Ha már lúzerségnél tartunk...

Én akkora lúzer vagyok, hogy nyilvánosan rálicitálok az előttem szólóra. Rengeteg történetet mesélhetnék, és rengeteg olyan van, amit már el is felejtettem, csak néha jutnak eszembe, mint például a Nagymutternél, a falusi játszótéren hintábólkiugrás gyakorlása közben, a rosszul megválasztott kiugrási pillanat miatt hátulról visszacsapódó hinta által okozott nyílt fejsérülés okán Nagymutterhoz az utca másik oldalára átszaladás félbehagyása, mintegy megtorpanás, mégpedig azért, mert az úttesten épp a teheneket hajtották haza a legelőről, és pesti vigéc lévén nem mertem köztük átszaladni. Nemtom közelről sasoltátok e már mondjuk nyolc évesen, de bazinagy állat egy ilyen tehén! Úgyhogy vérző fejjel az út egyik oldalán toporzékoltam, közben artikulálatlanul szirénáztam, a tehenek meg lassan kérődzve, itt-ott fakóbarna lepényeket placcsantva imbolyogtak előttem, még vagy tíz percig. Vagy mikor házifeladat híján az iskolában gyorsan azt hazudtam, hogy előző este még negyven fokos lázban haldokoltam, a tanítónéni pedig még aznap délután pont hozzánk jött családlátogatásra, míg én bentmaradtam a suliban focizni. Azután persze lehetett magyarázkodni. Hétvégi műszak során a munkahelyi íróasztalomnál stikában kábítószeres cigaretta készítése közbeni felettes általi váratlan üdvözlés, baráti kézfogás, aztán hónapokig kínos kerülgetés, hogy most beszopat, vagy nem szopat be??? Van minden.
Nem vagyok még olyan öreg, de ha a rengeteg lúzer történetre gondolok, amiket első kézből tudnék mesélni, akkor aggastyánnak érzem magam. Van akinek több generáció alatt nem gyűlik össze ennyi. Van egy csomó, ami nem is olyan vicces, legfeljebb viccesen is tálalható, mit a SSSZÖRNY féle életnagydolgai tanfolyam sorozat, de ebből ugye már van egy megmondóspecialistánk a bekexen, másrészt szerintem aki nem menthetetlenül hülye, annak nem kell a szájába rágni semmit. Ezzel persze nem akarom SSSZÖRNY rajongóit leminősíteni, uhh na mindegy, ennyit a lúzerségem bizonygatásáról.
Ja, ez ilyen naplóbejegyzés szerű lesz, már amennyiben valós, megtörtént esetet dolgozok fel, tiszta blog jelleggel, amikor a képrejtvényt csináltam, még nem sejtettem, hogy ez mindenképp kibuggyan. És köcsög is leszek, nem fogok figyelni senkire, és leszarom, ha bántok valakit. Majd utólag úgyis azt mondom, hogy csak vicceltem. Végig ilyen lesz, ha nem tetszik, és inkább szarós-fingós-baszós-csöcsös képregényt szeretnél, akkor ne olvass tovább, hanem nézd meg mondjuk ezt, vagy ezt, vagy ezt!
Ez meg egy kicsit témába vág, az itt látható papír azóta is ki van ragasztva a liftre.

Történt egyszer, hogy a túlhajszolt negyedév dolgozója Cerkamatyi apatikusan hazafelé támolygott. Mikor a lépcsőházba ért, már csak arra tudott gondolni, hogy "Neeeembaj, köcsögök! minnnyá ciccen a sörösdoboz, aztán lehet alsógatyában meccset nézni, amíg el nem ájulok", mikor a bejárati ajtón ezt a kedves kis cetlit találta:

Bájos. Még ilyen agyleszívott állapotban is kijött belőle egy félmosoly, de persze ezzel párhuzamosan gondterhelten morfondírozni kezdett azon, hogy hogyan oldja meg a másnap délelőtti otthonmaradást. Oké, ez egy nyugdíjasotthon majdnem, a lakók átlagéletkora a házban tutira 50 fölött van, de azért még nem abból kéne kiindulni, hogy hacsak nem támad kedve az embernek elmenni bridzselni a nyanyaklubba, vagy tapiztatni az alzheimer specialistájához, akkor csütörtökön délelőtt otthon van. (Amúgy a szomszédban lakik egy nyannyer, akinek a gardróbszekrényét bérlem, -jól átalakították, még ablakot is vágtak rá, meg bevezették a vizet- aki a Gellértbe jár masszíroztatni, ez milyen már? Egyébként meg szét parázik mindentől, és vagy tíz féle zár van az ajtaján, na én ezt nem kívánom öreg koromra, de ne szaladjunk ennyire előre... Reality...)
Nade sebaj, a munkahőse Cerkamatyi majd ügyesen lecsúsztatja! Másnap reggel kávé, meg hónalj és pöcsmosás után menetkészen elindult megkeresni a szakit. Egy emelettel lejjebb meg is találta, egyből kettőt. Az úriemberek készséggel áttuningolták a prioritást, és perceken belül Matyi lakásának bejáratánál voltak megtalálhatóak.
Ja, azt el is felejtettem, hogy ugye ilyen nagyszabású felújítás van a házban, úgyhogy néhány hónapja a belső udvaron (ahol egyébként még egy szobor is található) hegyekben állnak a sittel megrakott zsákok, valamint egész hétvégén megy az ütvefúrás. Mikor szombat reggel fél hétkor arra ébredek, hogy "PRRRRRRRRRRRRRRRPPPRRPPR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -Sanyíííííííííííííííííííí! Hány centíííííííííííííí? - Nyáóóóccc!!!!!! -Nyáóccc?? -Ja, nyáócc!" egy-egy cementszínű csipát dörzsölök ki a szemeimből, estére pedig atlétatrikószösz helyett sittdarabok gyűlnek össze a köldökömben. A körfolyosó burkolatát is cserélik. Mindezt ílymódon kommunikálják:

Vágesz: FELHÍVÁS/ATTENTION/ACHTUNG!!! Golyóstollal meg csak ennyi: "DOHÁNYZÁS TILOS!" a kellős közepére odapottyantva (baszva).
Három nyelven oltanak. Szerintem a villanyszerelőket kérték meg, hogy gépeljék le. Masszív, megbízható teljesítmény, nem okoznak csalódást. Kicsit talán hiányolhatjuk a csupa nagybetűt, de azért az aláhúzást továbbra is bátran alkalmazzák. Azért csak magánba elbeszélgetnék azzal aki kitalálta, hogy ezt kell kiírni, csak hogy megóvjam egy bazinagy égéstől. Aszondja: "Kérjük a folyosó jobb oldalán közlekedjenek!" Hábbazmeg! A jobb az attól függ, hogy merre mész, te barom! Szemöldök felhúzás, fejcsóválás.
Na mindegy, ott tartottunk, hogy a szakik ugye nyüstölik a Matyi villanyóráját, mert teljes vezetékfelújítás is lesz, nem csak körfolyosó. De sajnos a két szaki, a benga de félénk apagyilkos külsejű, és a köpcös mogorva vén létrabuzi, fennhangon, és órákig kánonban anyáznak, mert az eredti kábel nehezen kiszedhető a falban lévő érből, és hiába cibálják mindketten lila fejjel, mint az orosz népmsében öregapóék a répát, az bizony szakszóval élve baszik kijönni. Ilyen kábé:

Cerkamatyi: -Jónapot, önöktől kaptam tegnap azt a kedves cetlit?
Benga szaki: -Öööö, tessék?
Köpcös szaki -faszmmt... mifasztakar?
Cerkamatyi: -Nekem el kéne mennem melózni. Mikor fogok sorra kerülni?
Benga szaki: -Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Hámingyár ottleszünk!

Amikor ottlesznek:

Benga szaki: -Bázmeg, ez meg se mozdul! Kurvvannyát!
Köpcös szaki: -Faszomadudaorrodba! Há bizots tele van sittel!
Bengaszaki: -Kurvagecisannyát! Basszivenaravatalon!

Szóval így diskurálnak a képzett kollégák, komolyan mondom, ha én szakközépiskolát vezetnék, ilyen mestereket vennék fel, hogy legalább egy éven keresztül műhelyben tanítsák a gyámoltalan tinédzsereket káromkodni. Anélkül hiába tudsz érzésből függőbe falazni.

Közben Matyi olvas, nem tehet mást, mivel a szakik megmondták, hogy "számittógéjp nelejen bekapcsóóóva". Meg gondolja, hogy a tévé se, vagyis az felesleges is lenne, mert ugye pont totál kikötötték az áramot a szakik. Emiatt a hajsütővas, és a konnektorból üzemelő NDK análvibrátor sem működik, szóval télleg nincs más, csak könyv.
A Benga ki-be szaladgál, közben a Köpcös próbálja a létrájával felvenni azt a pozíciót a bejárat előtt, amivel a legjobban tudja akadályozni a Bengát. Káromkodnak mint a vízfolyás. Szakadatlanul. Ha már így belelendültek, akkor sem hagyják abba, mikor a kurvagecis kábel végre kijön a televert falból, és be lehet vezetni a vadiúj vezetéket. Belejöttek, mint a lendkerék.
Nem gond amúgy, nekem egy szavan sem lehet, ha már a parasztság témáját feszegetjük, meg akkor sem, ha a káromkodást, én kábé ugyanezt nyomom melóban, csak ott managerek ülnek körülöttem öltönyben... Biztos csak a történtek miatt vagyok elfogult, meg rosszindulatú köcsög a szakikkal szemben, de ezt figyeljétek:
Egyszer csak Matyi egy markáns zúgó hangra kapja fel a fejét, ami a konnektor irányából jön. A bele csatlakoztatott hosszabbító látja el árammal Matyi számítógépét, monitorát, szkennerét, hangszóróit, és mobiltelefon töltőjét. Az elkövetkező néhány másodperc olyan mint egy film. Matyi azonnal észleli a veszélyt, de annak súlyát ilyen rövid idő alatt lehetetlen felfogni. Kurva félelmetes, mert ugye elvileg nincs áram, de ha mégis van, akkor most nem fog megbaszni, ha a konnektort piszkálom? Lassított felvétel sok közelivel ahogy Matyi próbálja arrébb tolni a szekrényt, hogy a félig mögötte lévő konnektorból kitépje a hosszabbítót, de az csak nem akar olyan ütemben engedelmeskedni, ahogyan a helyzet megkívánná, aztán heves pattogás, villanások, végül füst kíséretében a gép, a monitor és a szkenner sorban leégnek. Kábé úgy képzelem el, hogy frankón lassítva megy a jelenet, közben felkeverik a Szakasz zenét, és mikor kipurcan az összes eszköz, én kábé úgy dőlök el, mint a szitává lőtt Elias őrmester a pálmák alatt.
Matyi persze zavartan jelzi a szakiknak, hogy hát odabenn "leégtek dolgok". Erre a Benga értetlenkedik, mondván még vissza sincs kötve az óra, meg is mutatja, de közben veszi észre, hogy az órán a kapcsoló, fel van kapcsolva, ezt gyorsan lekapcsolja. Mindegymá, ahogy a Melodrámában annyiszor elmondják. Azt mondja, hogy majd ha mindjárt visszakötik az órát, akkor kellene megnézni. Jó. Megnézik, amint a gépet a konnektorba dugják, levágja a biztosítékot. Ilyen kábé:

Cerkamatyi összedugja a gépet, ettől a biztosíték levágódik.
Köpcös szaki: -Na!
Benga szaki: -Hádde láttad, hát be se volt kötve az óra!
Cerkamatyi: -Láttam.
Köpcös szaki: Na! Mos micsinátá?
Benga szaki: Hádde besevótt kötve!
Cerkamatyi: -Hát semmit, csak összedugtam a gépet.
Köpcös szaki: Na, hátakkó az a zárlatos, amit mos bedugtá!

Mondja diadalmas arckifejezéssel. Ő a szakember, ő ért hozzá. Abban a pillanatban a gép kétség kívül zárlatos. Matyi munkába menet még hosszasan gondolkodik annak az esélyén, hogy ez a két ember ilyen hozzáértéssel még nem kapott halálos áramütést.

Hát kábé ennyi a történetem, nem mondom, hogy pozitív, de talán jó lesz azoknak akik szeretnek röhögni más kínján. Azóta megjavítottam a gépet, megmaradt minden adat, csak a táp hamvadt el. A közös képviselő jövő héten helyszíni szemlét tart nálam (ez is milyen már?), mert ugye puposkodtam náluk levélben. Ilyet írtam, miután az első levelemre nem válaszoltak:
"Talán elkerülte figyelmét a 2008/11/02 dátummal írott elektronikus levelem, az is elképzelhető, hogy csak elfelejtett válaszolni, vagy esetleg önöknél is ugyanez a villanyszerelő cég végzi az elektromos hálózat felújítását, minek következtében a cég összes számítógépe elhamvadt, mindazonáltal egyelőre semmiféle választ nem kaptam rá."
Meg erre fogom, hogy megint egy csomó ideig nem tettem fel semmit ide. Mindenki csak nézett, mikor elmeséltem, hogy úgy pukkantak szét a dolgok, hogy be sem voltak kapcsolva, de frankón ez történt. Sosem voltam nagy fizika géniusz, amikor csak lehetett meg is buktam belőle, úgyhogy én sem vágom mi a répám történhetett.