A pofontól Tadeusz kiborult a zuhanykabinból, lendületből leszakította a mosdókagylót és mint egy levelibéka terült el a hideg csempén. Szédelegve föltápászkodott és sűrű bocsánatkérések kíséretében megpróbálta valahogy elhagyni a helyiséget, de sehol nem talált kijáratot.
- Itt nincsen ajtó, te féleszű! –üvöltött rá a nő, aki időközben törölközőt csavart maga köré (vajon hogy oldhatta meg, hogy kilógjanak a szárnyai?). –Mit képzelsz te magadról? Egyáltalán hogy kerülsz ide?
- Ne haragudjon! Én tényleg… nem tudom… csak most haltam meg és… és egyszer csak ide kerültem… nem direkt… én… én…- hebegett Tadeusz, igazán kellemetlenül érezte magát. Az a hülye lelke máris meztelen csajokra vágyik, biztos nagyon kanos.
- Érdekes. Ilyennel eddig még nem találkoztam, de…- gondolkodott el a lány- …végső soron oka van, hogy itt vagy… tudod a lelked mondani akar neked valamit. Mi a besorolásod?
Ezen Tadeusznak erősen törnie kellett a fejét, nem igazán tudta megjegyezni még a kódját. Elég rossz volt a dolgok megjegyzését illetően.
- Azt hiszem… nyolcassal kezdődik… meg van benne l betű is… sajnálom, de tényleg új vagyok még…
- Ezzel nem sokat segítettél. –jegyezte meg a lány.
- Halál azt mondta, hogy összezavarták a lelkemet! És hogy vissza akar jutni az életbe, csak hogy nehéz lesz őt megértenem, meg ilyenek. Ez így mond valamit?
- 8219L. Valószínűleg. Vagy 8221L. Van dinoszauruszod?
- Micsoda? Nincs… nincs dinoszauruszom... azt hiszem...
- Akkor 8219L. Szegény fiú. –a lány most már egy árnyalatnyival kedvesebb hangon szólt a sráchoz. –Én Mina vagyok. És angyal. De gondolom ezt a szárnyamból már kikövetkeztetted.
- Hát… igen… csak tudod… mi az hogy angyal?- nagyon hülyén érezte magát a kérdés után, valahogy korrigálni próbált. –Mármint Hal meg Halál sok mindent elmondtak már nekem, és tudod vannak dolgok, amik nem is úgy vannak, ahogy azt a Földön elképzelik. Ezért nem tudom, hogy mit is jelent valójában angyalnak lenni. Remélem nem sértelek meg a kérdéssel.
- Értem, értem, és nem, egyáltalán nem sértesz meg a kérdéssel- mosolygott Mina a feszengő Tadeuszon- Tudod a lelkednek nem muszáj visszatérnie az életbe. Még akkor sem, ha arra vagy kárhoztatva, hogy úgy érezd nagyon akarja. Ha sikerül teljesen megértened őt, ha képes leszel egyé válni vele, akkor feloldozást nyerhetsz.
- Feloldozást?
- Igen. Amint egyek lesztek, te és a lelked, lehetőséget kaptok jóvátenni bűneiteket. Minden bűnt, amit addigi életeid során elkövettél.
- Tehát nem csak azt, amit…
- Pontosan! Nem csak azt, amit a te életed alatt követtetek el, hanem amit, úgymond a lelked követett el előző testeiben. Ez nagyjából egy és ugyanaz, mintha te tetted volna. Szóval, ha sikerül mindent jóvátenned, akkor angyallá válsz. Ez elég sok pozitívummal jár, úgyhogy érdemes próbálkozni. –Mina hangja elkomorodott- De egyáltalán nem könnyű! És… elég sok fájdalommal is jár…
- De neked sikerült! –lelkendezett Tadeusz, büszkeséggel töltötte el, hogy egy igazi angyallal beszélhet, ráadásul egy ilyen gyönyörűvel. Minának káprázatos vállig érő vörös haja volt, aranyosan ívelt, kissé hosszú orra, alatta pici, de érzéki ajkak, szemei pedig smaragdként ragyogták be arcát. –Mennyi ideig tartott?
- Itt nem úgy mérjük az időt, ahogy azt a Földön szokás- Tadeusz bólogatott, hogy hallott már erről –de ha mégis földi időmértékkel próbálnám megsaccolni, akkor azt mondanám… úgy nagyjából… öt… hatszáz évig.
- Aztakurva…- Tadeusznak elakadt a lélegzete, hatszáz évig folyamatosan vezekelni, csak azért, hogy valaki angyal lehessen. Akkor már inkább visszamegy az életbe.
- De tényleg megéri- mondta szent meggyőződéssel arcán a lány- Így rengeteg engedményt kapunk! Már már olyan hatalommal rendelkezünk, mint a Főnök! Bármikor bárhova visszamehetünk a Földön, akár a saját alakunkban, akár valaki máséban, meg is szállhatunk embereket! Mondjuk ha megszállsz valakit, akkor csak jót cselekedhetsz, ha valami bűnt követsz el… a bukott angyaloknak szörnyű a sorsuk- közelebb hajolt Tadeuszhoz és odasúgta neki- Még etetni is tilos őket!
- Ennyi? Hát nem tudom, egy darabig biztos érdekes ide-oda utazgatni, de ezért megéri hatszáz évig robotolni? –csalódottság csengett hangjában, már nem is tartotta olyan nagyra az angyalt. Ettől függetlenül szívét valahogy egyre inkább meg-meg dobbantotta.
- Ó, hát vannak azért még előnyök! Például, ha akarok bármikor újjá is születhetek egy új testben, úgy hogy elfelejtem ki is vagyok valójában, a földi létem pedig mindenképpen mesés lesz! Tök jó, ha tudod, hogy biztosan csodálatos életet fogsz élni akármit is csinálsz, közben meg azt hiszed, hogy magadtól érted el amid van, nem? Aztán ha meghalok, szépen visszatérek angyali valómba! Ez se tetszik?
- Hát… nem rossz… ez mondjuk nem rossz… de…
- Meg aztán itt a Túlvilágon bármit megkaphatok! Tényleg! Csak gondolnom kell valamire és teljesül! –mondta büszkén Mina, valamiért le akarta nyűgözni ezt a halottat.
- Akkor végül is, tényleg akkora hatalmad van, mint Istennek, nem?
- Nem egészen. Az angyalok nem tudnak teremteni és nem szólhatunk bele a teremtett világok életébe korlátlanul.
- Világok? Hát van több is?
- Már hogyne volna? mondjuk nincs olyan marha sok, de azért persze, hogy több is van. Az Öreg most is azért van távol, épp teremt!
- És szabad átmenni másik világokba? Vagy ehhez vagyunk ragadva? –ez a téma felkeltette Tadeusz érdeklődését, mindig is izgatta más világok létezésének gondolata.
- Ha angyal vagy, akkor átmehetsz! Néha szervez az Öreg ilyen turistautakat. Tehát ebben sem vagyunk teljesen szabadok, de legalább van rá lehetőségünk!
- És milyen? Milyenek más világok?
- Ööö… nem tudom… én még soha nem voltam máshol… tudod, még csak mostanában fejeztem be a jóvátételt. –Mina elszégyellte magát. Pont ahhoz a témához nem tud hozzászólni, ami a fiút láthatólag leginkább érdekli.
- Kár… nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet az élet máshol… lehet, hogy nekem is meg kéne próbálkoznom ezzel az angyal dologgal…
- Igen! –kiáltott fel Mina, aztán észbe kapott és gyorsan egy kis visszafogottságot erőltetett magára- Igen, lehet hogy meg kéne… elég…jó. Lenne kedved meginni egy teát?
- Egy teát?- Tadeuszt váratlanul találta szíven a kérdés- Hogyne… teát… teát szívesen iszok… veled… most meg…
- Remek! Tudok itt egy isteni helyet! Elég régi… olyan régi szaga van … de a világ legjobb teáját ott ihatod! Csak gyorsan magamra gondolok valamit, aztán mehetünk is!
- Ok, én addig el…
- Már kész is! Tudod, csak gondolnom kell rá és máris fel vagyok öltözve! Ez a kis semmiség épp megfelel.
- Észbontó…
- Akkor induljunk is! Gyere fogd meg a kezemet!