A kasza egyetlen milliméterre fékezett le Sir Eddy szeme előtt. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig az egész társaság döbbent állóképpé merevedett.
- Ez meg milyen kurva, szájbabaszott történet volt?- ordította magán kívül Halál. –Mi ez a stílus, hm? Meg mi az, hogy nem meséled el a halálodat? Nem voltál ott, vagy mi? Te akkor is a ribanccal voltál, vagy most hogy van ez?- a kasza hegye néha fenyegetően megbökte a lovag bőrét.
- Kérem, Halál uram! Ne csinálja ezt! Én azt beszéltem el, ami a fejemben van! Lehet, hogy valóban hihetetlen, de ez az igazság, nem emlékszem a halálomra!
- Ez valami kibaszott hülyeség!- Halál visszahúzta kaszáját, és leült a székére, tanácstalanul összegörnyedt és szabad kezébe temette árnyékba vesző arcát. –Itt valami nagyon nincs rendben! Hal, te mit tudsz erről?
- Különös. Én sem emlékszem erre az emberre, bár én csak egy egyszerű hal vagyok, nekem nincs időtlen tudásom, mint neked.
- Ne gyere most ezzel könyörgöm! Heroin, tudom! De ez a fasz azt mondta, hogy nem rég került ide, mikor is volt az a nem rég? –kérdezte ingerülten Halál.
- Nem is tudom…- Sir Eddy elmerengett. –Talán… nem is tudom…
- Mondj el mindent, amire emlékszel, de kurva sürgősen! Onnantól kezdve, hogy megpusztultál!
- De hát, arra nem is emlékszem…- mondta Sir Eddy zavartan. –Elmentem az erdőből azzal a költővel… valahogy… amint kiléptünk a képből már nem önmagam voltam. Mintha egy nézőtéren üldögéltem volna… mintha egy előadást figyeltem volna… aztán kinyitottam a szemem és egy fura szobában találtam magam. Tele volt fényes, villogó dolgokkal, én meg egy székben ültem, aminek oldalt kerekei voltak… megpróbáltam felállni, de nem mozogtak a lábaim, és aztán… aztán a páncélom… nem a páncélom volt rajtam, hanem valami szövetgúnya… sose láttam még ahhoz hasonlót! És én csak üldögéltem ott, és figyeltem a fényeket… embereket láttam bennük… de olyan volt az egész inkább, mint egy álom…- Sir Eddynek eltorzult az arca a koncentrálástól, hogy fel tudja idézni számára is hihetetlen emlékeit. –Aztán hallottam valamit a hátam mögött… azt hiszem egy ajtót nyitottak ki… valaki káromkodott, nagyon mérges volt a hangja… majd valamit belém szúrtak… bele a vállamba… én meg elájultam… mikor magamhoz tértem ezen a helyen találtam magam, bolyongtam és közben rájöttem, hogyan tudok jóféle borokat inni… ezzel sok időt eltöltöttem… azt hiszem…
A Halál figyelmesen végighallgatta Sir Eddy elbeszélését, kaszájával megvakarta fejét, majd Halra nézett, aki szokásos nyugalmával, karba font uszonyokkal ácsorgott mellette.
- Ez hogy a picsába lehetséges?
- Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor az úriember valahogy kihagyta az átkelést. –foglalta össze a helyzetet Hal. Szerette hangosan kimondani a nyilvánvaló dolgokat, valószínűleg azért, hogy biztosan ne menjen ki a fejéből, a halak memóriája nem túl jó.
- Igen, Hal, az úriember kihagyta az átkelést. Én pedig azt kérdeztem, hogy ez hogy az anyja picsájába lehetséges? –Halál ismét felemelte a hangját, Tadeusz összerezzent. Nem igazán értette mi is folyik most körülötte, bár eddig se volt teljes mértékben tisztában a helyzetével, de most aztán már tényleg elvesztette a fonalat. Jobbnak látta, ha most inkább nem kérdezősködik, majd úgyis rájön mindenre. Vagy ha nem, hát később megkérdezi, amikor már nyugodtabb lesz a hangulat.
- Ilyesmi sosem történt azelőtt, már amennyire én tudom. Valami nagyon elromlott.
- Hát persze! Az Öreg elmegy egy picit, rábízza a dolgokat azokra a kibebaszott köcsögökre ott a Hivatalban, akik természetesen egyből mindent elszarnak! Csesszék meg azok a buzeránsok! Most ezt nekünk kell rendbe rakni, mi?
- Mit kéne rendbe rakni, barátom? Lehet, hogy kihagyta az átlépést, de végső soron itt van. –jegyezte meg Hal, hogy lenyugtassa Halált. – Elmagyarázzuk neki, hogy mi most a teendője, aztán máris minden el van rendezve. Nem hinném, hogy nagy baj lenne.
- Igenis nagy baj van! Az nem normális, ha valaki nem emlékszik a halála körülményeire, és az se normális, hogy én se vagyok ott! Gondolkozz! Plusz ez az ember nem kapott besorolást! Hogy lehet itt besorolás nélkül nemlétezni? Meg az is milyen dolog, hogy valami videó szobában ébred fel? Én azt se tudtam, hogy itt van videó szoba? Hol a faszomba van itt videó szoba? A Hivatalban, talán?
- Videó szobáról még én sem hallottam. És igazad van tényleg elég különös, hogy se te se ő nem voltatok jelen a halála pillanatában. Csak egy nem túl megbízható elbeszélésből következtethetünk arra, hogy tényleg meghalt egyáltalán. Ez valóban nem jó így, se az hogy nem kapott besorolást, ami valóban megnehezíti további sorsát… azt hiszem…- Hal elgondolkozott egy pillanatra, aztán lelkesen folytatta- De mi lenne, ha most vinnénk el őt az Ítélőszékhez?
- Nos… igen, igen… ez talán lehetséges… szerinted a bíró nem fog akadékoskodni? Mondjuk pont leszarom, nem a mi hibánk, mást meg nem tehetünk… Végül is, így megoldhatjuk a dolgot, de ez az egész akkor se hagy engem nyugodni! Amint elrendeztük a besorolását, szépen elmegyünk a Hivatalba, aztán kicsit elbeszélgetünk azzal a buzeráns bagázzsal! –jelentette ki Halál, aztán már készülődött is, hogy elvigyék szegény Sir Eddyt a Túlvilági Ítélőszék elé. –Gyere te szerencsétlen! Elviszünk téged valahova, ahová már rég el kellett volna jutnod!
- Rendben uraim! Köszönöm szépen a segítségüket! Én igazán nem akartam semmilyen kellemetlenséget okozni önöknek! –hálálkodott Sir Eddy.
- Hát pedig baszottul okoztál! –zsörtölődött Halál, de Hal, látva Sir Eddy bánatos ábrázatát, gyorsan helyesbített:
- Ne aggódjon, Sir! Nem az ön hibája!
Tadeusz ijedten ugrott fel székéről, mikor látta, hogy őt nem akarják magukkal vinni.
- Velem mi lesz? Én is mehetek? –kérdezte reménykedve.
- Sajnálom, fiú, de te nem jöhetsz. De ne félj semmit, amint végeztünk megkeresünk téged, nem felejtettem ám el, amit ígértünk! Addig is nézz szét kicsit itt a Túlvilágon, tudod, csak engedd, hogy sodorjon a lelked! Mi pedig úgyis megtalálunk, bárhol is legyél. –mondta a Halál, azzal mindhárman eltűntek Tadeusz szeme elől.
Tadeusz szomorúan álldogált a Takony közepén (vagy a szélén, egy végtelen helynél nem igazán lehet tudni, hol vannak a határai). Eddig rendesen pörögtek körülötte az események, a Hal és a Halál mellett mindig történt valami. Most pedig olyan üressé vált az egész. Elveszettnek érezte magát. Jól van, gondolta, iszok még egy picit, aztán rábízom magam a lelkemre, bármit jelentsen is ez.
De amint kikérte magának jéghideg sörét a lelke úgy érezte, hogy most azonnal mennie kell valahová. Tadeusz ugyanabban a testhelyzetben, ahogy ezelőtt egy szemvillanással még a kocsmában volt, tátott szája előtt tartott kézzel, most egy meztelen lánnyal nézett farkasszemet egy zuhanyzóban. A lánynak nagy fehér szárnyak álltak ki a hátából.