Közben kitaláltam, hogy mi történt az előtt, és az után, hogy megittam azt a bizonyos korsó sört.

A rovarok közvetlenül a sörömbe esés előtt körülbelül így múlatták az időt: (Ja, megint nyomogatni kell.)

Miután kipancsikolták magukat a szeptikus tocsmákban, vidám kis csapatunk ellátogatott a kedvenc kocsmámba, ahol volt szerencsém elfogyasztani őket. A sörtől újabb zseniális ötletem támadt. Minden feltétel adott volt hozzá, hogy megdöntsek egy rekordot, hiszen a népszerűségem már rég nagyobb, mint akárkié (és itt azért nem sorolok fel senkit, mert nem akarom őket reklámozni), ez jól látszik abból, hogy kik állnak a sorban.

A rekordkísérlet egyébként sikerült, egy hónapig smároltam megállás nélkül mindenkivel, aki csak sorra került. A világ minden tájáról zarádokoltak ide az emberek, az utolsó héten elképesztő összegeket fizettek azért, hogy előre vegyem őket. Összesen kicsit több, mint kétmilliárd emberrel cseréltem testnedveket.

Tudom, ez nektek kevésnek hangzik, megértem, hogy ti akár a végtelenségig is tudnátok velem puszilkodni, de higgyétek el, nem könnyű Cerkamatyinak lenni, és egy hónapig másodpercenként nyolcnál kicsivel többet smárolni. A végére már egy kicsit kezdtem elfáradni (na persze semmi komoly). Vajon hány ismerősöd volt a segítségemre a rekordom beállításában?

Még mindig nem írtatok arról, hogy mi volt a legusztustalanabb dolog, amit ettetek életetekben. Nekem maradék pizza, amit dobozostól a kuka mellé tettek egy régi munkahelyemen, ahol egy céges buli alkalmával ottragadtunk páran, és nagyon éhesek voltunk, de nem volt semmi szilárd, csak pia mindenhol.
Legyetek okosak!
Ágyő!