...

A szükség nagy úr

előző rész
következő rész

Tegnap találtam ki, miközben egy hosszú telefonbeszélgetés közben már nagyon kellett, de nem akartam abbahagyni, mert egyébként lendületben voltunk, és érdekelt is a téma. Aztán mikor leültem, akkor jutott eszembe, hogy a sörömet nem vittem magammal.
_________________________________________________Csörr-csörr!
Kétféle ember van a világon (igazából többféle, illetve ahány ember, annyiféle, de valahogy jó ezzel kezdeni egy mondatot, illetve jó skatulyázni, mert azzal is csak leegyszerűsíted a bonyolult valóságot), aki imád telefonálni, és ha épp semmi mondanivalója nincs, akkor arról is képes órákig osztani, hogy épp mi van körülötte, kvázi leközvetíti a szánalmasan üres életét, inkább, mint hogy egy kis ideig ne pofázhasson valakihez. Ismerek ilyet. Aki headsettel tolja 0-24 -ben és frankón csak kimondja, hogy épp most kimegy a konyhába, elővesz egy poharat, vizet tölt, aztán bocsánatot kér, de most ezt meg fogja inni. Nem akarják a belső mozit, inkább vetítők akarnak lenni. A másik fajta meg állandóan lenémítva tartja a telefonját, soha nem veszi fel az ismeretlen számot, ha véletlenül felveszi, akkor sem mutatkozik be, csak hallózik, és egyáltalán kábé úgy éli meg, amikor elkezd rezegni, hogy "Namámegin mijajókurvagecisanyátokat akartok, köcsögök??????????".

Dehát nincs mit tenni, mi leszünk a régió mobiltechnológiai fellegvárai, nem tudtátok? És amíg az első fajta többségben van, addig ideális itt a táptalaj. Az is egy fajta virtuális világ, csak sokkal sivárabb, mint a net. Legvégül majd mindenképpen egyedül maradsz a saját kibaszott elméddel, ember, és addigra annál jobb neked, minél jobban kiismerted, minél jobban együtt tudsz vele működni.

Irón s.k. Mátyás, aki vagyok (stílusos keménygyerek) az egyik legfeleslegesebb dolognak tartja ezt az egész üzletágat a kutyakozmetikával, a turbószoláriummal, és a fodrászokkal együtt.

Amúgy mi van? Mostanában nincs hozzáfűzni valótok?