...

Fasznak az ájtatoskodás, inni kell!

előző rész
következő rész

Ezt a szöveget egy lepukkant kocsmában hallottam egy masszív alkesztől, aki ezáltal kábé a filozófiát próbálta összefoglalni. Egy másik helyen reggel kilenc körül (én csak kávézni tértem be akkor) leparkolta a bringáját egy öreg csocsesz, majd egyenesen a pulthoz ment, és ököllel rácsapott, miközben fennhangon elkiáltotta magát, hogy "DECI!". Erre a pultos gondolkodás nélkül kitöltött neki egy deci kevertet, az öreg egy szuszra felhajtotta, aztán már ment is tovább.
_____________________________________________glugyglugyglugy!
A képregényben elhangzottakat egyébként élőszóban hallottam hazafelé jövet, az emberek megütközve néztek, hogy min röhögök, miközben gyaloglok a házunk felé.

Ahogy a könnyűzene újradefiniálta a zene értékeit, úgy a web újradefiniálja az irodalom, meg egyáltalán az írott nyelv értékeit, nincs is ezzel semmi baj. Én optimista vagyok (vok) és azt remélem, hogy a tinik, akik most még csak chatnyelven értenek, és például a csodálkozást le tudják írni többek között a "WTF"; ":O";" O.o" és még biztos egy csomó más karakterrel is, idővel majd megtanulnak helyesen írni, és megértik, hogy mi a jelentősége. Mondjuk az pont a nyelvtan, de mindegy.

Itt kifogytam srácok, bocs! Eljött az az időcsapda, amikor fél oldalt gépelsz (szerényen kevés ujjal, ahogy a képességeid engedik), és utána egy bizonyos pontig állandóan visszatörölsz, közben már az az érzésed, hogy rég a focimeccset kéne sasolnod, meg vacsorázni is, debazmeg ez a rész sehogy nem akar összeállni!!! A KURVAANNYÁT!