Ebben nincs semmi vicces. Komolyan. Az ne olvassa, aki nevetni akar.

Sárgul már a kép. Sárga Krisztusokat festek a WC falára, közben próbálok magamba erőltetni még egy sört, de már csak hányni tudok. Valami letépi rólam a ruhát. Átkozott az én nevem és átkozott mindaz, aki ismeri. Talán már meghaltam, talán még élek, bár nem hiszem, hogy lenne még értelme. Persze, minek van manapság, ha már az álmok is csak álmok maradhatnak. Meztelenül fetrengek a budi előtt, a fal tele sárga Krisztusokkal. Honnan meríthetnék még erőt? Akarok-e egyáltalán erőt meríteni? Nincs szükségem több erőre, nincs szükségem már semmire. Magam vagyok. Valaki elhányt a fejem felett.

- Ennyit tudsz?
- Ennyit.
- Ugye tudod, hogy ez közel sem elég. Ez semmi!
- Tudom.
- Szeretnél ennél többet?
- Szeretném, ha szeretnének…
- Fogd már be a pofádat! Ne beszélj faszságokat! Azt se tudod mit akarsz!
- Szerintem, most hagynod kéne…
- Persze, persze… hagyjalak békén, mi? Hát baszd meg magad!
- Elegem van! Ne haragudj, de elegem van! Nem tudom, hol kezdődök én és hol érnek véget mások! Honnan jöttem, hol vagyok és vajon hová megyek? És tudod mi a legszomorúbb? Hogy tele vagyok kérdésekkel, de nem is érdekelnek a válaszok! Kurvára leszarok mindent!
- Aha… ez korrekt… te megmondtad. És akkor? Most mi lesz?
- Ne kérdezz már hülyeségeket, légy szíves! Ha tudnám, akkor te most nem lennél itt.
- Miért, én most itt vagyok?
- Hát hol lennél?
- Én most egy másik ponton vagyok. Lehet, hogy nem is a te életedben, de egy másik ponton. Talán épp most vezetem le a megváltó születését.
- A megváltó soha sem született meg.
- A megváltó annyit ért a világnak, mint egy meg nem született brekegés…

Tehát elkezdődik egy gondolat kifejtése, de nem ér véget sehol. Vagy valahol túlmagyarázzák. Vagy valahol tényleg rendesen véget ér, de addigra elfelejtjük az elejét. Mennyi információt vagyunk képesek egyszerre a fejünkben tartani? És mi van, ha teljesen felesleges dolgok foglalják csak a helyet a nagy buta agyunkban? És mi van, ha nincsenek is információk? Mikor kezdődik egy olyan kérdés, aminek még a vége előtt rájöhetnénk a helyes válaszára?

Kipusztultak körülötte a macskák. Semmi különös, de mind meghalt. Mindig is az volt az álma, hogy szétszórja magát a világban, mint valami köcsög konfetti. Aztán egy WC kagyló mélyen a szemébe nézett. És meghaltak mellette a macskák. Ez a zene pont illik hozzá. Ja, hogy más nem hallja? Nem is kell. Ne halljatok átkozott hangokat, vannak fejek, amik már úgy is tele vannak velük. Rothadás állt be egy el nem kezdődött életbe. Itt nem születik már új a csillagok alatt. A Nap kiadta utolsó sugarait. A pusztulás előjött az eddig bezárt szekrényekből. Vagy az ágy alól ijesztget. Legalább a világon minden zöld lehet még. Igen, lehet. Csak találd meg a szerelmet. Vagy hidd azt. Aztán veszítsd el. Vagy hidd azt. Aztán egy fiú mellől kihalnak a macskák. Szőr hullik, szem folyik, daganat a pofájában, vége egy újabb életnek. Nem érthetem. Nem érti ő sem. Csak döglenek. Tele van macskatetemmel az egész kibaszott konyha. Ezt most hova? Ha Garfield elpusztulna nevetne-e még valaki az olcsó poénokon? Garfield is meghalt, nem volt temetés, elhamvasztották a gecibe, dögöljön meg az a mocskos szemétláda, aztán égjen az a kibaszott zsír, ahogy eddig is kellett volna. Hol vagy most?

Kiábrándulásomat egy vödör sós vízzel öntötték le. Emlékek. Erről is csak. Bár már nem tudom, hova indultam el tegnap és hogy vajon elkések e máshonnan holnap. Hol is lehetek most? Ha már nincs kinek írnod, elkezdesz magadban beszélni. Ha eddig nem tetted. De i gebdmdhskgvbnh

Baszdüh. Ezt a fogalmat egy kedves barátom osztotta meg velem, és nagyon tetszik szeretném megosztani mindenkivel. Nem fogom elmagyarázni. Olvassatok. A sorok között talán nem is kell. Baszdüh. Összefoglal mindent. Ennél több nem kell ahhoz, hogy megértsd. Amit akarsz. Vagy amit nem. De azt is. Baszdüh.

Rájött végre, hogy ő maga áll a konfetti záporban és ő ölte meg azokat a nőket. Rájött, hogy elvesztett magából minden érzést, ha eddig egyáltalán voltak. Nyulakat lő fejbe. Macskák még nem haltak meg a közelében. Nem az akinek lennie kéne. Képtelen rá. Egy bajszos öregúr sétált be egyszer a lakásába anyaszült meztelenül. És mit csinált? Mit csinálna bárki is ilyen helyzetben? Ki fog táncolni a manóimmal, ha már nem leszek? De vajon kellek-e nekik? Kinek kell egy végtelenül kilátástalan űr? Ősi űr tátongott a lelkében. Nem fanyalodik már rá a sajnálatra. Haladjon minden amerre akar. Ő és én maradunk a bajszossal otthon. Talán elvisz valami.

Még egyszer utoljára megpróbálunk sárga Krisztusokhoz beszélni. Meghallgat? Meghallgat. Hall? Hall. Te hallasz? Nem. Te már csak magadat hallod. Mindenki csak a saját hangját hallja. Nincs egy kör sem kinyitva, ha úgy tetszik. A megszületésnél mind bezárult. Jobb neked ha meg sem születsz. Ne szüless meg! hallgass ott ahol vagy! Az álmokat szétbombázták, egy nyulat kivégeztek, meghalt mind. Nincsenek macskák, kihullott a szőrük, a nyulak ott alszanak ahol a helyük. Helyem van- e egy szanaszét lőtt fejű nyúl mellett? Döglődik minden.

Rosszabb holnap élni, mint a tegnapot bánni. Igazából volt egy srác, d betűvel kezdődött a neve. Nem élt sehol. Nem is érezte jól magát. De lehetett volna egy lány is, aki ma él és máris szarul érzi magát. Van jó? El kell töprengenem bűneimen. Halálnak halálával. A végem is lehet a tegnap előtt. Vagy a holnap után. Most mond el, ha érted az időt!

A bajszos a vége felé jár. Nincs rajta kalap. Ez valami más. De ez el lett mondva még mielőtt véres arc, vagy kéz. A vér tisztáz. Tisztára mos. A bajusz és a kakalap álca. A vér az igazság. Na de azt ki akarja látni. Aki nem fél a haláltól. Csak mástól. Mondjuk minden mástól. Utolsó bejegyzés hajónapló: 2111.10.21.

És tényleg hidegen hagy a vége. Pedig eljön. A poénok elültek, maradt a többi. Mi?

Ki kér segítséget manapság egy olyan istentől, aki technóval fagyasztja az agyát. De csináld csak.

Egyre rövidebb.

Lassan vége lesz.