...

Istálló? Gazemberség?

előző rész
következő rész

A hurokkal madárfogás Gyökérhernyó régi víziója, övé az érdem. A hegyről meg tényleg bazisokat tudnék mesélni, de igyekszem a javát kiragadni.
__________________________________________________KÁR - KÁR!
Persze úgy, hogy ne szaladjak nagyon előre a történetben, mert még több rész várható erről.

Van egy csúcs ott, ami annak a hágónak a túloldalán található, amiért végülis a harc folyt, mert azon elég jól lehet közlekedni a két ország között. A neve Cellon, de ez lényegtelen. Ami viszont figyelemre méltó, hogy a hegy belsejébe egy hadtáp alagutat fúrtak majdnem függőlegesen felfelé, amin mi csak úgy tudtunk felmászni, hogy két kézzel kapaszkodtunk a sodronykötélbe folyamatosan. Fejlámpát ugye nem vittünk, meg semmi mást sem, mert csak egy órás kis sétának képzeltük az egészet. Ilyen volt:

Nem igazán értem, hogy menetfelszereléssel, kötél nélkül hogyan lehetett itt kolbászolni.

Mikor a végére értünk a kb 180 méteres szakasznak, amit a túristák számára járhatóvá tettek, ismét majdnem beszartunk a megerőltetéstől, és már egy lépést sem szerettünk volna felfelé menni, pedig lefelé nem volt út. Amikor később lefelé jövet meghallottam a varjút, egyből arra gondoltam, hogy ez már a szemgolyómra pályázik. Eszembe jutott a Donner Party története.

A Cellon így néz ki estefelé a hágó túloldaláról:

Debéna...