...

Húzd meg jobban...

előző rész
következő rész

...a faszt. Még mindig tart a túlóraszezon nálunk, például ezt is már tegnap meg akartam csinálni, csak aztán rákattantam egy játékra, és nem tudtam már erőt venni magamon.
____________________________________________klik-klik-pöty-pöty!
Ezzel telik az életem. Számolgatom a cellákat, meg törölgetem a rekordokat.

Bazimélyet is mondhatnék, megmondhatnám a legnagyobb tutit, de persze fosok az egészre, csak élni akarok. Az a legnagyobb baj, hogy tényleg nem csak azt a nyolc és fél órát hiányolom, hanem a teljes öt napot, mert hiába vagyok most itt, nem ott, attól még teljesen behatárolja az ittet az ott. Nem tesz jót a csídnek, ha egész nap buzimajmokkal, meg gyökérpálcákkal kell egy levegőt szívnod.

Ma meglátogatott minket az egyik pulyka fentről, aki régen a közelünkben ült. Nagyjából lesajnált, hogy milyen csöndben vagyunk, meg ilyenek. Nem akartam neki mondani, hogy itt ilyen világ van. Ha vicceskedni próbálsz, egyből megjegyeznek maguknak. Egész más. Ügyelni kell a látszatra, jobban mint bármi másra. Oké, ez mindenhol az előrejutás alapja, de én nem akarok előre jutni, csak nem szeretnék tikkelve meredni a monitorra, és okádni, ha jönnöm kell.

Megfogalmazódott, hogy a mostani körülményeim nem éppen ideálisak a kutyaszaros képregénysorozatom szempontjából. Apad a humorom. Elnézéseteket kérem.

Vagy ez csak a posztnarkotikus télidepressziós kielégületlen szuicid stupor? (fogalmam sincs mi az, úgyhogy szerintem nem...)