...

Szenzációs, szenzációs!

előző rész
következő rész

Bizony tökös gyerekek voltak ezek a telepesek, a naplók szerint legalább két medvét megettek. Ez aztán a visszanyal...
1847. február 11 -én A Donner tó (későbbi elnevezés) melletti faházakban nyugis nap köszöntött az emigránsokra, nyugati szél fújt, és lassan olvadt a hó. Ezen a napon nem halt meg senki.
_____________________________________________korrrrr(gyomor)!
A Donner csoport bizony a saját bénasága miatt került ilyen helyzetbe, több nagy mellényúlásuk is volt az útjuk során. Íme néhány:

1. Útjuk során kipróbáltak egy rövidebb utat, ami azóta "Hastings Cutoff" néven vált híressé, és egy sivatagon vezet keresztül, itt napokat töltöttek azzal, hogy néhány elkóborolt marhát kerestek, és összesen körülbelül három hetet vesztettek ahhoz képest, ahogy a hagyományos úton haladtak volna.

2. James Reedet kevéssel az előtt elzavarták a csoportból, hogy a tóhoz érkeztek volna, mert Reed egy csetepaté során leszúrta az egyik család alkalmazottját, aki előtte ostorral kétszer arcul ütötte, egyes források szerint harmadikra a közéjük ugró Mrs Reedet találta el. Eddig a pontig Reed volt a csoport valódi vezére, lévén 46 éves energikus és intelligens ember volt, a két Donner fivér már inkább idősödő nem túl jó erőben lévő urak voltak, akik emiatt nem voltak megfelelő vezetői a társaságnak. Reed viszont ezért valószínűleg nem evett emberhúst.

3. A csoport akkor sem fordított kellő figyelmet a közelgő télre, amikor már jelentősen lemaradtak a többi szekérkonvojtól, kényelmesen haladtak, még ekkor sem fogták sietősre.

4. Amikor a hegyen rájuk szakadt a hóvihar, nem ismerték fel, hogy addig kellene teljes erőből menni, amíg jó kondiban vannak, hanem azt gondolták, hogy megvárják amíg eláll, illetve arra apelláltak, hogy majd elolvad. Néhány napon belül leöldösték a maradék marhákat, és berendezkedtek arra, hogy kivárják a jobb időt. Csak februárban magyarázta el nekik az egyik mentőcsapattal érkezett hegyi vezető, hogy ez a hó bizony júniusig itt lesz...

Volt még más is, de azt majd később.