...

Der Teufel soll das buserieren!*
*Az ördög búbozza meg!

előző rész
következő rész

Miközben kapaszkodtunk Ködmivel a hegyre, szembe jött egy ötvenes hölgy, aki a Rocco nevű kutyáját kereste. Rocco kutyus pórázostól elszaladt és már egy órája kiabáltak utána. Biztos más a kondijuk a népeknek arrafelé, mert már eleve sokkal magasabban élnek, de figyelemre méltó volt a sebesség, amivel az idősödő túlsúlyos hölgy közlekedett, miközben mi úgy lihegtünk, mintha vízbefojtásos vallatáson hallgatnának ki épp.
____________________________Rooooooooocccoooooooooooooooooo!
Hogy ne legyen levegőbe beszélés, ideteszek néhány fotót.

Az elsőn az a libegő látható, amivel a cuccokat, meg a kajákat lehet feljuttatni a fenti táborba. 1045 méter hosszú a kötél, és 550 a lenti épülethez képest a szintkülönbség.

Fasza, mi?

Gondolom a sok katona kurvára örült, amikor vége lett a háborúnak, és eldobáltak mindent, aztán mentek haza, ennek köszönhetően, nem kell nagyon erőlködni, hogy egy kis kapirgálással találj valamit a földben. Mi találtunk egy csomó töltényt, meg hüvelyt - abban az időben hatos tár volt egy puskában, és egyesével lehetett kilőni a golyzit, teljesen le volt gömbölyítve az eleje, szóval csak kilyukasztott, de nem szakadt mondjuk háromfelé a tüdődben - borosüveget, sőt, egy összetört talpas likőröspoharat is, amit még meg lehetett volna ragasztani, de azt ottfelejtettük. Meg találtunk még egy csomó bakancsot, mert az olaszoknak két pár bakancsuk volt, és amint egy tönkrement, eldobták és használták a másikat.

A közel száz éves lőszereknek legalább hatvan százaléka ma is kilőhető. A tíz éves autók elég nagy százaléka alig használható. Éljen a fogyasztói társadalom!