...

Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

előző rész
következő rész

Persze, tudom én, hogy bonyolultabb, meg árnyaltabb dolog ez annál (vagy legalábbis a szereplők szeretnék ezt elhitetni veletek), minthogy én a sudribunkó egyáltalán bírálni tudjam, de azért felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet a mai napig teljesen legálisan közszereplő, döntéshozó egy csomó olyan ember, akik egy rég megbukott, azóta bűnösnek kimondott rendszer apparátusának elég érzékeny posztján voltak annak idején. Itt a hír:
http://www.fn.hu/belfold/20090514/egy_napra_tett_eskut_kivagone/
______________________________És most mutassa a melleit, kérem!
Ja, az másik casting...

Persze most amúgyis teljesen ellenük van a közhangulat (aminek azért biztosan van oka), de az atyaúristen sem fogja nekem megmagyarázni, hogy igenis, ez például az én érdekeimet szolgálja. Hogy mi? Hát az, hogy a béna főváros nem tudja megszavazni magának a költségvetést, mert ugye az egyik kedves politikus urat lesittelték épp (erről tegnap már ejtettem szót), kétes ingatlan ügyei miatt, ezért az az oldal, amelynek csak egy szavazat hiányzik, hogy többségben legyen, az egy napra kinevez bárkit, aki majd megnyomja a gombot. Nem fikciószagú ez egy kicsit?

Oké, bármilyen költségvetés jobb, mintha nincs elfogadott költségvetés, de ez attól még kibaszottul szánalmas.

Most ezek a balfácánok már tényleg annyira elbénázták, hogy a következő választáson majd vastagon elbuknak, de ebben az a szomorú, hogy nem azért, mert aki majd nyer, arról tudjuk, hogy olyan frankó, hanem mert ezeket meg akarjuk buktatni. Közben meg csak megy az idő, szívják a véredet, ők meg pofátlanul dőzsölnek, de persze eszük ágában sincs elhúzni a vérbe, mint ahogy az szokás, ha az ember nyilvánvalóan bukott politikus, hanem amíg csak nem muszáj, addig minden pillanatot kihasználnak, és tiszta erőből kapaszkodnak a székkarfába.

Én leszarnám, hogy ki kormányoz, ha abból a sok pénzből, amit eddig már bedobtam a malacperselybe, látnám, hogy végre halvány szikrája elindul a valaminek. De itt amióta lehet választani, na azóta nincs értelme csak igazán, mert ezekből hiányzik az ehhez szükséges alapvető kultúra, és fingjuk nincs semmiről, hogy mit kéne mégis csinálni, csak fényezik magukat, meg fikázzák a többit, és nagyjából itt meg is áll a dolog. Közben megy az idő, megöregszel, végig adod be a zsét, de nem változik semmi, tehát méltán érzed magad átverve. Ők meg nem mondhatni, hogy szerényen élnének.

Én nem bánom annyira a gazdasági válságot, szerintem az egyébként is egy fikció. A sok tőzsdemajom úgy beszél róla, mintha a gazdaság az egy önálló természeti jelenség lenne, amit nem mi emberek irányítunk. Nem bánom a politikai válságot sem, szerintem a jelen (magyar) politikai élet szereplőit egységesen el kéne tiltani a közszerepléstől életfogytig, hogy létrejöhessen egy új generáció, akik még nem teljesen férgek. Bármelyikünk jobban csinálná, néha ez az érzésem. Elszomorít viszont a társadalmi válság, rossz látni a besavanyodott, vagy a már teljesen megőrült (egyedül utazó, hangosan beszélő) embereket, a gyíkokat, akiknek a tévé kimosta az agyát, meg a különböző kasztokat és népségeket, amint mélységes undorral és apátiával kényszerből együtt utaznak a buszon, de közben látod mindenki fején, hogy a faszba kíván mindenki mást. Na ettől igazán beteg ez a hely.

Ez most így sok volt?