...

Neharagúúúggy!

előző rész
következő rész

Most betaggelek egy pár hómlesszes részt. Egyik sem lesz vicces. De én kitartok majd mindvégig. Nem rajtuk röhögünk, ugye? Nem a nyomorukon. Nem megkönnyebbülten, mert nekünk jobban megy.
____________________________________Gyógyszerre kell, esküszöm!
Mert a szesz kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság. Vagy lehet, hogy orvosi szeszre gondol.

Ezt remélem még nem írtam itt le, igyekeztem lecsekkolni, de nem találtam nyomát, hát bízzunk benne...

Kezdő - középhaladó (alsó széle közepe - ez egy közismert fogalom a geodéziai műszeres mérésekben) telefonos ügyfélszolgálatos koromban történt, hogy midőn egymás mellett válaszolgattuk meg a hívásokat a haverral, mindig igyekeztünk az óránként tartott tízperces szüneteinket összehangolni, és együtt menni a dohányzóba (dohiba). Ez úgy nézett ki, hogy öt perccel az időpont előtt bemondtuk, hogy - Jó, akkor most egyszerre vegyünk fel egy hívást, aztán utána menjünk! - majd nyomtuk a gombot, és elmondtuk azt a bejelentkező szöveget, amit egy jobb kolléga napi száznál is többször ismétel el. Történt egyszer, hogy a haver várt rám egy kicsit, majd elbábozta, hogy ő akkor mostmár megy inkább, de én csak nem tudtam szabadulni a csajtól a vonalban, aki légikísérő volt, és sehogy sem fért a fejébe a számlázás menete, sorra végigkérdezte tételesen a számláit, hogy - Nade ez hogy jött ki??? - és miután elmondtam neki részletesen, hogy hogy tud utánaszámolni, fogta a következőt, és azt is végigkérdezte. Mikor a végére értünk, komolyan mondom, hogy elkezdte elölről, és én már kezdtem ezen egy kicsit lefrusztrálódni, mert a szegény stewrdess annyira nem volt értelmes, hogy nem tudott annál többet mondani, mint hogy szerinte ez az összeg, amit fizetnie kéne, az túl sok. Ekkor érkezett vissza a tízperces szünete végeztével a haver, aki látta a szenvedő arckifejezésemet, és megveregette a vállamat, mondván - Maradj mindig professzionális! - mire belőlem zsigerből tört elő, hogy - Dehát ez egy tufafejű!!! - amivel nem is lett volna baj, ha a nő hosszú monológja alatt nem felejtem el "kimjútolni" (elnémítani) magam, és ezt ő nem hallja. Ekkor tartott a beszélgetés a huszadik perce körül, és ebben a szellemben még további huszonöt perc következett. A nő rendes volt, mégha tufafejű is, mert noha végig nem sikerült felfognia semmit, és vágta, hogy nyugodtan kirúgathat azért, amit benyögtem, nem tett rám panaszt, pedig egy beszélgetés alatt kétszer is be kellett mondani a nevünket, hogy minden ellenőrizhető legyen. Mondjuk sokszor bocsánatot kértem, vágta, hogy nem direkt volt, és komolyan is gondoltam, mert az, hogy valaki tényleg nagyon buta, és ezzel nem tudok mit kezdeni, még nem ok arra, hogy bántsam.