Ma egész nap egy szellem kavargott a fejemben. Azt hiszem tejet ivott kora reggel. Nem nevezném ötletnek vagy gondolatnak, tényleg, egyszerűen csak szellem. Sajnos a szarabb fajtából, amivel úgy nagyon semmire sem mész. Kérdem én, akkor minek kísért, ha annyi értelme sincs, mint egy pingvinnek Afrikában? Hmm?
Kezdetben egy panelház hatodik emeletének egyik párkányán üldögélt. Egy fekete macska valahol egészen máshol átrohant az úton. Nem voltak babonás emberek a közelben. A szellem nagyon lassan, megfontoltan szívta a cigarettáját, valami nem hagyta nyugodni, kattogott az agya, mint bármelyikünk a nagyon idős rokonának, a nagyon idős órája. A szellemem úgy nagy általánosságban csak bambult, aztán egyszer-kétszer lopva rám nézett. Hogy is mondjam, kicsit megvető volt a tekintete.
Én az ágyamban fetrengtem, és azon tűnődtem, miért is kellett a szellemnek másnaposan egyből egy nagy pohár tejjel indítania. Nem tudom, neki ez miért esett jól, nekem kurva szarul jött ki. Na mindegy. Összeszedtem magam és elkezdtem az olyan semmit mondó, alibi dolgaimat művelni, amik nem hogy azt nem érdemlik, hogy részletezzem őket, de még azt sem, hogy összefoglalva annyit mondjuk róluk, hogy semmit mondó, alibi dolgok.
A szellem már egy iszonyatosan szutykos kávézóban üldögélt, hatalmas mosollyal az arcán, amit aztán tényleg nem tudtam mire vélni. Hülye ez baszd meg, állapítottam meg végül. Egy százévesforma kedves bácsikával üldögélt, a hangjukat sajnos nem hallottam, csak zúgást, búgást, kürtöskalács hangorkánt, de a gesztusaikból értettem, hogy rólam beszélnek…
Na és ekkor! Rólam beszélnek? Na várjunk! Egyrészt, most ki vagyok én, de úgy komolyan, másrészt, ki ez a szellem? Gondoljunk csak bele, valami halott ismerős, rokon? Vegyük számba őket. Aztán még jó nyálasan köpjük ki mindet! Hehe… Ezt mondjuk nem én találtam ki, hanem a buzi szellem, többek között humorérzéke sincs. Sokra megyek vele.
Szóval belegondoltam, ki is lehet ez a szellem, és mit is akarhat tőlem. Miközben ezen tanakodtam, ő már egy lila terepjárón hajtott délfelé. Száján vérvörös rúzs, mellkasán egy köteg dinamit. Rakjuk csak össze a képeket! Minden kirakós darab a helyére került. A gondolat megfogant. Sherlock Holmes-i felfedezést tettem, a világ megrengett körülöttem, a kávéscsészét kiejtettem kezemből, a lélegzetem elállt… semmi közöm nincs ehhez a szellemhez, fogalmam sincs kicsoda, és tényleg semmi értelme annak, hogy most bennem kavarog. A kibaszott tejjel a gyomrában.

Nagyon nehezen ébredt a lány a vekker hajnali csörömpölésére. Direkt korán feküdt le a könnyebb ébredés végett, de nagyon nem érintette jól a korai kelés. Álmosan megdörzsölte szemét, nyújtózott még a paplan alatt, aztán csak úgy, a kellemes meleg miatt pár percig nyitott szemmel feküdt az ágyban.
Közben volt ideje végig gondolnia fura éjszakai álmát. Egy másik lény bőrében lézengett egész idő alatt, akinek undorító, fura bogárszerű teste volt, és valami fekete szutykot tudott kifröcskölni magából mindenfelé. Ezt a szutykot egy laboratóriumban kellett kipréselnie folyamatosan magából, amit aztán később különös, üveges tekintetű emberek vettek meg tőle. Iszonyatos fájdalommal járt ennek az anyagnak az előállítása, de a kollégái csak azt hajtogatták, hogy valami hatalmasabb célt szolgálnak ezzel, és hogy ez minden szenvedést megér, mikor eljő’ az a nap mire minden thioklimáni már oly rég óta vár! Azt hogy ez pontosan mit is jelent nem tudta, de érezte, hogy falak fognak akkor leomlani, és mindenki látni fogja saját valóját. Akármit is jelentsen ez.
Nagy nehezen összekászálódott, elvégezte reggeli rutinját, mondhatni rituális tisztálkodási szertartását: pisi, kézmosás, gyors reggeli, (csak egy fél zsömle, narancslé, vagy kávé, most éppen kávé, tej semmiképpen) fogmosás, hónalj és mellmosás, hosszas fésülködés, (minél rövidebb annál több) pici smink, kézmosás, a fázisok közbeni véletlenszerű öltözködés (ez az egészben a kihívás). Miután mindennel végzett kilépett a panelház kapuján, ahol ő a hatodik emeleten lakott, öccsével és apukájával, majd elindult, hogy szembenézzen újabb dögunalmas, semmit mondó, úgymond alibi munkanapjával.
Azt mondanom sem kell, hogy a lánynak, akit egyébként Dhárinnak hívtak, az összes ki nem nőtt fasza ki volt az életével.

na most hogy ha a kalapos emberkét nézzük aki még sajnos nem tűnt itt úgy fel ahogy kellett volna neki meg úgy igazából egyáltalán egy kicsit se tulajdonképpen még meg sem született szóval neki az egészről már akkor meg volt a véleménye vagyis még akkor mikor még fel se tűnt de már elmondta nekem és másoknak is de azok inkább le se írják mondjuk megértem mert veszély meg fenyegetés és egyébként majd ő úgy is elmondja de nem a saját szavaival akkor se az viszont biztos és megnyugtatásként közlöm hogy a kalapja nem japánból van még csak nem is méd in csájna a szellem pedig még mindig ólálkodik és senki ne higgye azt hogy nem benne hanem másban hahah mert nem nem