...

Aki nem lép egyszerre...

előző rész
következő rész

Mondjuk ülj egy tornatermi padra, vagy egy kagylófotelbe, ha nagyon renyhe a gát.
______________________________________________tapicsk-tapicsk!
Ez a mezítlábas lúdtalp csattogása a kövön.

A tegnapi alakításomért szerintem meg fogom kapni a legjobb férfi lábnak járó oszkárt, ha a filmet netán jelölik, ami azért nem annyira valószínű, mint inkább tutinem, mert egy analóg kézikamerával készült tízperces múviról beszélgetünk, de azért nem akarom alábecsülni, elvégre azzal magamat is minősíteném, lévén köztudottan nem vállalok közreműködést bármilyen fosban. Kizárólag olyanban, amire barátaim kérnek fel.

Komolyra fordítva a szót, én már várom turcsa haver kisfilmjének az elkészültét, és nem azért, mert szeretném látni benne a saját cipőmet.

A forgatás arra is jó volt, hogy egy elég komoly szemeszternyi anyagot leoktatott nekünk egy arc csocsóból, de mindezt úgy tálalta, hogy nem tűnt arcoskodásnak, és nem volt idegesítő, pusztán játszi könnyedséggel lemosott minket minden felállásban egyedül, mert a haverja csak arra volt ott, hogy emelgesse a bábukat, ha ő épp lő.

Mondhatjátok: