...

Only the good die young

Matyi Connor
századik rész
előző rész
következő rész

Szóval miután rájöttek, hogy a századik résztől függ az emberiség jövője, a világ vezetői titokban nagy erőket mozgósítottak, hogy bebiztosítsák, hogy elkészítem. Úgy látszik teljesen feleslegesen. De a tuti majd csak a következő részben derül ki gondolom. Meghát a logika is azt mondja, hogy ugye ha nem tapasztaltál semmi változást magad körül mióta olvasod a dolgot, akkor most vagy eleve nyert a Generátor, vagy amúgysem fog nyerni, csak még nem tudni, hogy miért.
_________________________________________________Háxxxxíííííí!
Ezt az egész Generátor témát jól kiterveltem a hét elején, pont annyi részesre, amennyi hétköznap van egy normális héten, totál figyelmen kívül hagyva, hogy ez nem egy normális hét, úgyhogy a megfejtés jövő hétre marad.

Soha nem vonzott a katonaság, tizennyolc évesen ki is purcantam volna, ha elvisznek, de később sem éreztem rá nagyon, viszont ha kéne tolni ilyeneket, akkor tutira sznájper lennék. Jó sokmindenkit lenyomnék mielőtt kifigyelnek, és össztűz alá vesznek, de végül persze biztos kipurcannék.

A katonaságról meg röviden ennyit: Négyszer voltam sorozáson. Az elsőn egyből megfeleltem, ennek örömére gyalog indultam haza egy sráccal, akit csak onnan ismertem látásból, hogy ugyanazon a lakótelepen lakott, mint én. Ő is megfelelt, ő is hatvan kiló volt, miközben a jólfejlett menőcsávóknak mind valamilyen alibipapírjuk volt. Úgyhogy ezen felbuzdulva hazafelé minden útba ejthető helyen ittunk valamit, és mire délután háromkor hazaértünk, addigra már eléggé ittasak voltunk, én ennek okán le is feküdtem pihenni egy kicsit. Mikor faterom hazaért lepattintottam valami olyannal, hogy szarul vagyok, de muttert nem lehetett ennyivel megetetni, bejött a szobámba, és könnyek között faggatott, hogy "dehát mi baj van?". Én erre megmondtam neki, hogy kurvára semmi, csak jól beittam, és most semmire nem vágyom, csak arra, hogy hagyjon már aludni, amit nagynehezen megértett, és hagyott. Volt már korábban olyan, hogy oldalra nyújtott karokkal közlekedtem a panel előszobában, hogy ne dőljek el, meg olyan is, hogy az erkélyen hánytam ki, hogy ne kelljen a lakáson végigtántorogni, de egészen amíg így be nem jelentettem, hogy én most be vagyok, addig ők soha nem vágták. Később még kétszer megfeleltem, mire végre egyszer őszintén töltöttem ki a pszichológiai tesztet, aminek hatására egyből elküldtek a tizedik kerületi gondozóba.