Ezen a héten egy komoly kérdésre keresünk és találunk választ, mégpedig arra, hogy vajon mitől mennek össze a ruháink – sose találnátok ki, aztán a kedves, idegesítő gyerekekről lesz szó, egy képsorozat, amin sztárokkal sportolok, végül Jézus diskurál Istennel – ilyet találj a barátokköztben, haver.

Sziasztok, ez sanyika és a gondfoci.

TITOKFEJTŐ ROVAT
Biztosan hozzám hasonlóan, ti is sokat gondolkoztatok már azon, hogy mitől mennek össze néha a ruháitok. Ne gondolkodjatok tovább, elárulom. Exkluzív, csak a Bekexen.

Mondtam már többször, és még el fogom mondani párszor: ha kérdésetek van, nyugodtan forduljatok az okosabbhoz. Segítek, mint Superman.

SíRÁS-PICSOGÁS
A gyerekek gyökerek. Jelenleg egy 2 éves gyereket utálok a legjobban. Abban az állapotban van, amit itt úgy neveznek: „terrible two”. Kis köcsög. A nyáron tanult meg beszélni. Addig csak apa meg anya meg ilyenek. Aztán megtanult beszélni, de azzal együtt visítani is, mint a malac. Bármiért. Mindenért. Pl.:

- ha beleharap egy körtébe (és rászólnak, mert nem az övé)
- ha az anyja kicseréli rajta a szaros pelenkát (és lemossa a hátáról a szart)
- ha olyan hülye volt, hogy nem aludt délelőtt (és délután 2 magasságában a fáradtságtól arccal beleesik a legósdobozba)
- ha nem ülhet a székre (amin már legalább 1 ember ül)
- ha nem hurcolja kézben az anyja (mert büdös a beszarás okán)
- ha nem kap teát (amit sose szokott inni)
- ha kap teát (ami nem ízlik neki)
- amikor felkel (Anyaaaa! Anyaaaaa! Pedig már egyedül is ügyesen le tud esni az ágyról.)
- amikor le kell feküdnie (pedig már kettőig nem lát)
- mert nem rajzolhat az asztalra (vagy a kezemre)
- mert nem tud rajzolni (mert tehetségtelen)
- ha ránézek (és megkérdezem, hogy „mivanveledsemmi?”)
- ha rászólok, hogy a taknyát ne lógassa bele a levesembe (vagy ne nyúlkáljon a kulás ujjával a tejfölömbe)
- ha olyan béna, hogy megbotlik a gereblyében (aztán fekszik a hasán, mint egy hülye fóka)
- ha nem adok neki Jaffa Cake-et (és persze, hogy nem adok)
- ha kap Jaffa Cake-et (nem tőlem)
- ha nem mehet ki az udvarra (hogy összeretkezze magát)
- ha kimehet az udvarra (ahol rögtön felborul valami köcsög játékkal)
- ha nem nézhet tévét (amiben Ben10 meg hasonló faszságok mennek)
- ha bármit nézhet a tévében (mert nem ért belőle semmit, a többiek meg nem mondják el… nekik is kurvára kell koncentrálni)
- ha nem kapja meg a gyógyszerét (és fél órát visít fölötte, mert nem tudja letekerni a kupakját, hogy húzóra ledöntse)
- ha rájön a verekedés, és elmagyarázom neki, hogy a helyiségben MINDENKI erősebb nála (kis hülye)
- stb.

Szóval a gyerekek szarok. Szerencséjükre én nem vagyok akkora szar, mint ők. Ha az lennék, és mondjuk gyakorló szülő, akkor minden bömbölés alkalmával, leültetném a kis toporzékoló csövest, és ilyeneket kérdeznék:

- Szeretnél egy judo-ütést a választékodra?

- Szeretnél egy kis pálinkás kenyeret?

- Eléggé fáj már a fejed?

- Most azt hiszed, vicces vagy?

- Ha nem engeded, hogy tisztába tegyelek, akkor miért nem fogyasztod el a székletedet?

- Miért olyan vörös a fejed?

- Milyen az íze a taknyodnak?

- Szerinted az a rosszabb, hogy ezt a nadrágot adtam rád, vagy ha páros lábbal a mellkasodba talpalok?

- És szerinted az fáj jobban, hogy megütötted a térded, vagy ha belenyúlok a szemedbe?

- Mi baj, nincs meg a segged?

- Olvassak fel neked a Hustlerből?

- Mit szólnál egy utazáshoz Disney-ökölbe?

- Megkeressük anyu nyugtatóit?

- Minek örülsz?

- Elmenjünk kocsikázni a szeméttelep felé?

- És mi a véleményed arról, hogy Obama nyerte a választásokat?

- Befekszel kicsit a szemétégetőbe?

- Ha éhes vagy, miért nem mész vadászni?

- Mafasztnéze?

EGY TÉNY, AMITŐL MAJD OKOSABBNAK LÁTSZOL
Az emberen kívül a tatu az egyetlen állat, ami elkaphatja a leprát.

És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelőtt.

PIACSEKKER
692 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam.

sanyika vagyok, alkoholista, és annak idején elég sokat futottam nyáron, délben, dagadtan, másnaposan. Szerencsére a piával együtt a sportot is letettem.

Ez volt a Piacsekker(TM), főszerepben az alkohol, mellékszerepben sanyika, jövő héten ugyanitt, ugyenebben az időben.

Trébelők
GETTÓ JÉZUS

A lakás hangos volt a suttogástól. Jesus behajtotta maga mögött az ajtót, és egy másodpercig hallgatta a hangzavart. Mintha az a másodperc sosem ért volna véget. Emberi beszéd, állati morgás, idegen hangok. Tett pár lépést a sötétben, és felkattintotta a villanyt. A jókora tévé előtt lévő kanapéról egy kisfiú tápászkodott fel, Pókember-kosztümben, aki Jesus felé fordult ugyan, de a szemeit eltakarta, mintha bántotta volna a fény. A suttogás hangosabb lett.

- Halloween egy hónapja volt – köszöntötte Jesus.
- Ki az? – kérdezte a srác, még mindig vakon.
- Én. Tudod, itt lakom.
- Jézus?
- Nem vehetnél fel valami normális alakot?
- Nem bírod a Pókembert?
- Ezt meg sem kéne kérdezned. Mindenki bírja a Pókembert.
- Akkor jól sejtettem.
- Csak kicsit öreg vagy hozzá.
- Ráadásul levegőt sem kapok ebben a rohadt maszkban – mondta a kisfiú, és felhajtotta a szövetet a szájáról.

Ezzel egyidejűleg nőni kezdett. Nőtt vele a ruha is, és nemsokára az életnagyságú Pókember állt Jesus előtt. A szoba sokkal fényesebb lett, a suttogás szinte sütött a falakból. A fiú komolyan nézett rá, mire az egy marék hálófolyadékot fecskendezett a dzsekijére.

- Befejezted?
- Talán igaza volt az osztályfőnöködnek, és nem fejlődött ki a humorérzéked.
- Az még középsuliban volt.
- Repül az idő.
- Négy éve jártál erre utoljára. Gondolom, nem cukorkáért jöttél.
- Van cukorkád?
- Nincs.
- Valahogy éreztem.

Jesus a konyhapulthoz lépett. Egy Henessy konyak állt rajta, megbontva, félig üresen. Az apjára nézett, aki háttal állt neki, és épp a maszkot dobta a kanapéra. Hosszú, hófehér haj omlott a vállára.

- Szomjas voltam – mondta, anélkül, hogy megfordult volna.
- Annyi víz van a csapban, hogy sose fogy el.
- De az nem cseszné fel az agyad ennyire.

A fickó most a kanapén ült, és komótosan fejtette le magáról a kosztümöt. Jesus csak a kigyúrt hátat látta. Bébikarnyi hurkák csúfították. Az apja egy hajgumival összefogta a haját. Egy másikkal pedig a szakállát. Mire felállt a kanapéról, már acapulco ing volt rajta, térdgatya, és szandál. Mintha fanfárok hangja harsant volna a szobában. Napszemüveget biggyesztett az orrára, és széttárta a karjait.

- Na, mi az, meg sem öleled öreg apádat? – kérdezte tenyérbemászó vigyorral.

Jesus hozzá lépett, megölelte, aztán rögtön hátrált néhány lépést.

- Fingottam, vagy mi van? – kérdezte a faterja, és szaglászni kezdett.
- Csak mondd el, mi dolgod erre, oké?
- Ebből nem lesz közös vacsora.
- A fagyasztóban van lasagne, ha gondolod.
- Passzolom.
- Almát?

Jesus felemelt egy almát a pultról, és az apja felé dobta. Mire az öreg elkapta a gyümölcsöt, az már banánná változott.

- Tudod, hogy utálom – azzal meghámozta, és beverte.

Jesus ledobta a dzsekijét, és letelepedett a kanapéra.

- Annyi mennybéli pancsert lehet látni odakinn, hogy arra tippelek, valami nagy buli készül – mondta.
- Csak elhoztam játszani a gyerekeket – mondta Isten, a szemetesbe dobta a banánhéjat, majd a pulthoz lépdelt, és karnyújtásnyi távolságba helyezkedett a Henessytől.
- Mintha a kisegítővel jöttél volna.
- Ők élvezik. Remélem, nem rontottad el az örömüket.
- Mikáél pólóját lebuziztam.
- De nem sértődött meg?
- Nem.
- Nem, Mikáél nem olyan.
- Azt tudtad, hogy az ofanimok kurvának álcázták magukat?
- Igen, ragaszkodtak hozzá.
- Azt hittem, te vagy a főnök.
- Ez az ő napjuk. Ritka az ilyen.
- És az mennyire ritka, hogy az arkangyaljaid az emberek fejével játszanak?
- Már hogy? Zsonglőrködésre gondolsz? Bowlingra? Hogy?
- Hogy parancsolgatnak nekik. Fegyvert szegezett rám egy fickó…
- Ja, az…
- … ami eleve különös, figyelembe véve, hogy hol vagyunk...
- Bizony.
- … mire Mikáél közölte vele, hogy hozzon nekünk sajtburgert.
- És mi a baj? Kitalálom! A tiédet ketchuppal hozta.
- Nem. Még nem ért vissza vele. A baj az, hogy a jobb kezed gondolkodás nélkül kimosta az agyát.
- Az életed védte.
- Miért nem csavarta hátra a fickó kezét, mint David Hasselhoff?
- Ki?
- Nem érdekes. A lényeg, hogy én nem így ismertem a törvényeinket.
- Mikáél fájdalom és erőszak nélkül oldotta meg a dolgot. A szerencsétlen flótás holnap semmire sem fog emlékezni.
- Ha majd egy elfonnyadt kreténnel találkozom az utcán, a kezében sajtburgerekkel, aki úgy néz ki, mintha nagyon keresne valamit, majd erre gondolok.
- Akkor vedd el tőle a sajbikat, és a dolog lezárul.
- Ez többet kéne, hogy jelentsen neked, apa.

Az öreg meghúzta a konyakot.

- Változnak a dolgok – mondta.
- Mikáél szerint is.
- Láttad valaha a Trébelőket?
- Micsodákat?
- A Trébelőket.
- Még soha, soha az életben nem hallottam ezt a szót.
- Tényleg?
- Még hasonlót sem.
- Pedig azt hittem, ezt mindenki ismeri.
- Nem.
- Én szinte naponta használom.
- Aha.
- A Trébelők egy viszonylag régi tévésorozat. Sosem láttad?
- Nem.
- Trébelni azt jelenti: kifáradásig hajszol. Halálra hajszol.
- És mit hajszolnak halálra? Gepárdokat?
- Engem.

Jesus kussban nézte az apját. A suttogás kicsit erősebben lengte körül.

- A műsor eredetileg amolyan szellemkutató valóságshownak indult – mondta az öreg. – Tudod, néhány figura ellátogat olyan helyekre, amiről azt tartják, hogy szellem kísérti, és megpróbálják bebizonyítani, hogy az egész kamu.
- Talán egyszer meg kéne néznem.
- Csakhogy a kis köcsögök igazából nem a kamura kíváncsiak. Meg akarják találni a szellemeket. Az egyiknek szokatlanul intelligens gondolat született meg a fejében. Ha szellemek vannak, akkor létezhetnek jó és rosszindulatú szellemek is. Ha ez igaz, akkor az ártó szellemeket nevezhetik démonoknak. A démonok a pokolból jönnek. És ha létezik a pokol, akkor…
- Akkor létezik Isten is.
- Itt vannak a seggemben, fiú.
- Ez kicsit paranoiásan hangzik.
- Az, hogy üldözési mániám van, nem jelenti azt, hogy nem üldöznek.
- Nem értem, miért kell ennyire fosni. Az emberek jó nagy hányada azért sejti, hogy létezel.
- De ezek a fasszopók most épp ide tartanak.
- Hogy?
- Épp Arizonán kocsikáznak át. A cél pedig a te imádott barriod.
- Na és? Átkocsikáznak egy gettón, és ennyi.
- Szaglászni fognak.
- Honnan tudnák, merre jársz?
- Valaki súg nekik.
- Arról tudnál. Lucifer?
- Biztos nem. Ahogy mondod, arról tudnék. Különös módon fogalmam sincs, honnan szerzik az infót, de közelednek. Ahogy mondtam, itt vannak a seggemben.

A fény meg-megremegett.

- Hát menj haza. Ott sose érnek el.
- Ha megtalálják ezt a helyet, az nekem már épp elég szar. Akkor már biztosak lehetnek a dologban
- Hogy létezel?
- Én is, meg te is, meg ez az egész cirkusz.
- Szerinted rájönnének, hol járnak?
- Ha az ember újra belép az Édenkertbe, fel fog tűnni neki.
- Mi a terved?
- Bezárjuk a helyet.
- Ezt nem egészen értem.
- Roló. Felszámoljuk. A térképeken nem szerepel…
- Felszámoljuk?
- … sose jönnek rá, hogy itt valaha volt valami.
- Törlöd az Édenkert projektet?
- Olyasmi.
- De én itt élek. Meg rajtam kívül még néhányan.
- Hát nem a világválogatott, ha meg nem sértelek. Nem hinném, hogy hiányozni fogtok bárkinek. Azok odakinn azt sem tudják, hogy léteztek.
- Nekem itt családom van, apa.
- Ez a másik, amiről beszélnünk kell.

A suttogás akkor már orkánként tombolt.

Folytköv.

Nemsokára ismét találkozunk, addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

45

gondfoci 2008.09.15. - Dublin sztriptíz
gondfoci 2008.09.22. - -75% szex és társasjáték ingyen!
gondfoci 2008.09.29. - Gettó Jézus
gondfoci 2008.10.13. - Összefüggés a kalóz és a szopás közt
gondfoci 2008.10.20. - A női titok
gondfoci 2008.11.03. - Hogyan legyünk kőkemények?