájárult a neander-völgyi előember kihalásához is, a modern korban pedig az ismert egzotikus helyszíneken kívül valamiért a volt Szovjet Unió területén a leggyakoribb jelenség.
________________________________________________________
Ismerek valakit, aki járt igazi kannibál környéken, bár ugye elvileg már ott is törvények vannak az ilyesmi ellen, azért szerintem még simán tolják. A halottakat nem kezelik úgy, mint akik megszűntek, a családfők koponyáját például ott tárolják a lakásban. Ezt az illetőt az egyik család meghívta vacsorára, és a hosszú asztal végén ott ült a nagypapa. A nagypapa egy ideje már meghalt, de úgy nézett ki, mint aki csak szunyókál, még cigit is adtak a kezébe. Valami hűvös helyen így tárolják, ameddig nem indul nagyon oszlásnak, aztán majd az ő koponyája is kikerül a polcra. Az egyik házigazda meg is kérdezte a nagypapát, hogy szimpi -e neki ez a fehérember. Állítása szerint az öreg azt mondta, hogy igen. Az emberhús íze a sertéshúséhoz hasonlít, egyesek szerint még finomabb is annál. Az ember legízletesebb része a hüvelykujj mozgatásáért felelős gömbölyded izom a tenyéren (Flexor Pollicis Brevis).

A húsevés nem sokkal jobb, mint a kannibalizmus, csak a képmutató civilizált majmok szeretnék a kettő közötti különbséget kurvanagynak beállítani. Aki húst eszik, bűnrészes egy gyilkosságban. Én eszem húst, és nem buzdítok senkit arra, hogy ne egyen, de ezt a tényt ne hessegesd el magadtól, haver, vállald a felelősséget. Én akkor is ennék húst, ha puszta kézzel kéne megfojtanom, és beleznem a marhát. Akkor is, ha vadásznom kéne. Sőt, azt inkább preferálnám, mint ezt, hogy teljesen sterilen, tálcán szeletelve kapom meg, mintha ez egy ipari termék, és nem egy élőlényből kivágott darab lenne.

Állítólag nem lehet elképzelni, milyen igazán éhezni, mert az a tudatállapotodat is nagyban módosítja (konkrétan begyogyózol, haver), de én olyan helyzetben tutira ennék embert. Ennék szeretetből, rajongásból is, ahogy egyes törzsek megeszik szeretteiket, mikor azok meghalnak, vagy a tanítvány megeszi halott mesterét. Gondolj bele, hogy beépíted magadba azt akit szeretsz. Ennél jobban nem válhatsz eggyé senkivel. Legalábbis nekem könnyebben befogadja az agyam, mint azt, hogy egy közúti balesetben kipurcant idegen veséjét orvosilag belémapplikálják... És vannak más helyzetek is, amikor ennék, egyedül talán perverzióból nem.

Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az emberi kannibalizmus nem egy befejezett dolog, folyamatosan elő - előfordul.

Szerintem halál komolyan el kell gondolkodni előbb utóbb, hogy meddig vihető ez a hihetetlen pazarlás, amit mi a testekkel végzünk. Ezek lesznek ám az igazi etikai dilemmák (Oké, hogy nem esszük meg a nagyit, de mondjuk befűthetnénk vele)...
Illetve, hogy egy idő után lesz -e még hely a földön, ami nem temető. Mondjuk nem kell -e beparcellázni a Hortobágyi Nemzeti Parkot...

Szóljatok hozzá!