sanyika második ügye: A zsák titka, kolumbiai szilikon, vonatozásszeretés és vajon megőrültem-e vagy még nem teljesen.

Sziasztok, ez sanyika és a gondfoci. Elmentem kicsit Bécsbe, mert ez már egyáltalán nem nagy dolog, mert már elkényeztetett minket az EU, mert régen ez elképzelhetetlen lett volna, hogy mi csak úgy fel a vonatra, és aztán irány a nagyvilág. Szeretek utazni. Vonattal nagyon. Repülővel is okés. És csomót gyalogoltam. De hajóval még csak nagyon ritkán utaztam, messzebre meg még egyáltalán nem. Erről jut eszembe, hogy Cerkamatyi és Ssszörny nemsokára hajóskapitányok lesznek. Ha egyszer hajótok is lesz, azért dumáljunk már.

 
EGY TÉNY, AMITŐL MAJD OKOSABBNAK TŰNSZ
Ha eltévedsz a vadonban, élelem nélkül, rágcsáld a cipőd, mert a bőrben van annyi tápérték, ami a túléléshez elég.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelőtt.

Mondjuk a vászoncipősök benyalták.

 
BARÁTAINK AZ ÁLLATOK ROVAT

 
PIACSEKKER
1168 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam.

sanyika vagyok, alkoholista, és nemrég Sssszörny és Kutya azon gondolkoztak, vajon meg tudnának-e verni annyira, hogy megigyak velük egy italt. Ennek az egésznek csak annyi az értelme, hogy tudassam: volt mostanában egy stábgyűlés… amin bezártam magam a vécébe, és úgy kellett kiszabadítani összesen három idegen embernek.

 
BÉCS KÜLÖNKIADÁS – NATÜRELL SZILIKÓN

Névnapom volt. Kösz a jókívánságokat. Szarháziak.
---
Annyi mindent letettem már idén az asztalra, hogy nem bírtam a véremmel, meg kellett jutalmaznom magam egy kicsit. Szóval úgy gondoltam, elutazok Bécsbe.
---
Vonattal megyek, mert az nekem mindig olyan kicsit gyerekkoros meg jólesős. Akkoriban a nővéremékhez vonatoztunk rendszeresen Zala-megyébe. Ott meg egyszer majdnem belefulladtam a Balatonba.
---
Ti megfigyeltétek már a vonatállomásokon a köveket és a csikkeket? Az mindenhol olyan.
---
A Keletiben már érzem kibukni magamból az agresszív figurát, akinek igazából a titkos alteregója vagyok, de pszt, erről senki nem tudhat, ez a mi titkunk kell maradjon.
---
Szóval érzem felúszni a figurát, akinek a nevét most nem írom ide, kizárólag a ti érdeketekben, ez az az alak, aki például az utazásokon átveszi a vezető szerepet. Vele buziskodni… hogy is mondjam… kényelmetlenné válhat. Ez nem köszön, haver.
---
Érzem is az agyában a szart, amikor a Keletiben az ötödik romungró vagy hasonló leszólít, hogy „te figyelj má hallod hé pszt”, mert biztos, hogy cigit egyiknek sem fog adni, és ugyanúgy nem fog kábítószert vásárolni (tőlük) és ugyanúgy nem fog pénzt váltani náluk.
---
A következő lépcső a menetjegy megváltása egy szétbombázott légópincében, ami szintén nem megy zökkenőmentesen. Akár ide is tehetem, hogy „Fuck Máv”. Igen, itt jó lesz.
---
Mindenesetre bevásárolom a négy napra érvényes retúr kirándulójegyem, amivel két napig ingyen használhatom az egész bécsi tömegközlekedést is. Ha pár napra utaztok csak, és pont Bécsbe, szerintem ilyet szerezzetek. Ja, ez itt a reklám helye. Ha jobban figyeltek, látjátok, hogy azt írtam: szerezzetek. Ha tehetitek, lopjátok el. Fuck Máv.
---
A vonatozásról nem tudok, mit írni, az vagy bejön valakinek, vagy nem. Azért mondjuk railjet meg monitorok meg térkép meg km/h meg mozgóbüfé, amit mindig olyan gyorsan tolnak végig a kocsin, hogyha pislogsz, lemaradsz róla. Mintha nem akarnák, hogy bárki igénybe vegye.
---
Meg halláskárosult német üzletember, akit folyamatosan telefonon keresnek, és annyit hallod félnyelven kiabálni, tőled három méterre, hogy már te is törni kezded a magyart.
---
Egyébként az osztrákok tudnak magyarul, és szeretnek is magyarul beszélni, csak titkolják. Ha elég szemfüles vagy, azért rajtakaphatod őket. Például egy üzlet ablakában azt olvasom: Einkaufs körbe. Vagy egy óriásplakáton: saloneis (gyk.: szalonnázz! – tört magyar, világos.)
---
A telefonomba elmentett infók alapján rátalálok az első számú hostelre. 49,50-ért akar szobát adni a nuna. Mondom, hogy wow, és lelépek. A Mariahilfer Strassén egy trafikos cigit ad el nekem, és útba igazít egy másik hostel felé, ahol kapok szobát féláron. Másnap hálából ugyanebben a trafikban vásárolok kaugummit fogkrém helyett.
---
A szoba 4 személyes, felmegyek, van benne egy nő. Mondjuk, hogy heló, én elrohanok, hogy lepontozzam a vizesblokkot. 8.3 – sajnálom, de hiányoltam a szappant.
---
Ja, igen, velem az van, hogy én nem viszek magammal semmit, ha nem muszáj, főleg két napra például váltóruhát sem, nemhogy szappant vagy tusfürdőt vagy törölközőt. Most is leginkább a nem-gombolom-be kabátom van rajtam, és ennyi.
---
Aztán közlöm a csajjal, hogy majd igyekszem nem zavarni – megköszöni, de szerintem ez a legmolesztálósabb duma, amit valaha hallott.
---
Nekiállok, hogy kielemezzem az egész térképet, amit kaptam, úgy görnyedek fölé, mint Himmler meg Göbbels, esküszöm. A térkép egyébként a kirándulás végére valóban úgy néz ki, mintha megjárta volna a II.VH-t.
---
Én mászkálós turista vagyok, nem döglős turista. Ha valahol ott vagyok, akkor körülnézek.
---
A Schönbrunni Kastélyba metrózok sokat, emlékeztek, két napig ingyen. A metróval egyébként akárhova el lehet jutni, és kibaszott egyszerű az egész, nem olyan, mint Lisszabon vagy mit tudom én, melyik volt, ahol eltévedtem tizenötször, úgy hogy egy órám volt a repülő indulásáig.
---
A Schönbrunni Kastély kanyargós ösvényén fickó fut a hegynek felfelé, kocog, mászik, kapaszkodik, többször lehagy, bölömbika lesz belőle, mondom, csakhogy a „fűre lépni tilos” táblák miatt a betonon fut – jó kis bölömbika az, térdek nélkül.
---
További ismerkedés következik a várossal és a metróvonalakkal, de konkrétumot nem nagyon tudok, csak bolyongok, mert nem aludtam sokat és még semmit nem ettem (talán megrágcsálhatnám a cipőmet), kólát is alig lehet kapni, vagy csak mindig rossz helyen próbálkozom.
---
Végül csak megkajálok a piacon, ami egyébként nagyon hangulatos, csak kicsit büdösek a törökök, és hűűű baszki, akkora döner kebabot adnak, hogy fél óráig eszem.
---
Közben egy eladóval szemezek. Szőke és nő és innen látom, hogy lengyel. Akinek a titkos alteregója vagyok, figyelmeztet, hogy olyanokkal nem kell kezdenem.
---
Akkor nem tudom, hol az a kibaszott nagy esze, amikor kikezd egy románnal.
---
De legalább hazudik neki. „Szép tetkó.” Persze.
---
Túl korán van ahhoz, hogy visszatérjek a hostelbe, ahol egyébként azóta már jártam egyszer lezuhanyozni (szappan nélkül – tudod, ki vesz), és alsógatyában mászkálni szerte a szobában, hogy a csaj rámnyisson, és akkor láttam, hogy lett még egy szobatársunk, egy nagy tohonya osztrák vagy német. Mondanom sem kell, hogy ő alszik a fölöttem lévő ágyon.
---
Szóval nem akarok visszamenni a hostelbe, megyek sétálok egyet a Mariahilferen, attól régen mindenki kész volt, meg a neten még most is szopkodják.
---
Arra jöttem rá, hogy ha spórolni akarok, akkor ki kell utaznom Bécsbe, a Mariahilfer Strasséra sétálgatni, mert ott nincs SEMMI, amit meg akarok venni.
---
Egy sznob, corporate helymegnyitó, mindenki kosztümben meg ingben-mellényben, mint az igazi kis buzinyulak, két ujjal tartják a borospoharat, kinn az utcán, a hely előtt, belülről meg szól a dijundisun, a fickó, akinek a titkos alteregója vagyok legszívesebben végigszántana rajtuk, hogy ne maradjon belőlük semmi.
---
Másnap ugyanezen a környéken valamiféle punk összejövetel, nézek körül, hogy Sziget van, vagy mi, de a környéken nincs más csak egy parfümbolt meg egy kalapüzlet (Indiana Jones kalap 99 euro).
---
A Mariahilfer Strasse punkjai szabad emberek – ilyen hajad addig nem lehet, amíg otthon laksz, haver! Ott ülnek az utcakövön fogatlanul meg részegen meg keki színű dzsekikben vagy százan.
---
A Mariahilfer Strasse, a Hütteldorfer Strasse és a Felber vagy milyen Strasse a hírekkel megegyezően zsúfolásig tele kurvákkal, lépdelek előttük, megszólítanak, csak biccentek, túlnyomórészt törökök szerintem, akik évekkel ezelőtt száműzték ide önmagukat, amikor elkísérték a családot Bécsbe, hogy döner kebabot áruljanak a piacon.
---
Visszaérek a hostelbe, még senki nincs ott. Ennek kicsit örülök, lezuhanyozok megint szappanok nélkül, ami annyira nem idegel, de a ruhám tudom, hogy holnap ilyenkorra okádékszagú lesz (nem tévedek).
---
Aztán csak fekszem, és nem tudok elaludni, mert tudom, hogy ahogy elalszom valamelyik nyomi megjön, és felébreszt.
---
Ez megy éjfélig, akkor a tohonya megérkezik, és felver egy jófajta félálomból.
---
A csajnak se híre, se hamva. Azt mondta Tunéziából való, és eltűnik éjszakára, ráadásul ingázik Salzburg és Bécs között, gyorsan kivariálom, hogy biztosan kurva. Alig várom, hogy megérkezzen, és megkérdezhessem – nem is tudom, addig miért nem tettem.
---
Soha többet nem találkozunk, mert nem ér vissza, mire reggel kijelentkezek.
---
A tohonya viszont marad, felkel, lemászik az ágyról, készülődik, én meg szimulálok, várom, hogy elhordja az irháját, hogy én is rendbe szedhessem magam, és lelépjek. Közben eszembe jut egy ötlet egy rövid sztorihoz – ha egyszer megírom, majd elolvashatjátok.
---
A tohonya végre összeszedi magát annyira, hogy lemenjen reggelizni, akkor gyorsan cselekszem: akinek a titkos alteregója vagyok lezuhanyozik… A TUSFÜRDŐVEL, AMIT A TOHONYA A ZUHANYZÓBAN FELEJTETT, HA! KABBE MORITZ!
---
Aztán elhúzok onnan. Még egy csomó dolog van, amit meg kell néznem, épületek, parkok, kuplerájok.
---
Második napra összeszedem a gondolataim annyira, hogy csináljak pár képet a nem elhanyagolható szinten okos (ámbár kicsit csajos) telefonommal. Olyan zavarbaejtőeket, mint ez itt:

Most nem tudom eldönteni, hogy nihilista vagyok vagy anarchista.
---
Nem szeretném megszámolni, hogy a két nap alatt hányszor kell emlékeztetnem magam szigorú napközis tanár hangon arra, hogy: „Kinek van névnapja?!” Na, ugye. Akkor menet tovább.
---
Megint a piacon kajálok, de most nem a törököknél, hanem egy osztrák asszonyságtól veszek kolbászokat, fehéret, barnát, pirosat, hosszút, rövidet, kereket, egyenest, hajlott hátút, édeset, fűszerest, csípőset, meleget, hideget, puhát, keményet, fehérje kell, kalóriák kellenek, közben kicsi kóla, kicsi koffein, óóóóóhhh igen, sanyika él megint!
---
sanyika második ügye: A zsák titka… Biztos sokan használtok zsákokat nap, mint nap. Biztos sokat gondolkoztatok már azon, hogyan is jön létre egy zsák, ami az életetekhez elengedhetetlen. Őszintén megmondom, hogy én sokat gondolkozom ezen. Akkor is épp, amikor a barangolás közben egyszercsak hirtelen kiderítem:

A park, ahol a zsákokat termesztik.
Nem olyan nehéz ez a magánnyomozó szakma, lépten-nyomon meg lehet fejteni valamilyen rejtélyt úgy, hogy észre se veszed.
---
Különben azt tudod, hogy mi a legnagyobb baj a kereséssel? Az, hogyha egy konkrét dolgot keresel. Hiszen gondolj csak bele, a világ összes dolga közül keresel egyet. Mekkora az esélye, hogy megtaláld? Kicsi, nemigaz? Akkor mi a teendő? Az, hogy nem konkrét dolgokat keresel, hanem csak úgy keresgélsz. Azért a világ összes dolga közül néhányat csak megtalálsz. Ezt egy filmből tanultam. Én látok összefüggéseket.
---
Némi metrópánik után, teljesen véletlenül rátalálok a parlamentre, a tanácsházára, a hősök terére, eljutok a Belvedere-hez, a Mária Terézia térre, megnézem a sok nagy szobrokat, és többnyire az jut eszembe, hogy ezeket mennyire keményen elpicsáztuk százhatvanegynéhány éve.
---
Persze aztán ők is elpicsáztak… mondjuk nekik segített a nagy orosz medve.
---
MÉG SOHA SENKI NEM GYŐZTE LE A NAGY OROSZ MEDVÉT! EGYET MONDJ NEKEM, AKI VALAHA LEGYŐZTE A NAGY OROSZ MEDVÉT!!
---
Iííííííí stenááááállllll dmeeeeeg…!!!
---
Minden városban van annyi üres időm, főleg lefekvéskor, hogy lejátszak egy gyors Canal Controlt, és az első hat legjobb eredményt elmenti a kegyetlenül okos (azonban banánzöld színű) telefonom, hogy pl: sanivárosnév, a sani azért sani, mert elbasztam az első beírásnál, a városnév meg gondolom érthető.
---
Az egész azért érdekes, mert az oké, hogy a sanigalway vezet a gondolom amúgy szánalmas 7600 ponttal, viszont a második a sanifrankfurt 7500-zal.
---
Soha életemben nem jártam Frankfurtban.
---
Szóval vagy Düsseldorfot haluztam el, vagy hogy saját magamtól idézzek: „ez az őrület?”
---
És ha a válasz igen, akkor… KÖSZÖNTÖK MINDENKIT AZ ÉLŐ EGYENES ADÁSBAN! BEKEX EXKLÚZÍV! HOGYAN ROGGYANOK MEG AGYILAG TELJESEN, HAVER? KÖVESD LE!
---
Ha már itt tartunk, ideteszem az egész eredménytáblát, ez ilyen visszatérő fícsör lehet, ha még utazom valahova hátralévő életemben – és még lesz annyi józan eszem, hogy Canal Controlt játszhassak.
sanigalway 7600
sanifrankfur 7500
sanidublin 7490
sanidublin 7440
sanibecs 6590
sanimadrid 5860
---
A csajom:

---
Van Bécsben egy csomó ilyen különleges formájú kocsma vagy falatozó vagy mi, mint ez a megcsonkított maca. Egy másik, amit nem tudok lefotózni, mert nem akarom, hogy lássátok, az Arsch-bar nevű hely a Múzeum Negyedben, ami szó szerint ábrázolja a vastagbél-vékonybél-végbél-kloáka kombót. Rendesen be lehet nézni a lyukon.
---
Csak hogy tiszta legyen: a Múzeum Negyedből semmit nem értek. Csak megyek-megyek felfel a lépcsőn, körbe, fenn egy eldugott galérián, már annak is örülnék, ha a matematika múzeumot megtalálnám, de csak pár középiskolásba botlok, akik annyira le vannak soványodva, mintha napok óta bolyonganának itt a város fölött, és a tudás lenne egyetlen étkük.
---
Voltatok már a Praterben? Az a vidámpark, tudjátok, ahol ki lehet magad lőni egy csúzliból, és látod, ahogy a látóhatár elhajlik, és egy pár pillanatra elhiszed, hogy a Föld gömbölyű. És felülhetsz az Extasy nevű hintára, amin lebénul a bal oldalad, és meg kell kérned a haverod húgát, hogy szeletelje fel a vacsorád, mert te képtelen vagy rá.
---
Amikor legutóbb arra jártunk a Prater egyik parkolója tele volt kotonokkal. Ezúttal nem találom meg.
---
Amikor kupleráj felé tartasz, biztos, hogy megjelenik mögötted három általános iskolás lány, és megbeszélik egymással, hogy mi az a ház. Akkor megállsz cigizni egy téren, hogy az ott lazító lengyel nyugdíjasok és fagyizabáló dagadt kismamák jól megnézhessenek, aztán megpróbálsz beslisszolni, de majdnem felborulsz pár utcagyerekben, akik röhögcsélve rohangálnak ki-be, hátha meglátnak valakit melltartóban.
---
Egyébként rájöttem, hogy akkor fejezem be ezt az egész szexelés dolgot, amikor már nemcsak, hogy rosszul dugok, hanem amikor már szarul szopatok is.
---
Mint az a figura a Blikktől, aki egyszer elaludt szopatás közben. Valami Feri. De nem a Pallagi.
---
Meg még az is tetszik Ausztriában, hogy itt mindenféle nyelveken lehet beszélni. Németül kérek piát, nehogy zavarba hozzam az idősebb hölgyet, aztán amikor közli, mibe kerül, visszakérdezek hogy „how much?”. Olyan kétségbeesést arcon nem minden nap látni. Előfordul, hogy én magam sem tudom, németül, angolul, franciául, spanyolul vagy görögül kommunikálunk éppen.
---
Egy kolumbiai lány spanyol nyelvleckét ad, ahelyett, hogy a nyakkendőkötést tanítaná meg nekem, vagy demonstrálná rajtam. És elmond egy viccet, amit sosem fogok megérteni.
---
Néha elérzékenyít ez az egész okádás. Talán tényleg itt minden, talán mi is csak egy magasabb rendű létező kilökött gyomortartalma vagyunk, és amennyire nem értem az egészet, (és nem túlzok, ha azt mondom, hogy semennyire), de néha ugyanannyira szeretem csinálni, ugyanannyira szeretem engedni, hogy velem csinálódjon, hogy néha szeretek megköszönni valakinek valamit, néha szeretek megkínálni valakit egy cigivel… pillanatok, ahogy egy lány a fényképeit nézegeti, azon agyal, milyen elrendezésben ragassza ki azokat az ajtóra, a rózsaszín bugyis kerüljön felülre vagy a neccharisnyás, ezen agyal, mert törődik vele.
---
- Are these things real?
- Natürell szilikón.
- Nice.
---
Éjszaka hazavonatozni, a települések fényei olyan hirtelen tűnnek elő az éjszakából és ugyanolyan hirtelen tűnnek el, mint a torkolattüzek. Fáradt menedzserek nyújtóztatják a tagjaikat, egy lány két ülésen keresztben olvas, nem tud hogyan helyezkedni, fellöki a hülye termoszát is.
---
A vonat pedig hasít át a téren, nem tudni, milyen gyorsan, nem érezni a mozgást, mehetünk negyvennel, de mehetünk száznegyvennel is, de talán hatmilliárddal is, mert nem látni az elrohanó fákat, se a házakat, még osztrák házak, vagy már magyar házak, vagy már román vagy bolgár házak, vagy már nincsenek is házak körülöttünk, hanem a Fekete-tenger hullámai fölött repülünk, és talán egyszer csak kicsapódunk az űrbe, mint egy csillogó giliszta.
---
Öntörvényű és kaotikus napok, kicsit olyan, mint a fejében annak, akinek a titkos alteregója vagyok.

 
Nemsokára találkozunk, addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

Ez volt sanyika. Elhúztam.

 
 
15.

gondfoci 2010.03.15. – Félelem és reszketés
gondfoci 2010.03.08. – Igazolvánnyal Rendelkező Aktatologató Fasztojás
gondfoci 2010.02.26. – Finis
gondfoci 2010.02.15. – Végünk van
gondfoci 2010.02.11. – Az egér kalapja
gondfoci 2009.12.29. – Az igazság 1.
gondfoci 2009.12.14. – Betmenes, Tarantinos
gondfoci 2009.12.01. – Eladom a lovam
gondfoci 2009.11.16. – Düsseldorf Sun City
gondfoci 2009.08.20. – Fújd fel a tüdőm!
gondfoci 2009.08.10. – Tévénemzedék, mert szeretem
gondfoci 2009.08.03. – Szex, szerelem, gyengédség, ujjazás
gondfoci 2009.07.13. - Futás!
gondfoci 2009.07.06. - Régi ismerős
gondfoci 2009.06.29. - Cascais, Sintra, Lisszabon különkiadás
gondfoci 2009.06.22. - Saját szavaimmal
gondfoci 2009.06.15. - sanyika első ügye: "Csöcsfej"
gondfoci 2009.06.08. - Politikai Korrektség Power és szerelem
gondfoci 2009.06.01. - Leégtem
gondfoci 2009.05.25. - Madrid különkiadás: sanyika Sex Tape
gondfoci 2009.05.18. - Reménysugár
gondfoci 2009.05.04. - Hitlerezés
gondfoci 2009.04.20. - Sanyika Szimulátor(TM)
gondfoci 2009.04.11. - Húsvéti teszt, tippek, fejtörő
gondfoci 2009.03.16. - Amszterdam különkiadás - Drogok, kurvák, ööö...
gondfoci 2009.02.09. - Csajozás Szerepjáték
gondfoci 2009.01.19. - Párizs különkiadás: Disneyland, pénz, fekete nők
gondfoci 2008.11.25. - Biohazard
gondfoci 2008.11.18. - Évicica
gondfoci 2008.11.10. - Titokfejtés
gondfoci 2008.11.03. - Hogyan legyünk kőkemények?
gondfoci 2008.10.20. - A női titok
gondfoci 2008.10.13. - Összefüggés a kalóz és a szopás közt
gondfoci 2008.09.29. - Gettó Jézus
gondfoci 2008.09.22. - -75% szex és társasjáték ingyen!
gondfoci 2008.09.15. - Dublin sztriptíz