Kilencedik rész, haver!

Na ezt sose gondoltam volna, hogy ilyen sok részig eljut a dolog, már csak egy kell, hogy egy nagyobb egységet érjünk el a bolygónkon általánosan használt számrendszer szerint. Ráadásul nem csak az én szánalmas kapálózásom tartja életben a sorozatot, hanem a tiétek is. A legszorgalmasabbak ez alkalommal a Zápfogú gyökérhernyó és Tetya voltak, az ő cuccaikból akár egy önálló részt is csinálhattam volna. De akkor még a végén kiderülne, hogy ők sokkal humorosabbak mint én, így most csak néhány képet teszek ki tőlük, a többi az enyém lesz. Kezdem.

Bika

Mit is mondhatnék arra, amikor a két ELMÜs furgon egymást bikázza... Hoppádeciki!

Sétahajó

Sétahajón rollerezni tilos! Amúgy logikusan hangzik, bár akkor már azt is kiírhatták volna, hogy snowboardozni, meg lovagolni is tilos.

Ezt a kettőt küldte a Hernyó, most pedig jöjjön Tetya anyaga:

Pöcsmadár

Azt hittem, hogy a South Parkban azt csak úgy mondják, de ezek szerint létezik.

Hév

-Hol szállunk le?
-A Filatorigátnál.
-Ott nem áll meg.

Utazóközönség

Valószínűleg ez egy hálókocsi. Egy ismerősöm egyszer hajnalban a metróról kiordított a padon szundikáló csövesnek, hogy "Hé! Mi sem alszunk!".

A vendégektől most ennyi, nehogy elbízzák magukat.

Visszaváltó

Durva volt. A Csomagtartó teljesen tele lett. A bevásárlókocsi színültig volt. A csaj háromszor kezdte újra a számolást. A blokk ugyan nem látszik, de közel 2400,- creditet kaptam az üvegekért, ami azzal a néhánnyal együtt, amit vissza se vettek, több mint száz üveg sör. Hogy mennyi idő alatt? Az végül is mindegy, nem? Olyan másfél - két hónap. Az napi szinten nem olyan sok. NEM VAGYOK ALKOHOLISTA!!!

Gasztronómia rovat - A megfelelő tálalás az élmény 50 százalékát adja.

Paprikás krumpli. Kérsz?

Ott a villa is. Várjál, adom a kenyeret!

Az benne a szép, hogy a kettőt kb húsz méter és két hónap választotta el egymástól. Időközben volt ott egy fél adag saláta is, de akkor pont annyira le volt merülve a mobilom, hogy már nem engedett fotózni.

Cerkamama konyhája
Előtte

Utána

Mutter találékonyságáról már a korábbi részekben is küldtem illusztrációkat, de ő jó sportoló módjára mindig újabb és újabb csúcsokat dönt e téren. Az itt látható módszerrel egyszerűen készíthetünk kocsikerékre emlékeztető mintát a házi készítésű tortánkra, nem kell hozzá más, csak egy szaloncukros doboz teteje, ez adja majd a sablont, meg némi kakaópor.

Idill

Pillanatkép a sokszor bemutatott megállóból. Szerintem ez már egyenesen bájos.

Police

A korábbi részben bemutatott rendőrörs bejárata melletti vitrin látható a képen. Több hete így néz ki. Nincs elég pénz a nyomravezetőnek, úgyhogy háttal teszik ki a felhívást.

Az én harcom

A házunkban két lift van, az egyik fából van, és műemlék. Abban az időben készült, amikor még nem vágták, hogy menyire fontos, hogy ne legyen túlterhelve a dolog, emiatt az alapterülete sokkal nagyobb, mint amit emberekkel megrakva fel bír vonni. A másik lift az udvar hátsó részén helyezkedik el, ez már újabb modell, 1x1 méteres, és 4 személy fér bele, de szerintem kevesebb. Erről a liftről készítettem egy sorozatot, mert bár nem sűrűn használom, azért idegesít, amikor beszállok, és nem látok el a gombokig a cigifüsttől. Legfeljebb 5 emelet. Én is dohányzom. Ki lehet bírni. Gondoltam, hogy bátorító jelleggel a nagy életviteli reformokra megosztom embertársammal ezt a tapasztalatomat a kiragasztott értesítőn, amin közlik mindenkivel, hogy a korábbi házmester lelécel, és új lesz. Kicsit csodálkoztam, amikor az illetékes lakótársam válaszra méltatott, bár nem örültem neki, hogy elég kishitűen áll a kérdéshez, kvázi nem tartja magát elég erősnek a feladat végrehajtásához. Én erre igyekeztem ráébreszteni, hogy lehetetlen nem létezik, de úgy látszik nem figyeltem eléggé a pedagógiára, mert ő ezt túlzott beavatkozásnak érezte, és kimondottan ellenségesen lépett fel. Megpróbáltam biztosítani afelől, hogy megértem őt, és ekkor jött a váratlan: valaki beszállt az oldalamon (fekete toll), és még egy kis nyelvtani gyorstalpalóval is megsegítette a kedves lakótársat. Ezután már csak a papír eltávolítása következett, ahogy a sakkfigurákat szokás egyetlen legyintéssel lesöpörni az asztalról vesztett játszma után.

Sorozatok
Lebilincselő

"Gyerünk Józsikám, különben elárverezik alólunk a ferrarit!"

Géppuskasegg

Ratatatat!

Hol a tojás?

Pedig biztos, hogy vettünk tojást. A blokkon is rajta van. Dehát akkor hol van?

Pékáru

A pékek és a nyomdászok szakszervezetének együtt működése.

Amerika itt van

A pohár azt mondja:
"Careful, the beverage you're about to enjoy is extremely hot"
Van hozzá szívószál is:
"Not Recommended For Use in Hot Beverages"
És ezzel be vannak védve a jogi cuccosokkal szemben.

Horror hotel

- Nem köszönjük, az túl drága. Akkor már inkább alszunk ülve a kocsiban. - Mondta Humusz ügynök a gyámoltalan külsejű recepcióslánynak, és már indultak volna kifelé, amikor az vékony hangon utánuk szólt.
- Van olcsóbb lehetőség is, itt kettővel arrébb. Az is hozzánk tartozik. Igaz, hogy nem három csillagos. - Tette hozzá jelentőségteljes pillantással, mintha ez, a három csillagos olyan tip-top lenne, és rászolgált volna akárcsak egy csillagra is azáltal, hogy a falakat narancssárgára festették ki, és mindenféle műanyag, meg szárított növényekkel aggatták tele, de még így sem tudták elkendőzni a tipikus panelépület otrombaságát.

- Könnyen megtalálják, a harmadikon. - mondta a fogyatékos külsejű portásfiú.
Csónakos ügynök ment előre a lépcsőn. "II. 328." ez állt a kulcstartón. "Nyolc mínusz kettő szorozva hárommal, az annyi mint a 666 számjegyeinek az összege" akarta mondani Humusz, de már késő volt. Amint a két ügynök belépett a helyiségbe, egyből érezték, hogy valami nincs rendben, de csak annyi idejük volt, hogy összenézzenek, mire akárcsak egy hang is kijöhetett volna a torkukon az ajtó becsapódott mögöttük.

Az eső dolog, amin megakadt Humusz szeme, az az éteri pók volt az ajtófélfán. Hiába is hunyorgott az állatra, nem csak a szemeinek fáradtsága okozta a szokatlan vizuális élményt: a póknak valóban nem voltak konkrét körvonalai. Mintha csak egy fekete tuscsepp kavarogna egy pohár vízben.

A két ügynök tekintete újra összevillant, nem kellett szavakba önteniük, hogy mindketten felfogták a szituáció komolyságát. Érzékeik kiélesedtek, reflexeik ösztönösen felgyorsultak. Óvatosan beljebb merészkedtek hálószobába, de mindketten sejtették, hogy ma este egy szemhunyásnyit sem fognak aludni. Egy darabig csak csend volt, aztán lassan rájuk telepedett a kísértetszoba árnya. Halkan repedni kezdett a fal.

Mindketten odafordították a fejüket, de ekkor már ők is érezték, hogy a munkájukhoz oly nélkülözhetetlen rendkívüli éberség ezúttal cserbenhagyta őket, egyre tompábban, egyre távolabbról érzékelték a történéseket. Mintha fekete vattával lenne kitömve a fejük, mintha alvajárók lennének. Ekkor a hátuk mögött meztelen talpak csattogása hallatszott, és nedves lábnyomok közeledtek a padlószőnyegen.

A szék is mintha megmozdult, kijjebb húzódott volna.

A két ügynök lassú bizonytalan mozdulatokkal próbálta szemmel követni a mozgást, tudatuk még működő része kétségbeesetten vergődött a koponyájukban, mintha egy óriási harci robot pilótája lenne, aminek teljesen összekuszálódott az elektronikája. Megszólalni már egyikük sem volt képes. Humusznak még maradt annyi lélekjelenléte, hogy megpróbálja lefotózni az ágy alól előszivárgó vértócsát, de a kép teljesen eltorzult, mintha ez a valami, ami jelen van a szobában, még a fényt is uralná, újradefiniálva a fizika törvényeit.

És ekkor halk csilingelés által kísért gyermekhang hallatszott, és egy pislákoló fényfolt jelent meg közvetlenül a rogyadozó térdű páros előtt.

- Üdvözöljük kedves vendégeinket, reméljük kellemesen töltik majd nálunk az idejüket. Abban a szerencsében lehet részük, hogy a legendás 328 -as szobában lesz a szállásuk. - selypegte a hang. Hol távolról, hol közelről szólt, és közben a fénycsomó idegesen lüktetett, és lebegett körbe a szobában.
- Aki eddig itt eltöltött egy éjszakát, az már soha nem volt képes elhagyni a hotelt, annyira rabul ejtette a hely varázsa. Ugye milyen kellemes? Itt van például Arnold, a burkoló. Még 1983 -ban vette ki egyszer a szobát, és annyira jól érezte magát hogy cserébe ingyen kicserélte a fürdőszobában a linóleumot. Akárhányszor próbálták kikövezni, éjfélkor mindig újra visszakerül ez a linóleum. - mondta a hang.

- Aztán itt szállt meg egyszer Harsány Vera, a híres táncosnő. Emlékül hagyta nekünk azt a PVC csövet, amit szexuális segédeszköznek használt olymódon, hogy a végét felhelyezte az ánuszába, majd beterelt egy élő patkányt a csőbe, és a külső végét meggyújtotta. A vécétartályhoz építettük be, még most is látszik a csövön az égés nyoma. - folytatta a gyerekhang szomorkásan.

Ekkor csónakos maradék erejét összeszedve elméjét egyetlen kérdésre öszpontosította: "Ki vagy te?"
Sürű csend következett, csak a saját szívverésüket hallották, a fény elhalványult, és úgy érezték, hogy végképp kiszakadtak a valóságból. Mozdulni sem bírtak, de érezték, hogy valami rohanva közeledik a tudtuk felé, ahogy a bomba süvít mielőtt becsapódna. A következő képek kis híján kisütötték az összes idegpályájukat.

- Az én nevem Cynthia. Az első tulajdonos nevelt lánya vagyok. Erre a fogasra akasztott vel, miután évekig bezárva tartott a 328 -as szobában, és minden nap megerőszakolt egy ólomcsővel.

Egy kislány áttetsző alakja jelent meg előttük rojtosra szaggatott hálóingben.
- De most aludjanak, biztosan fáradtak már. Ne aggódjanak, itt nyugtuk lesz. - mosolygott Cynthia, aztán lassan egyre áttetszőbb lett, míg végül nem maradt utána semmi, csak egy kis halk csilingelés, mintha a szél játszana a zárban lógó kulccsomóval

Elcsigázva ébredtek, már magasan járt a nap, mire kikászálódtak az ágyból.
- Úgy aludtam, mint akit leütöttek, semmire sem emlékszem - vallotta be Humusz, miközben a fürdőszoba felé támolygott.
- Igyekezzünk, mindjárt tíz óra. El kell hagynunk a szobát, ha nem akarunk még egy éjszakát kifizetni. - mondta Csónakos, majd körbejáratta tekintetét a nem éppen fejedelmi, de egyébként rendezett helyiségben. Igazán nem volt benne semmi rendkívüli, csak a függöny mozgott alig észrevehetően, ahogy a rossz szigetelések közti résen befújt a szél.

- Kijelentkeznénk. A kulcsok.
- Biztosan nem maradnak még? Nem könnyű szállást találni errefelé. Főleg főszezonban. - Mondta a fogyatékosforma gyerek.
- Mi a neve ennek a helynek? - próbálta más irányba terelni a beszélgetést Humusz.
- Hotel Retro. Zseniális húzás, nem? Direkt nem kell felújítani semmit, pont ettől illik rá a név.
- A horror hotel jobb lenne. - morogta mintegy magának Humusz, miközben már kifelé tartottak a bejáraton. Bedobálták a csomagokat a hátsó ülésre, aztán bevágódtak a kocsiba. Hosszasan köhögött a gyújtás, de sehogy sem sikerült beindítani a motort. Humusz még megpróbálta néhányszor, de egyre kevesebb reményt fűzött a sikerhez.
- Visszamegyek, és megkérdezem, hogy hol van itt a legközelebbi szervíz. - Ajánlotta Csónakos. Pár perc múlva visszatért, de nem szált be, csak a letekert ablakon keresztül magyarázta Humusznak:
- A legközelebbi műhely 50 kilométerre van. Mára már nem tudnak senkit küldeni, és trailerük sincs szabad. Úgy látszik még egy napot itt töltünk.
- Remek. - Sóhajtotta Humusz, és lemondó arckifejezéssel ő is visszaindult a bejárat felé.
A recepciónál egy kék kezeslábast viselő férfi épp a portással beszélt.
- Kész a linóleum a fürdőben. Ha más nincs, akkor én most el is tűnök. - mondta épp.
A lépcsőfordulóban ebben a pillanatban tűnt el egy rongyos hálóinges kislány, a lépteinek nesze még hallható volt egy kis ideig.

Hát ezt most visszaolvastam, és őszintén elnézést kérek mindenkitől. Az a koncepció, hogy a majdnem használhatatlan szintre lepukkant helyet "Retro" néven árulni, tényleg nagyon zseniális szerintem. A padlószőnyegen lévő foltot pedig valami miatt tényleg nem tudtam lefotózni rendesen, mert minden alkalommal vagy ilyen vöröses, vagy kék lett a kép. Gőzöm sincs, hogy mitől.

Továbbra is küldhettek képeket a cerkamatyi [at] bekex [dot] hu-ra.

Mára nem kínozlak tovább titeket, a szívósabbaknak itt vannak a korábbi részek:

Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat II
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat III
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat IV
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat V
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat VI
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat VII
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat VIII
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat IX
Nagyszabású Bekexes Mobilfotópályázat X