A kannibál aszpik után rájöttem, hogy szakácstudományomat is közkinccsé kell tennem. Stílusosan szólva apró morzsákban teszem ezt meg, íme itt az első.

Már egész fiatal koromban rendkívüli tehetséget mutattam a főzéshez, például egyszer , mivel nem volt otthon tészta, de én valami édesre vágytam, mákos rizst készítettem magamnak a köretből. A petrezselymet nehéz volt kipiszkálni belőle, de azért első próbálkozásnak nem volt rossz. Később egy hajnali hazatámolygás után, mocskosul bekaristolva felfedeztem egy kőrözöttes melegszendvics receptet, és ezen úgy felbuzdultam, hogy rájöttem: ez az egész főzés téma túl van misztifikálva. Másnap hajnalban aztán már a kőrözött is elfogyott, így egy vörös bab és egy paradicsomos heringfilé konzervet kevertem össze, és megintcsak elismerően csettintve nyaltam ki a tányért. Mivel az előbb említettekhez kísértetiesen hasonló helyzetzben vagyok ebben a pillanatban is (semmi kaja nincs itthon, és már megittam egy fél üveg Hubertuszt), úgy határoztam, hogy leközlöm a mai nyerő recptemet. Kedvcsinálónak itt egy kép, egy korábbi munkámról:

Kezdjük a hozzávalókkal! A legfontosabb összetevő a Hubertusz. Nem vagyok híve a bonyolult technikák alkalmazásának, de a hubi használatakor maximális körültekintés, és alaposság szükséges, ellenkező esetben hiábavaló lehet minden fáradozásunk (egyik Nagybátyám véleménye szerint "Hubit kell inni, mer az mindenhol egyforma". Milyen igaza van). Óvatosabbak is nyugodtan vásárolhatnak minimum egy üveg 1 literes Hubit, de ha így teszünk, miellőtt elkezdjük, érdemes meggyőződnünk róla, hogy a közelben később még szerezhetünk további adagokat, ha ez kevésnek bizonyulna. Kezdjük el kitartó módszerességgel fogyasztani a Hubertuszt, legkésőbb délután kettőkor úgy, hogy két ivás között ne tartsunk túl hosszú szüneteket, 20 perc - fél óra husszúságúnál ne legyen több az üresjárat, ilyenkor is igyekezzünk minimum dohányozni, vagy ha van vastag szivarunk otthon (érdekes ez bezzeg van, csak kenyér nincs...), az akár a tevékenykedésünk nagy része alatt is kitarthat, ráadásul nyugtatja a gyomrot is. Az itt leírtak helyes kivitelezése a kezdő számára esetleg nehézséget okozhat, de ne adjuk fel, érdemes egy két napig gyakorolni, és rá fogunk érezni a mikéntjére. Akkor csináljuk jól, ha a kezdő időponthoz képest legkésőbb másfél órával már koordinációs zavaraink vannak, esetleg magunkban beszélünk, illetve a gyomrunkat kurvára marja a sok undorító hubertusz (de hiába, inni kell!), és időnként eltűnődünk, hogy vajon érdemes -e mindezt kihányni, vagy abba már belehalnánk. Ha már kezd a gyomrunkban kotyogó rengeteg folyadék zavaróvá válni, nyugodtan gyújtsunk rá, hogy eltereljük figyelmünket. Ekkorra már el fogunk jutni arra a szintre, hogy tökmindegy hogy mit, de valamit enni kéne (egészkonkrétan...kajakra ég a belünk). Kezdőknek esetleg engedélyezett egy pohár víz.

Ennyit az előkészületekről, tehát a kiinduló helyzet a Hubertuszos vadtál megfőzésénél egy elég becsületes lerészegedés. Szükséges még hozzá egy proffesszionális konyha, amely magában foglal egy mosogatót, a megfelelő fényforrással, praktikus, sokkmentes elosztóval, melyre a törölközőt akasztjuk, egy ergonómikusan tervezett pultot, és egy mikróval kombinált high tech tűzhelyet.

Az összetevők megválasztásában már jóval nagyobb a szabadságunk, itt igazából minden szóba jöhet, amit különösebb erőfeszítés nélkül ki tudunk venni a hűtőből, mint kolbászvégek, paprikacsutkák, szalonnabőrök, pizzaszélek, és így tovább. Én ezalkalommal egy fél pohár szőrős tejfőlt, egy almapaprikát, egy darab növényi zsírkészítményt (ez állagra a vaj és a sajt között van valahol, ízre inkább a napozókrémre emlékeztet), három szelet zöld sonkát (ez nagyobb ínyencség, mint a kéksajt, bár kevésbé elterjedt, színét ugyanúgy a nemes penész adja), egy kevés kakaóport, és két fagyott csirkelábat használtamaz elkészítéshez, mindhhez némi "pina colada" ízű fagylaltot adtam még a végén, ami már másfél éve a fagyasztóban állt, és soha nem fogyott volna el, ha az utolsó pillanatban eszembe nem jut.

Szükségünk lesz még egy botmixerre is, amivel az összetevőket egyenletesen összedolgozzuk egy közepes méretű üvegtálban. Ügyeljünk a konzisztenciára, a túl sűrű, esetleg száraz Hubertuszos vadtál -alap megnehezítheti munkánkat a későbbiekben, ugyanez a helyzet a túl híg anyaggal. A megfelelő sűrűség eléréséhez bátran adagoljunk szükség esetén több pinacolada jégkrémet, vagy ha süríteni szeretnénk akár a zsemlemorzsa, vagy búzadara is megteszi. Tehát dolgozzuk el a kiválasztott alkotóelemeket csomómentesen, gondosan ügyelve eközben, hogy továbbra is megfelelő mennyiségű hubit vigyünk be, ha lehet igyekezzünk elképesztően berúgni.

Az így kapott pépes anyagból enyhén nedves kézzel formáljunk különböző ételhez hasonló darabokat (csirkecombot, pirítóst, haladók langusztát, vagy akár gyrost), majd amikor ezzel elkészültünk, tegyük be az egészet a mikróba. A formázásnál ne keseredjünk el, ha elsőre nem sikerül tőkéletes ételeket készítenünk, idővel majd belejövünk, esetleg gyurmával gyakorolhatunk. Közben kérlelhetetlenül vedeljünk tovább, majd mikor a mikróból már kezd kiszivárogni az ínycsiklandó vadtál illat, vegyük ki, és tegyük át a sütőbe egy kis grillezés céljából, miáltal a kiformált darabok felülete is megszilárdul, és gusztusos színt kap. Ezután már csak a tálalás, és a fogyasztás van hátra, díszíthetjük söröskupakokkal, vagy porcicákkal. Itt egy kép az én Hubertuszos vadtálamról. Jó étvágyat kívánok!

Tartsanak velem a jövő héten is, amikor a grízes nutellás pisztrángfilé elkészítését mutatom be egy meglepetésvendég közreműködésével.