...

Ilyent még a pék se süt! Egyet sütött, azt is elfuserálta!

előző rész
következő rész

Gyorsan lezagyválom, de úgysem fogtok mindent felfogni, szerencsére nem is kell: A fenti szöveget megboldogult dédmutteromtól hallottam még kiskoromban, nem sokan ismerik, ennek az lehet az oka, hogy az öreglány 1898 -ban született... Holnap (azaz ma) tréningre megyek, ahol majd jól megtanulom megoldani a problémát, meg kezelni a konfliktust. Végre! Ezenkívül hazafelé jövet a Ferenciek terén egy csatornanyílás fölött guggolva hugyozó szoknyás nőt úgy kellett átlépnem majdnem, de persze nyuszi voltam lefényképezni. Na ezek együttesen vezettek oda, hogy ma ezt kapjátok.
__________________________________________________pssssss!
Szóval ott guggolt a nő, hosszú húgykígyó nőtt ki a lábai közül, mert attól, hogy öt centire leengedte a valagát egy 30x30 centis négyzet alakú rács főlé, attól még nem kötelező beletalálni, és körülötte meg zajlott az élet. Egyből az jutott eszembe, amikor hosszasan kóvályogtunk Párizsban az ázsiai negyedet keresve, de az istennek nem találtuk, úgyhogy bementünk egy közértbe valami frissítőért (sör), és a kasszánál a sorban állva a következő jelenetnek voltunk szemtanúi: Kint az üvegajtóval szemközti fa tövébe odament egy átlagosan, de nem rosszul öltözött középkorú ázsiai nő. Zöld kabát, fekete nadrág. Letolta a gatyáját, leguggolt, odahugyált, felállt felhúzta, és azzal a lendülettel jött is be a boltba. Az ázsiai negyed meg egy sugárút, amit a keresztutcákon benézve pont nem veszel észre, hogy ott már az van, de ha hosszában végigmész rajta, akkor viszont nincs is sehol semmi más, csak ázsiai cucc, még a meki is úgy néz ki, hogy két olyan hülyebetű, meg a dupla ív, aztán csá.

Kellemes hétvégét, szóljatok hozzá!