...

Óóólééé oléoléolééééé!

előző rész
következő rész

Ebben a részben láthatjuk, a "hogyan ne" példáját. A tréningen volt egy olyan gyakorlat, amikor tilos volt megszólalni, de úgy kellett figyelni, hogy azzal a beszélgető partneredet arra ösztönözd, hogy meséljen a problémájáról. Nagyon hamar levágják, ha csak bólogatsz, de már fingod sincs, hogy miről van szó, én legalábbis mindig lebukok.
______________________________________________________zörrr!
Ez az a hang, amikor megzörren a háló.
Szóval ma megint duplaepizód van, mert ugye tegnap volt az újabb kábelfektetési időpont, így a tegnap estét részben azzal töltöttem, hogy vártam a szakikat, részben pedig azzal, hogy átéltem eddigi életem legbrutálisabb beszélgetését, és mondanom sem kell, kurvára nem tudtam nemhogy profin, de szinte sehogy sem kommunikálni, mert nem bírtam kívül helyezkedni, és indulatok nélkül megközelíteni. Lehet, hogy ez csak az öregeknek megy (és itt most nem a harmincon felülieket értem, mert akkor már nekem is mennie kéne).

A kábeles meg megint nem jött, több mint fél órával a beígért intervallum után hívott, hogy akkor tudna elindulni, mondtam, hogy mostmár inkább pihenjen. Egyszer lehet hibázni, de kétszer, két nap eltéréssel már elég nagy blama, bár biztosan volt hasonlóan nagy húzása az én multimnak is. Úgyhogy még mindig nincs tévém, meg zsinóros netem, de egyszer csak lesz olyan egybeesés, hogy pont ide tud érni a fazon, és beköti, nem? Remélem. Meccseket akarok nézni!

Szóljatok hozzá!