Szuperhősök, robotok, meg pár zöldség
Vicces történetek és irodalmi igényességű versek
Csak mert nem mindenki szeret olvasni
Egy kis agytorna (az agyat nem mi biztosítjuk hozzá)
Ha épp rajongani akarsz
...
Egy cipőben járunk.
Óvatosan a fogalmazással, csak annyit mondhatok. Ezeket a dolgokat nap mint nap megetetik veled, csak már annyira hozzászoktál, hogy fel sem tűnik, hogy mondjuk a rugalmas munkaidő nem azt jelenti, hogy ha épp nincs mit szöszölni, akkor nem kell ott rohadnond, hanem azt, hogy ha több a meló, mint amit adott idő alatt meg tudsz csinálni, akkor ottmradsz, amíg kész nincs.
_________________________________________Csomagot hoztam!
Végre itt a kiváló hosszúhétvége, ami újabb alibit szolgáltat, hogy ezen a héten is elsikkasszak egy epizódot.
Ma a gyárban a csajok mind ottmaradtak, mert nem tudták befejezni a napi feladataikat, pedig nekik nincs is benne szerintem a szerzijükben, hogy rugalmas vagy ilyesmi. Nekem sincs. Le is léptem 17:00 -kor.
Csak mert van néhány igazi zombi picsafej, akivel bármit meg lehet csináltatni, mert azt hiszik, hogy ezzel a hozzáállással bebiztosítanak valamit, nem kell hogy lelkiismeret furdalásom legyen, ha nem tömöm tovább puszira az amúgy is felfoghatatlanul gazdag, és befolyásos részvényesek zsebeit, mint amit előre kialkudtunk. Húzzák meg a faszt.
Az alapjainál van elbaszva az egész. És még ha úgy közelítesz hozzá, hogy javítani szeretnél rajta, akkor sincs sanszod, mert egész addig nem juthatsz semmire, amíg el nem kezdesz azoknak a szabályai szerint játszani, akik gazdasági - és ezen keresztül minden egyéb - hatalmat gyakorolnak. Akik érinthetetlenek, mert minden szabály fölött állnak, felelősségre vonhatatlanok, láthatatlanok. Bármit megtehetnek veled és velem, és az egész szargolyóbissal.
Kiírhatják például a nyomtatószobában, hogy a cég működésének folytán tavaly 700 fát kellett kivágni, hogy fedezze a papírhasználatot, és hogy egy fa három embernek termel elegendő oxigént, ezért én a rabszolga, otthon kapcsoljam le a villanyt. Hát nem vérlázító?
Nade, megint túl mély lett az érzelmi dimenzió. Sajnálom. Csakhát nagyon szívesen élnék egy olyan világban, ahol értelmesen működnek a dolgok, és nem kizárólag a felesleges faszságokkal van tele minden.
Vagy akár hajlandó lennék egy rezervátumba is bevonulni, ha a kibaszott részvényesek egy talpalattnyi helyet hagynának, de nekik az egész kell parkolónak, meg golfpályának.
Hozzászólások
Névtelen (nem ellenőrzött)
Uff, jól beszéltél!
Hozzászólás