...

Konyhafőnök ajánlata

előző rész
következő rész

Újabb beszélgetés az ebédlőből, illetve újabb fricska a szexuális fogyasztás terén a kannibalizmust preferálóknak. De legfőképpen nem velük szeretnék foglalkozni, hanem a divattal, a gasztronómiával, és további gyermekkori emléktolulásokkal.
_________________________________________kanál kell, vagy villa?
Szóval kezdjük a pink férfi pólóknál, haver! Most végre megfogalmazom az álláspontomat. Nekem is van egy, de az mondjuk Palermo mez. Már évekkel azelőtt megvolt, hogy ez a dolog divat lett. Ami divat az gáz, erről szerintem nem kell többet... Viszont ami teljesen meggyőzött, az néhány olyan arc, akiknek szerintem nincs is másmilyen színű piké (galléros) pólójuk, és kizárólag felhajtott gallérral tolják. Hozzá kellőképpen szét vannak szolizva, meg gyúrva, de persze nem frissen, hanem már csak azt látod, hogy elég szélesek, de olyan puhának néznek ki. Mint egy kismalac. De általában annál sokkal nagyobb bunkók. Például miattuk sem húz magára Cerkamatyi ilyen színű pólót, ó nem.

Már említettem korábban az Íz-lelő nevű kifőzdét, ahonnan rendszeresen beszerezzük a kaját bent, illetve a személyzet két oszlopos tagját, Yoda nénit, és BuziLacit, akik szerintem rokonok. Aki figyelt az nem most hallja először. Nos a Laci tényleg nincs már ott, és egy kicsit tényleg szarabb lett a kaja.

Kezdetben volt a folytonos harc, durva, kíméletlen nyírása egymásnak, a Cerkamatyi és SSSZÖRNY múltjában. Érdekes, hogy azért ilyenkor is tudtunk együtt játszani mondjuk, és tényleg élveztük, de ahogy a játék véget ért, folytattuk a nyírást. Utána jöttünk rá, hogy azért alapvetően mindketten jó arcok vagyunk, úgyhogy meg lehetne próbálni civilizáltan együtt élni valahogy, de ugye soha nem volt köztünk híd, csak a játék, komoly dolgokról soha nem beszéltünk egymással. Ez maradt a híd, azt játszottuk, hogy órákon keresztül tudományos alapokon, sziklaszilárd logikával bizonygattuk egymásnak, hogy a másik buzi, és persze végig pusztultunk a röhögéstől. Abban az időben bármilyen apróságból le tudtam volna vezetni, hogy ő miért az, durvábban mint az akváriumos viccben. Amikor abbahagytuk, akkor sem beszéltünk semmi értelmesről. Így ment ez még jó sok évig. Csak úgy eszembe jutott erről a képregényről, mert azért jó gyakorlás volt az ilyen helyzetekre.