- Ne sértődj meg, haver, de nem gondolod, hogy irdatlan nagy faszság, úgy megfenyegetni valakit, hogy szemmel láthatóan többen is vannak a társaságában, ráadásul maga a Halál is köztük van. – kérdezte Halál az őrült tekintetű csúfságtól, akit valaha Zsoltinak hívtak, aki Tadeusz egyik legjobb cimborája volt, mielőtt az öngyilkosságba nem kergette egy ártatlan kis tréfa segedelmével.
- Másrészt kíváncsi lennék, hogy mit akarnál vele tenni? Úgy értem, ha nem vetted volna észre mindketten halottak vagytok. Mégis hogy tudnál neki ártani? Odakötözöd egy székhez és naphosszat mutogatod neki a rusnya testedet? Mert mi tagadás elég hányadékul nézel ki.
- Mi történt veled Zsolti? – kérdezte óvatosan Tadeusz régi barátját, újdonsült ellenségét, akit láthatóan egyáltalán nem zavartak meg Halál szavai.
- Én Zs-man vagyok, bassza meg! És nem ismerem a lehetetlent! Meg van a módszerem, tudom hogyan pusztíthatnám el ezt a görényt végérvényesen! Ebben ti sem tudtok megakadályozni! Még a nagy Halál sem!
Zs-man eget rengető, fülsüketítően sípoló nevetésbe kezdett. Amit hirtelen be is fejezett és komor arccal nézett Tadeuszra.
- Hogy mi történt velem? Szerinted mi történt velem, te anyabaszó köcsög?! – Zs-man Tadeusz képébe mászott és habzó szájjal üvöltött – Elbasztad az életemet!! Tönkre tettél!! Ártatlan kis hecc volt, mi?! Egy kis tréfa!! Basszunk ki egy picikét a jó öreg Zs-mannel, nézzük meg, hogy bírja!! HÁT A KURVA ANYÁDAT!!
- Kérlek, Zsolti… Zs-man… beszéljük meg… megbántam, amit…
- MEGBÁNTAD?!?! Látjátok, kisfaszom megbánta!
- De most komolyan ember, állj már le! Rendben van, Tadeusz elkúrta az életedet, nagy ügy… Majd egy másikban nem leszel akkora fasz, hogy mindent bevegyél, amit mondanak neked. Másszál vissza oda, ahonnan jöttél, aztán hagyj minket menni a dolgunkra! – Halál szavai nyugodtan, mégis félelmetesen csengtek, de a szörnyszülött hajthatatlan maradt.
- NEM MEGYEK SEHOVÁ AMÍG EZ A TAKONY MEG NEM KAPJA AMI JÁR NEKI!!!
- Pardon… I remember… te ontottel acid… magadra… yes?
Hal szavai általános megdöbbenést váltottak ki a társaságból. Egyrészt mert valami miatt már megint angol akcentussal kezdett beszélni (még egy ilyen torz pszichopata előtt is fent kell tartani a látszatot, persze, érthető) másrészt szavainak tartalma miatt.
- Sav? Te leöntötted magad… baszd meg…- Halálba villámként csapott a felismerés – Tényleg! Már én is emlékszem! Rettenetes kínok közt haltál meg, több liter sósavban pancsikoltál mikor érted mentünk! Fú, baszd meg, az szép látvány volt! Emlékszem mennyit visítottunk rajta, Hal úr? Aztán... aztán azt kérted, hogy a Túlvilágon is had tarthasd meg gyönyörű habtestedet, mert majd így akarod tudtára hozni valakinek azt a belső kínt, amit miatta átéltél… Így? Megkínzod magad. Elcsúfítod a testedet. Undorító véglényként tengeted halálodat, csak azért, hogy ezt jó alaposan Tadeusz orra alá dörgölhesd, ha végre találkoztok... Te egy iszonyatosan nagy balfasz vagy, ha meg nem sértelek…
- Micsoda?! – Zs-man tajtékzott a dühtől, de úgy tűnt Halálnak végre sikerült megtörnie eddigi magabiztosságát.
- Egyszerűen beszélhettünk is volna… anélkül, hogy… hogy ilyen csúnyán elbánsz magaddal… én…
- DE HÁT… - Zsolti kezdte felfogni tette hiábavalóságát – De hát látnod kellett…
- Csak beszélnünk kellett volna! Hidd el átérzem a fájdalmadat… komolyan nagyon sajnálom… én nem így terveztem… esküszöm csak szívatásnak indult az egész…
- Te meg képes voltál ennyit szenvedni… barom… Legalább mutasd be a nagy pusztító magánszámodat. Csináld csak. Tényleg. Nem szólok bele. Esküszöm meghívlak egy sörre, ha most itt előttünk kicsinálod a srácot!
- De ez… ez nem így…
- Na, most mi van? Betojtál? A félelmetes szétsavazott rém! Váá, megeszlek, bosszúúú!! Szánalmas vagy Zsilett, vagy mi a faszom…
- Ezt most…
- Ezt most? Ennyi? Aztán állsz itt mint egy rakás szerencsétlenség? Pakolj már valamit!
- Én… én… - Zsolti teljesen megsemmisült a Halál által rámért nyomás alatt. Tényleg úgy nézett ki, mint egy rakás leokádott szerencsétlenség, szánalmat és részvétet váltott ki a csapatból, kivéve persze Halált, aki koktélját szopogatva rendkívül jót mulatott ezen a szétzúzott lelken.
- Figyelj… haver… Zs-man! Beszélgessünk egy kicsit… Nyugodtan mesélj el mindent, öntsd ki a lelkedet nekem, meghallgatlak, tudom, hogy ezt akarod. Aztán ígérem, hogy valahogy jóváteszem mindazt, amit ellened elkövettem!
- Hagyjál! Hagyjál engem békén! Nem kérek a sajnálatodból… Nem bírom tovább ezt az életet…
- Halált…
- Ideje végre helyesen cselekednem! Hősiesen halok meg! Szembenézve a veszéllyel, a végsőkig harcolva, ahogy arról gyerekként álmodoztam! Tadeusz… neked soha nem fogok megbocsátani, remélem átkom egyszer még utolér, és te is átéled azt a sok szenvedést, amit nekem okoztál… viszlát!
Azzal a megalázott Zs-man elindult vissza a szoba sarkát elöntő árnyak közé.
Tadeuszt vakmerő húzásra ösztönözte zavart lelke. Vagy zavart elméje. Egyre megy.
Hatalmas ugrással az eltűnni készülő Zsolti után vetette magát, belekapaszkodott vállába, így ő is felszívódott vele együtt. Elnyelte őket a sötétség, ami talán végzetük helyszínére röpíti őket ezután.
- Na, ez igazán fasza… - motyogta alig hallhatóan a Halál és rágyújtott egy cigire.