Ok! Alkotói válság. Egy picit. De addig is. Legyen. Depressz...

Valaki követi. Érzi, bőre alatt, csontjaiban érzi, hogy követi valaki. Faszért kellett egyedül eljönnie. De most komolyan, ha még egy kicsit marad, a Fecó simán elkíséri, de nem, neki elege lett a buliból, egyedül indult haza. A kibaszott éjszaka kibaszott kellős közepén.
Meggyorsítja lépteit, közben hátra-hátra pillant. Persze nem lát senkit. De legbelül mégis hallja a lépteket. Hallja a lépteket, melyek kifordítják belőle a belet.
Ennyire még életében nem félt soha. Vagy talán egyszer. Mikor az apja hulla készen állított haza. Üvöltözött. Részeg óbégatás. Na ez kell. Tizenkettő lehetett. Nem elég meleg a rohadt rakott kel. Nincs rajta tejföl. Jaja. Hallja a pofon szikrázó csattanását, látja a csillagokat anyja szeme előtt. Aztán még be akar jönni a szobájába, hogy „adjon egy puszit az ő drága, kedves kislányának”. Egy nagy lófaszt! Az ajtó majd kiszakad a helyéről.
Akkor nagyon félt.
Most retteg.
Valaki itt jön mögötte, tudja, akármennyire siet, ezt nem hagyhatja le. Nincs menekvés.
A bús picsába!
Könnyek csordulnak szeméből. Csordulj könnyem, mondja a lány. Rohanni kezd.
Rohan, és azok az istenverte krokodilkönnyek csak úgy záporoznak a húgyszagú betonra. Bassza meg, engem nem kap el ez a perverz állat! Ezen a sarkon még befordulok. Ezen a sarkon még be kell fordulnom!

A sarkon túl egy fekete ballonkabát ölelésébe érkezik.
Olyasmi nyeli el, amit a csak a legnagyobb jóindulattal lehetne a komor, vérszomjas éjsötétnek nevezni.
Vérszomj, ok. De ez annál több.
Harapás, szürcsölés, vér keveredik a könnyekkel.
A lány élettelen teste a húgyszagú betonra hull. Esetleg egy részeg hajléktalan még magáévá is teszi. Nem csoda, jó bőr volt. Míg ki nem szopták az összes kibaszott vérét.

Persze. Kell ennél több. Ha már vér, legyen együtt kövér a könnyel.

Valaki ma is jóllakott.

Nesze nektek vámpír sztori, baszd meg. De hogy mi a fasznak? De tényleg?
Persze, ok, lehet ez nem komoly, de vannak kiscsajok, akik tényleg arra várnak, hogy jön a vámpírherceg és magáévá teszi őket.
Mindenkiből legyen vámpír.
Meg vámpírszerető.
Éljen a nemes egyszerűség!
Éljenek a lelki szegények, mert… ők a vámpírok!

Mert nem arról van szó, én szeretem a vámpírokat, a vámpírtörténeteket. Komolyan.
Volt, vagyis van egy szerepjáték: Vampire: The Masquarade. Naggyoon naggyoon jó… volt. Nekem régen. Bírtam, játszottam. Élveztem. Próbáljátok ki. Vagy nézettek utána. Fasza az egész, bele tudja élni magát az ember. Szerintem ezzel nincs is semmi baj. Persze, lehet kocka dolog, lúzerek, nyomik szerepjátékoznak. Rendben. Legyen.
De ez akkor is fasza cucc volt.
Szerintem még most is az.
Csak már nem játszom.
Csak a pöcsömmel!

Na mindegy.

Aztán ott van még a könyv, ami szerintem vámpír témában a legnagyobb ász. Viktor Pelevin Empire „V”-je. Ez az ember mindentől függetlenül az egyik, vagy A legnagyobb kortárs író, de ez a dolga végképp nagyot üt. Ha esetleg lenne rá lehetőségem, egészen biztosan kötelező olvasmánnyá tenném őt középiskolában. Mondjuk Hunter S. Thompsont is, talán így a buzi „irodalmárok” is rájönnének sanyikára. Bár ha jobban belegondolok, akkor inkább nem is. Hogy miért is nem?

Elegem van.

Nem is értem.

Vagyis az ok, hogy a ponyva az ponyva. Ez rendben van. Meg hogy a ponyvának… a ponyvának mi is? Nincs tere a szépirodalomban? Mijafasz? Ezt vegyük át még egyszer elölről.
De most őszintén, és teljesen komolyan.
Én úgy látom, hogy pontosan most, itt nálunk, a szomszédunkban, mellettünk veszik ki, hal meg az a korszak, ahol még olvastak az emberek. Úgy egyáltalán.
Rendben, kezdenek kihalni az olvasók. Mármint az igaz, a minden mást félresöprő Olvasók. Maradtak az Olvasgatók. Nem? Szerintem de.
Igen és akkor mi van?
Mi a fasz lenne? Az hogy még mindig a „szépirodalmat” áruljuk. Igen. Igen.
Nem biztos, hogy érthető. Mondta a robot és lekapcsolta áramköreit.

Nézzünk körül.
Először a saját generációmra figyelek. Itt vannak a mostani 18-22 éves emberkék. Bevallom őszintén egy-két, de tényleg egy és kettő ismerősöm van, aki rendszeresen, mondjuk hetente olvasna valamit. Baszd meg! Igen, baszd meg, te, aki ezt mégis olvasod! Mond meg a haverodnak, hogy olvasson már! Mert ezek nem olvasnak. Vagy ha olvasnak akkor mit? Na mit? … ne is… ne is.

Az idősebbek? Rendben, ők talán. De azt se hiszem. Ugye tök nehéz a gazdasági helyzet, meg jönnek a gondok, meg minden szarfaszú. Az olvasás az utolsó dolog, ami az eszükbe jut. A tv. Az ellazít. Az könnyű. Ezzel nincs is baj. Teljesen megértem. De ezt most komolyan. Nem azt akarom mondani, hogy minden 10-12 órát dolgozó munkás kezdjen el Proustot olvasni szabadidejében. Ez faszság. Csak azt akarom mondani, hogy itt se az van már mint régen. Mármint azt hiszem. Azt hiszem, hogy ez volt régen. Mert nem tudom. Nincsenek bizonyítékaim.

Most lehetne a nyugdíjasokról is írni. Lehetne. Elmondom, hogy velük az van, hogy, amit a kezükbe adsz azt elolvassák. Ennyi. Ők nem mennek el megvenni a kedvenc szerzőjük új könyvét. Ők nem fognak reklamálni semmiért. Ha van is véleményük azt megtartják a családi ebédre, ahol elkezdhetnek ugyan beszélni egy „új” könyvről, de a felénél úgyis elfelejtik az egészet. Ahogy a könyv olvasása közben is. Ne haragudjon a nyugdíjas klub, de szarok rájuk!

Jaj, a fiatalok… de zsengék meg minden… az az igazság, hogy nem találkoztam még olyan nálam fiatalabb személlyel, aki tudott volna a kötelező olvasmányain, Harry Potteren, Twilighton, max, de ez a jobbik eset Gyűrűk urán kívül egy könyvet is mondani, amit elolvasott… ez jó… ez nagyon jó…

De nem tudom hogy ezt érzitek-e?

Tehát ez valakinek is leesik-e?

Tudjátok, elképzelhető az hogy megszűnnek az olvasók.

De az írók…
Nem

És, ha a ponyváról beszéltem.
Őszintén, tegye fel a kezét, aki szerint Rejtő Jenő szépirodalmi író volt!

Gondoltam.

Basszátok meg!
Tényleg!

Most mi a faszért van egy Rejtőnek több létjogosultsága, mint sanyikának, aki mondjuk izgalmasabb és érdekesebb is, mint szegény Howard?

Ja, a másik!

Jenő barátunk miért tudott egy rohadt teleírt papírral fizetni pénz helyett?
Sanyika, te tudsz ilyet? Mert én nem.

Ugye nem jutottam a végére mindennek. Tehát. Aki ma még olvas, illetve, aki holnap olvasni fog, az tuti nem Esterházyt akar majd a kezébe venni, ami mondjuk szar. Igen, köcsög vagyok, szeretem Esterházyt. Az egyik legnagyobb írónk. De ugye nem ez van ma. Valami más van ma. És még a ponyva sem kell?
Akkor mi?

Mondjátok meg.

De tényleg.

Itt már senki nem fog olvasni?

Azt mondom, hogy a szépirodalomnak vége. Szerintem megölték. Maradhat-e ponyva?
Vagy vége?
Vége az olvasásnak?
Az írók odavesztek?

Most egy olyan kút fenekén ülök, amit mindig is kívántam magam köré, de az életben sosem adatott meg nekem.
Viszont a szerelem. Srácok.

Srácok!

Szarjátok le! Ne olvassatok többet! Semmit Soha!
Találjátok meg a szerelmet!
HA vége is van az olvasásnak. Ha soha többé nem lesz semmiféle Olvasónk.
Legyél szerelem.
Ha szerelem vagy. Ha te vagy A szerelem. Te vagy minden.
Nekem Ő minden.
Előttem a sok billentyű… aha…
Te vagy.
Jöjjenek a vámpírjaid akárhonnan, értsd meg, te ember vagy, te vagy a legszebb, a legjobb, veled akarok együtt élni!

A srác megtörli száját.
Fiatal.
Fiatalnak tűnik.
Minden csaj bírja.
Hó, te, téged magamévá teszlek ma éjjel!
Persze, én azt nem tudhatom, hogy életem szerelmét nézte ki magának egy kibaszott vámpír…

Mert persze…
Gyönyörű sötét szemeiből világít a jó szándék, s a megértés. Telve van a regényhősök jó tulajdonságaival.
Mi?
Miért?
Egy vámpír az már fasza?
Ok.

Honnan kezdődik és hol ér véget a vámpír?
Na?

Nekem van egy szerelmem.
Szerelmem.
Szerelmem!
Egy lány, akit szeretek!

Vámpír?
Nem.

Nem biztos.

Hogy én?

Lehet én vagyok.
Elvesszük? Vagy adhatunk? Valakinek valami többlet?
Lehet ilyen?
Én nem adok.
Nem adok.
Ő ad?
Ő ad.
Ő ad!
Köszönöm.
Belém folyató vámpyr.
Vámpyr.
Vámplyr.

Imádom.

Nem.
Nem az.

Ennyire nem imádtam még senkiit.

Nagyon sajnálom, ha eddig nem tudtam, vagy nem akartam kifejezni magamat.
Te.
Te vagy az.

Megbántottalak téged
Lehorgasztott fejjel
Lábad elé lépek
Én sokszor hamvederrel
Tört
Vagy
Töretlen
Már kilóim vétke
Neked többet hazudni
Nem tudok
Ó, bébee

Veled akarom
Veled zárom
Minden
Éjem s
reggel
veled álmodok én
nem bírom
hát nem kell

nélküled élnem
te
szomjúhozom.

Szomjúhozom rád.

Nélküled
Nélküled
De minek is.

Ismersz

Nem fog
Ki ne
Ki nem fog
A báltárjamánikol fogsz atrohom.

Az utóbbi szavaknak direkt nincs értelme, mert te jössz.

A vámpírokról meg többet még majd odébb.

Ha kell.
Neked kell?