...

Jó a melled, ki csinálta?

Mellplasztika
előző rész
következő rész

A plasztikatémát ott annyival elintéztem, hogy kimeríthetetlen, most sem szándékozom túl mélyen belemenni, csak annyira akarom érinteni, hogy érzékletesen sugalljam a véleményemet
_____________________________________________CRACK!-CRACK!
Ilyennek képzelem azt, amikor vésővel farigcsálják az orrnyergedet.

Egyébként a véleményem a plasztikáról tökre nem rendhagyó. Nyilván van sok ember, akinek valami olyan zavaró és jellegzetes testi sajátossága van, ami miatt nem tud megfelelő önbizalommal élni, mert folyton úgy érzi, hogy a beszélgetőpartnerei csak egy kampós orrot, elálló fület, látnak benne. Szerintem többnyire nekik is belül kéne rendben lenniük először, és akkor már nem éreznék így, és nem lenne szükség a sebészetre, de ugye tudjuk, hogy vésővel meg kalapáccsal sokkal könnyebb melózni, mint egészséges gondolkodást kialakítani, úgyhogy fogadjuk el, hogy van létjogosultsága az ilyen jellegű plasztikának. Elképzelhető, hogy ezek az arcok felszabadultabbak lesznek, és ezáltal tényleg egészségesebbek. Az viszont, aki az egészet azért csinálja, mert azt hiszi, hogy a buxaszáj, meg a gömb alakú mell tényleg szép, az már túl van azon a ponton, ahonnan még meg lehet gyógyulni szerintem.

Én soha nem tudnék hozzászokni a gondolathoz, hogy az az anyag, amit csöcs gyanánt markolászok, vagy ami ajak gyanánt a fütyimre csücsörít, az csak a raktári logisztika miatt nem lett mondjuk irodai csuklótámasz, vagy szigetelés akril kádakhoz.