A tapasztalatotokra van szüksége egy haveromnak. Cserébe van vidámpark, csuklás, alkoholmentes sör és házibuli némi vörös-hatalom-hiphoppal. És ujjazás.

Sziasztok, ez sanyika és a gondfoci, ma leginkább Gettó Jézus van, ott elharapunk egy szálat, és aztán még nem tudom. Az elmúlt heteket Magyarországon és környékén töltöttem, arról nem akarok útibeszámolót írni, csak nekem lenne érdekes valószínűleg. Azért annyit: jó néha összefutni a „rajongókkal” és a „tisztelőkkel” és a... FLUFFEREKKEL, BÉBI!!

 
VAN KÉPREGÉNY ROVAT

 
EGY TÉNY, AMITŐL MAJD OKOSABBNAK TŰNSZ
Charles Osborne 1894-ben született, 28 éves volt, amikor elkezdett csuklani és 97 amikor egy évvel a csuklás titokzatos befejeződése után meghalt. Eleinte percenként 40-et csuklott, később visszaesett percenkénti 20-ra. Mindeközben kétszer házasodott és csinált nyolc gyereket.

És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelőtt!

 
PIACSEKKER
950 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam.

sanyika vagyok, alkoholista, és a kedvenc alkoholmentes söröm a Dreher24. Megiszom a Stellát, a Bucklert, a Soproni Szűzet. Pólót és Ászokat szerintem még nem ittam. Aztán utálom az Ottingert és a Schlossgoldot. Ezt három évvel ezelőtt nem tudtam volna így levezetni, mert akkor még azt sem tudtam, hogy léteznek ilyen dolgok.

 
Parti Animals 3.
GETTÓ JÉZUS

A név nélküli utcán álltunk meg. Azaz az egyik név nélküli utcán. Egyetlen utcatáblát sem láttam, és meg mernék rá esküdni, hogy tizenhárom-tizenöt kört tettünk Santa Miachóban, mire Anita végre rábökött az egyik kalyibára, hogy szerinte megérkeztünk. Hajlamos voltam hinni neki, mert brutális cucc ontott magából valamiféle vörös-hatalom-hiphopot, plusz az egész ház fényben úszott, és mindenfelé dagadt indiánokat lehetett látni. Egy pillanatra elméláztam a vityilló sötét szomorúságának és a fényárnak a kontrasztján, amit a beleiből ontott. Jolene hangja zökkentett ki.

- Nem jössz? – miután feltápászkodott az ölünkből, a kezét nyújtotta, mintha ki akarna segíteni.

Engedtem, hogy kirángasson.

Anita és az öreg néhány parti animallal beszélgettek, és Anita nevetése annyira őszintétlennek hatott, hogy legszívesebben felpofoztam volna. Mintha megérezte volna a gondolataimat, hátranézett a válla fölött, egy másodpercig kivárt, majd a kabbe egyezményes jelét küldte felém a kiegyenesített középső ujjával. Nem sértődtem meg, nekem elég lett volna annyi, ha azt elintézi, hogy életben kikerüljünk innen. És bíztam benne anniyra, hogy ezt el is tudja intézni. Megnyugvással töltött el a jelenléte.

Egy perc múlva valaki kizsebelt.

A szer olyan hullámokat küldött rám, amelyek először besodortak a kalyibába, ahol összetalálkoztam Jolene-nel és a házigazdával, Puiollal. Nagydarab indián csóka volt, varkocsba fogott hajjal, az errefelé általános sörhassal és széles, szőrös mellkassal. Nem nyújtott kezet a bemutatkozásnál és el sem mosolyodott. El akartam mondani neki a Harry Potteres viccet, de közölte, hogy a haverom már elmondta. És egyáltalán nem tetszett neki. Utált. Furcsa jóérzéssel töltött el, hogy Alvót legalább annyira utálta. Nem akart mélyebb beszélgetésbe mélyedni, ezt szinte rögtön felismertem, sokkal jobban érdekelte Jolene segge, és én nem hibáztattam emiatt. Hagytam, hogy a szer hullámai tovább sodorjanak. Nem volt nagy vágta, gyorsan elértem a vityilló túlsó falát. Szó szerint nekiütköztem. Ott hagytam, hogy a hullámok lenyomjanak egy a fal mellé állított lócára. Onnan szemléltem a tobzódást.

Tőlem néhány méterre – vagy kilométerre – állt a keverőpult, házilag összetákolt, csámpás asztal, rajta a lehányt lejátszók, egy vézna, lófarkas kölyök forgatta a korongokat, debil nagy fülessel a fején. Két másik prosztó az épp pihenő lemezeket bújta, aztán hirtelen az egyikük leharapott egy keveset az egyik bakelitből.
Nem messze tőlük helyezkedett el a füsttől megsárgult fridzsider. Egy slampos tini lépett oda, a fehér bugyija kivillant az övnyi miniszoknyája alól, kinyitotta a hűtőt, bebámult, nagyon keresett valamit, de én tudtam, hogy dobozos sörön kívül mást úgysem talál, egy másik univerzum volt az ott, a fridzsider belsejében, a maga perverz horizontjával, talán maga a nagy szellem nézett vissza a befelé bámuló lányra.
Két csirke a húsosabb fajtából megfontoltan hullámzó, szétbombázott világom minden törvényét megdöntve vonaglott a ház poros padlóján, a fekete lányok szoktak így táncolni, gondoltam. Nem tudtam egészben lekövetni a mozgásukat, csak villanásokban kaptam el, ahogy a fejük fölött himbálózó benga csillár beszórta őket fénnyel. Mintha csak ők mozogtak volna a világon.
Egész addig, amíg a félig felszippantott asszony be nem lépett az ajtón. Három arc kísérte. Foghíjas vigyorokkal kerítették körbe, sört lóbáltak a kezükben, és tátogtak. Az egyikük, egy bajszos, rövid, göndör hajú fickó féloldalas hülye vigyort villogtatott, és az atlétája is annyira kormos és véres volt, mintha Bruce Willistől kérte volna kölcsön. Vagy lopta volna el. Talán a helyi hentes volt. A félig felszippantott asszony engedte, hogy udvaroljanak neki, közben a nyakában lógó, tatut ábrázoló medállal játszott.
Alvo erősen hadonászott, nem hallhattam, mit beszél, de a szájáról le tudtam olvasni, hogy a viccet meséli, igen, a viccet, amikor Harry Potter maszturbáló varázslatokat végez a paplan alatt. Kerestem Puiolt, reméltem, nem neki próbálja újra elmesélni, mert úgy éreztem, Puiol akkor megöli. Se szó se beszéd. De nem láttam a házigazdát a környéken. Csak néhány lerobbant drogost, ahogy romos porszívókon ülnek a kényelmesnek tűnő, bár kicsit koszos kanapé mögött. Minek ennyi porszívó? Nem mintha használnák, gondoltam, és lesöpörtem a kezemről a homokot, ami a padról ragadt rá. Talán a sivatagot akarják felszipkázni?
Egy középkorú pár tántorgott be az ajtón, és lehenteredtek a kanapéra. Le mertem volna fogadni, hogy a figurát Jaknak hívják, a nője meg utálja ezt a nevet. Hosszan smároltak. A fickónak merevedése támadt, ezt akármelyik prérifarkas kiszagolta volna.
Aztán a tekintetem egyenesen Anita tekintetébe siklott. Pontosan velem szemben ült, a kalyiba másik végében. Olyan arcot vágott, mint aki nagyon gondolkozik valamin. Felemeltem a kezem, hogy intek neki. Két arc ült le mellé, egy kopasz, széttetovált skalpvadász és egy ürge gyűrött ingben és tollas kalapban. Széles mosollyal fordult feléjük.

Akkor vettem csak észre, hogy nem egyedül ülök a padon. Rendesen megijedtem, amikor jobbra fordulva megláttam az öreg metamfetamin zsokét.

- Mijafasz – hőköltem hátra.

Ott ültünk ketten a bazinagy hangzavar közepén.

- A rohadékok – üvöltötte pont akkora hangerőn, hogy tisztán halljam. Nagyon jól eltalálta.

Megráztam a fejem.

- Mire gondolsz? – kérdeztem.
- Ezekre a fasszopókra – mutatott végig a buli közönségén.
- Aha.
- Azt hiszem, meg kell ölnünk őket.
- Aha.

Pár másodpercig hagytam, hogy a basszus barátságtalanul rugdossa a gyomrom.

- Mi? – ordítottam aztán. – Meg akarod ölni őket?
- Nem akarom, de félek, elkerülhetetlen lesz. Már most utálnak minket.
- Kétségtelen.
- Ráadásul a nőinkre is ráröppentek.
- Igen? – néztem körül. – Észre sem vettem.
- Egy köcsög kanbuli volt ez, amíg ide nem értünk – azzal a gatyájába nyúlt, a kezében megjelent egy kegyetlen mordály agya. Elkaptam a csuklóját.
- Nyugi, öreg. Ne ölj meg senkit. Kérlek. Csak ma ne, jó? Légyszi.
- Eridj már! Ne csajoskodj, fiacskám. Csak pár perc az egész.
- Nem is az idő az igazi probléma, hanem hogy ne öljünk meg senkit.
- Komolyan?
- Komolyan.
- Jó. Ha komolyan gondolod, akkor nem muszáj – ordította, és a mordályt visszacsúsztatta a gatyájába.

Én kicsit megnyugodtam, aztán visszautaztam az időben, odáig, hogy elkapom a tag csuklóját, és meglátom rajta az armadillo tetoválást. Ez újra felzaklatott kicsit, bár nem egészen értettem, hogy miért.

Azon kaptam magam, hogy Anita mellett ülök, és sötét van. Egy távoli emlék elárulta, hogy a félig felszippantott asszonynak udvarló Bruce Willis utánzat rácsimpaszkodott a csillárra, majd azzal együtt leszakadt, és beleégett a padlóba. Ahogy hegyeztem a fülem, hallottam a jajveszékelését az udvarról. Akkor tűnt csak fel, mennyivel szelídebb dallamok repkednek a hangládákból. Ez volt a lassúzós rész. Akkor már nem sok lehetett hátra. Hét-nyolc pár toporgott a tánctéren.

- Jól érzed magad? – kérdeztem Anitát.
- Döglődik a buli – mondta.

Alvo pofánvágott valakit a sötétben.

- Akarsz táncolni? – kérdeztem.
- Ezek lassúzós zenék – mondta. – A lassúzás buziknak való.
- Igen, csak gondoltam…

Valaki bekapcsolt egy porszívót.

- És találkoztál azzal, aki megvágott? – mutattam a vállára.
- Igen, az a luvnya az – mutatott a tömegbe.
- Aha – mondtam, de fogalmam sem volt, melyik luvnya lehetett az.
- Nem látod, mi? – kérdezte.

Nem válaszoltam. A félig felszippantott asszonyt és a férjét néztem, ahogy az arcukat egymásnak simítva lépegetnek a sercegő homokon. Az emberekre gondoltam a mosolygó családi fotókon.

- Nem volt nagy ügy – folytatta Anita. – Meglepett a suliudvaron, ennyi. Egy más nap fordítva történt volna.
- És aztán elástátok a csatabárdot, vagy mi?
- Amikor megölték az öcsémet, lezárult az egész faszság.
- Sajnálom.
- Én nem. Legalább vége lett.

Puiol Jolene fülébe súgott valamit. A lány a tökeibe térdelt.

- Téged sose próbált megölni senki? – kérdezte Anita.
- Nem.
- Az hogy lehet?
- Engem kedvelni szoktak.
- A barrióban nem szokás kedvelni másokat.
- Engem valahogy mégis.

A keverőpult mellett álldogáló lúzerek Jolene-re akarták vetni magukat, de Alvo ott termett előttük, kezében a bekapcsolt porszívóval, és az egyiküket rögtön kiütötte a csővel.

- Ha tehetném, rögtön lelépnék a barrióból – mondta Anita.
- Ha tehetnéd?
- Ha tehetném.
- Ki akadályoz meg benne?

Néhány bedrogozott indió Alvóék felé lendült, mire a félig felszippantott asszony férje végre előkaphatta a kegyetlen mordályt a gatyájából.

- Nem tudom.
- Mit nem tudsz?
- Hogyan lépsz le a barrióból? Becsomagolsz és kész? Felülsz a buszra?
- A legtöbb esetben ez beválik.
- Becsomagolsz és felülsz a buszra?
- Ja.
- Azt sem tudnám, mit csomagoljak.

A fekete nőkként mozgó húsos csirkék dobhártyaszaggató sivítással rohamozták meg a mordályt lengető öreget, de a félig felszippantott asszony két forgórúgással padlóra küldte őket.

- Segíthetek csomagolni.
- Még csak az kéne.
- Mert?
- Biztos megszaglásznád az összes bugyimat.
- Csak a használtakat.

A lemezlovas lelökte a fejéről a fülest, és a pult alatt kezdett matatni.

- Te sosem gondoltál arra, hogy lelépj a barrióból?
- Nem.
- Mert téged ott kedvelni szoktak, mi?
- Mert a barrio olyan nekem, mint az Édenkert.

A dj egy sörétes puskával a kezében egyenesedett fel újra, és rögtön célba vette az öreget.

- Jó lenne úgy látni a világot, ahogy te látod – fáradtan megütögette a combom.
- Ahhoz ki kéne szúrni egy szemed.
- Vagy növeszteni egy harmadikat, nem?
- Azzal állítólag át lehet látni a ruhákon.

Jolene követhetetlen sebességgel átlendült a pulton, és a körmeivel felszakította a lemezlovas torkát. A vézna fickó háttal zuhant a korongos dobozai közé. A tákolt asztal összerogyott, a cucc szétszóródott, a zene elhallgatott.

- Neked nem kell harmadik szem, ha a ruhám alá akarsz nézni – súgta Anita.
- Ez most honnan jött?
- Nem tudom. Azt hiszem, kedvellek.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez meglepett.

Nevetett. Ő volt az egyetlen. Mindenki más fegyvert keresett.

- Az armadillo lány azt kérdezte, kinek a felesége vagyok – mondta.
- Emlékszem.
- Szerinted kié?
- Szerintem be volt állítva, mint a gerely.
- De a tiéd lehetek?

Eldörültek az első lövések.

- Nem hinném, hogy mindenki valakinek a felesége. Az hülyeség lenne – mondtam.
- Azt hiszem, kezdesz lejönni a szerről.
- És te hogy vagy?
- Lépnék.
- Lassan úgyis lehúzzák a rolót.

A félig felszippantott asszony és a férje a kanapé mögül sorozták a fridzsider és az egykori keverőpult mögé szorult indiókat, akik részeg üvöltözés mellett viszonozták a tüzet.

- Vegas nincs messze – mondta. – Talán fél óra.
- Mit akarsz Vegasban?
- Te mondtad, hogy akármikor leléphetek a barrióból, nem?
- És Vegasba akarsz lelépni? Az olyan, mintha a heroinról átszoknál a crackre.
- Arról van szó, hogy nem akarsz elkísérni?
- Ugyan.

Az udvarról heves csatazaj hallatszott be, a spanyol és apacs káromkodások mellett tisztán ki lehetett venni Jolene és Alvo kacaját.

- Nem hagyhatom itt a haverom – mondtam. – Még baja esik. Különben is, nem te hívtad el őt a bulira?
- Ahogy hallom, jól elvan a tatu lánnyal.
- Nem hagyhatom itt.
- Akkor várjunk – javasolta Anita.

És vártunk. Ültünk a lócán, és szemléltük az eseményeket.
A lövöldözés és a csatazaj lassan elhalt, Puiol és pár megmaradt haverja kereket oldottak, egy csomó dagadt indián meg szerte hevert a szobában és az udvaron. Halálos áldozat a csodával határos módon nem volt, csak nyolc napon túl gyógyuló sérülések, de abból legalább sok, és meg mertem volna esküdni, hogy akad köztük nyolc éven túl gyógyuló is. Vagy sosem gyógyuló, mint a felmetszett nyakú lemezlovas esete, akinek soha többet nem jött ki hang a torkán. Minden úszott a vérben, a lőtt sebbel fekvők vagy eszméletlenek voltak vagy szimuláltak, de egyik sem mozdult. Csak az armadillók és mi voltunk talpon a házban. Sőt az egész környéken. Alvo és Jolene hangosan vihogva léptek a szétlőtt fridzsiderhez, és kivettek egy-egy ép sört.
- Ez a leghisztérikusabb vicc, amit életemben hallottam! – kacagott a lány. – Maszturbáló varázslatok!
Levágták magukat a kanapéra és hülyén félreérthetetlen pillantásokat lövelltek egymás felé.
Az öregember komótosan beüzemelte az egyik lemezjátszót, feltett egy régi lemezt, Dolly Parton szólt, és ő újra táncba fogott a félig felszippantott asszonyával.
Akkor Anita ismét felém fordult.

- Most végre van egy fél órád?
- Persze.
- Akkor elkísérsz Vegasba?
- Persze.
- És elveszel feleségül?
- Persze.

Elmentünk Vegasba, elvettem feleségül Anitát, és a havibajának köszönhetően a nászéjszakánk véresebbre sikerült, mint a buli Santa Miachóban.

 
Folyköv.

 
Komoly dolgok ezek
SEGíTSÉG!
Na basszátok meg, szeretném azt hinni, hogy mindenkinek van egy még szűz huszonéves haverja, ha van, írjátok meg, engem megnyugtatna, mindenesetre az a tényálladék, hogy nekem akadt egy ilyen (szerintem több is, csak néhányan hazudnak), és ez az arc most végre megujjazott valakit, ezzel teljesen felborította mikrokörnyezetem egyensúlyát, határozottan érezni a zavart az erőben, ráadásul annyira nyíltan csinálja ezt a dolgot, hogy rendesen TANÁCSOKAT KÉR, mintha nem is a haverjai lennénk, akik nagypofájúskodnak és hazudnak a nőkről, hanem a kibaszott Szex-Szerelem-Gyengédség rovat a Bravóból, igen, minket kérdez útmutatásért, hogy majd ha eljön a nagy pillanat, amikor az összes szép ruhájukat leveszik a csúnya testükről, ő meg a nője, akkor mire figyeljen oda, mit kell csinálnia, mit nem, ezzel még a legnagypofájúbbakat is sokkolja, és csak olyan fasz viccek születnek, mint például „szép ujj világban élünk” vagy „ujj ember lettél” vagy „holnap ujj nap virrad” vagy „köszöntelek a szép ujj életedben” vagy „egy ujj generáció születik” vagy „ahol a szentendrei ujj hullám megtört”, szóval lassan érkeznek a tippek.

Nekem is csak félálomban jutott egyszer eszembe kettő, amit el is sms-eztem neki gyorsba, ezek a következők voltak:

1. Ne röhögj túl sokat szex közben, mert semmi humorérzékük nincs.
2. Sose kelljen azt hallanod tőle: „Túl sok a szőr a számban.”

Ja, tőlem ennyire tellett, ha nektek van esetleg valami használható tippetek a csúnya testek előkerülésének pillanatára, akkor írjátok meg hozzászólásként vagy mit tudom én, és ne feledjétek, ezt most ne az én kedvemért, hanem a segítségre szoruló haveromnak.

Egy másik haveromnak meg pénzre van szüksége, ha van nektek némi fölös, akkor írjatok, én meg küldöm a bankszámlaszámot.

 
 
Nemsokára találkozunk. Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

Ez volt sanyika.

 
 
27.

gondfoci 2009.07.13. - Futás!
gondfoci 2009.07.06. - Régi ismerős
gondfoci 2009.06.29. - Cascais, Sintra, Lisszabon különkiadás
gondfoci 2009.06.22. - Saját szavaimmal
gondfoci 2009.06.15. - sanyika első ügye: "Csöcsfej"
gondfoci 2009.06.08. - Politikai Korrektség Power és szerelem
gondfoci 2009.06.01. - Leégtem
gondfoci 2009.05.25. - Madrid különkiadás: sanyika Sex Tape
gondfoci 2009.05.18. - Reménysugár
gondfoci 2009.05.04. - Hitlerezés
gondfoci 2009.04.20. - Sanyika Szimulátor(TM)
gondfoci 2009.04.11. - Húsvéti teszt, tippek, fejtörő
gondfoci 2009.03.16. - Amszterdam különkiadás - Drogok, kurvák, ööö...
gondfoci 2009.02.09. - Csajozás Szerepjáték
gondfoci 2009.01.19. - Párizs különkiadás: Disneyland, pénz, fekete nők
gondfoci 2008.11.25. - Biohazard
gondfoci 2008.11.18. - Évicica
gondfoci 2008.11.10. - Titokfejtés
gondfoci 2008.11.03. - Hogyan legyünk kőkemények?
gondfoci 2008.10.20. - A női titok
gondfoci 2008.10.13. - Összefüggés a kalóz és a szopás közt
gondfoci 2008.09.29. - Gettó Jézus
gondfoci 2008.09.22. - -75% szex és társasjáték ingyen!
gondfoci 2008.09.15. - Dublin sztriptíz