Mi van a nők fejében? Nem tudom. Talán a szerepjátékból kiderül.

Sziasztok, ez a gondfoci, sanyika és ma a Nunafej Szerepjáték apropóján találkozunk. A régi lapozgatós könyvek mintájára íródott, azonban itt nem kell lapozgatnotok, minden „oldal” itt található, csak a sorszámokat kell követnetek. Áhh, nem tudom, ez mennyire hangzik bonyolultan, de nem az, majd látjátok. Ha azt mondom: „tovább a 16-ra” akkor a 16-os sorszámtól olvassátok tovább. Szóval sokkal inkább az előző bekexes Csajozás Szerepjáték mintájára íródott. Csalni érdemes néha, hiszen minél többet olvastok el a sztoriból, minél több utat jártok be, minél több kalandba mentek bele, annál ütősebb, ez nem túlélőtábor, hanem egy játszótér, de azt javaslom, hogy az első alkalommal nyugodtan próbálkozzatok tisztességesen. Vili? Sejtettem. Sajnálom.

 
Na gyorsba
EGY TÉNY, AMITŐL MAJD OKOSABBNAK TŰNSZ ROVAT
Ha egy kút fenekéről néznél az égre, nappal is látnád a csillagokat.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelőtt.

 
PIACSEKKER
1309 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam.

sanyika vagyok, alkoholista, és ma már tökre érzem, hogy piálás nélkül sokkal nehezebb írni.

 
És végre!!
A NUNAFEJ SZEREPJÁTÉK

1.
A telefonod ver fel álmodból. A csengőhangot te magad szerkesztetted, olyan, mintha egy tejeskondérral ütnék egy tehén fejét, de szerinted tök lédigaga. Ránézel a kijelzőre. Paraszt professzor keres. Mi a péniszt teszel, haver?

Felveszed – tovább a 2-re.
Kinyomod – tovább a 3-ra.

2.
A professzor hangja, mint egy felsőtagozatos kislányé. Nem olyan énekkórusos, hanem inkább olyan remegős-izgatott, mint amikor végre kettesben maradnak ő meg a tesitanár a dohos tesiszertárban.
Azt mondja, új felfedezést tett, és röviden vázolja is, hogy miről lenne szó, de az agyad inkább azzal foglalja el magát, hogy azt felmérje, te ki a fasz is vagy tulajdonképpen. Ezt minden reggel eljátsza. Minden reggel ugyanaz a nóta. Amíg hangos kerregéssel megy az adatfeldolgozás, az agyad is, te is reménykedsz, aztán mehet a csalódás.
Nem lehet kétfelé figyelni. Szóval melyik érdekel jobban?

Paraszt professzor felfedezése – tovább az 5-re.
Ki vagyok? Kicsoda?! KI A FASZ VAGYOK!? – tovább a 4-re.

3.
Kicsit korán van még a nyomiságaihoz, nincs kedved mindig hozzá, vegye már észre magát, a múltkor is téged szalajtott el tejért a múltba, aztán amikor rájött a szaporafosás, szintén téged zavart vissza a jövőbe, hogy vegyél neki egy levél szuperszén-tablettát. Ott meg kizsebelt Michael J. Fox, na az is szép sztori volt. Nem veszed fel a telefont, széles vigyorral húzod a füledig a takarót, magad elé képzeled, ahogy az öreg feje hatvanszorosára dagad, és a nyomorék csengőhangodra szundítasz el.

Tovább az 1-re!

4.
Miután az agyad minden adatot lekért, kiderül, hogy mielőtt a professzor rád talált, nem voltál más, mint egy Románó nevű hajléktalan hentes, akinek aztán egy 2000-es Fujitsu Siemens személyi számítógépet ültetett a fejébe. Van internet elérésed is, 5K-s modem, minden játszik, épp most töltesz 40 napja egy másfél perces pornóklippet. Ha egyszer lejön, olyan lesz a minőség, hogy beszarsz.
Azóta az öregnek dolgozol, rajtad teszteli a találmányait, mint a szájra szíjazható öklözőzsíros gaggelő műbránert, amit például két hétig hordtál, és addig a seggeden keresztül táplált egy szögekkel kivert tűzoltófecskendővel. Nem mondhatnád, hogy nem élvezted.
Szóval ilyen melókat csinálsz, és Paraszt professzor nagyon elégedett veled. Az is lehet, hogy a végén az összes szarját rád hagyja. Például a tyrannosaurus székletmintát, vagy a Liptai Claudia székletmintát.
Miután tisztázod magadban, ki vagy, pityeregsz egy kicsit, aztán közlöd a professzorral, hogy nem tudtál odafigyelni arra, amit beszél, úgyhogy találkozzatok a Leszakadt Hombár nevű törzshelyeden, ahol elismétli, mert ott legalább ihatsz is közben. Azt mondja, oké, persze, miért ne, ha neked így volna jó, neki is teljesen oké, hogy úgy mondja, semmi kivetni valót nem lát benne, mondhatni akármikor nagyon szívesen, örül, hogy segíthetett. Arra gondolsz, ez még a telefonos kisasszony múltjából maradt meg.

Tovább a 6-ra.

5.
Az öreg túl sokat beszél, három mondat után veszíted el az érdeklődést:
„Üdvözlöm Románó! Szarul van? Az remek.”
Utána egy újabb felfedezésről beszél, de te tartasz tőle, hogy megint csak kölcsön akar kérni zoológiai múzeumjegyre. Kicsit a tököd kivan a trükkjeivel, de azt mondod, neki, hogy szívesen meghallgatod a meséjét a Leszakadt Hombárban. Ő még mindig a felfedezéséről beszél, amikor lebaszod a kagylót.

Tovább a 6-ra.

6.
A Leszakadt Hombár büdös, és túl sok benn az alkoholista. Persze, hiszen egy anoním alkoholista centrum. Amikor meglátod, hogy a professzor gimnazista lánynak álcázta magát, gyorsan meghúzod a magaddal csempészett laposüveget. Valaki körbeültet titeket, ő biztos egy megvilágosodott alkesz, kimosakodott, tiszta ing van rajta, bár mintha a hátát összecsandázta volna valaki, de lehet, hogy csak belehemperedett a saját hányásába.
Ahogy leültök, Paraszt professzor pont szemben ül veled. Most mi legyen?

Megpróbálsz benézni a lábai közé – tovább a 7-re.
Felállsz, és bemutatkozol – tovább a 8-ra.
Kisunnyogsz a gyűlésről, hazáig rohansz, megmártózol egy hordó vazelinben, aztán bevackolod magad a kényelmes, langyi ágyadba, és jólesően elalszol – tovább az 1-re.

7.
Sikerül.
Ordítva okádsz. A kimosakodott alkesz hozzád lép, a homlokodra teszi a tenyerét, és behunyt szemmel közli a plafonnal, hogy a bárány visszatér a nyájhoz, és a megtisztulás a küszöbön, hozsanna. Aztán beléd törli a kakásnak tűnő kezét, odébb oldalog egy picsarészeg nőhöz, és a mellére teszi a tokáját.
Paraszt professzor a feltartott hüvelyujjával mutatja, hogy epillált aznap reggel. Érzel némi kísértést, hogy újra megnézd a bikinivonalát, de aztán sikerül uralkodni magadon.

Az öreg a miniszoknyájában szólásra emelkedik – tovább a 9-re.

8.
Felállsz.
- Románó vagyok, és alkoholista – mondod, erre mindenki búgni kezd. Néhány másodperc alatt olyan hangossá és indulatossá válik a búgás, hogy az épület ablakai beleremegnek. A kimosakodott alkesz diszkréten int, hogy ülj le inkább, mielőtt a parasztlázadás mindkettőtökkel végez. Szóval leülsz. Erre hangos „JEEEEEEEEE” a reakció.

Most a haját két copfban hordó professzor emelkedik szólásra – tovább a 9-re.

9.
- Paraszt professzor vagyok, és alkoholista – mondja, mire mindenki érdeklődő pillantásokat és elismerő bólintásokat dob felé, „ez igen” mondják többen.
- Azért jöttem ma ide, mert a személyi számítógép agyú segédemnek kell beszélnem a legújabb találmányomról. Szóval annyi a lényeg, hogy feltaláltam egy szérumot. Ez most nem olyan szérum, mint a múltkori, amit ha megittam, tök bebasztam tőle, mert az a vodka volt. Ha úgy vesszük, most egyikünk sem lenne itt, ha azt a szérumot ki nem találom, de kérem, ne köszönjék meg, én érezném magam utolsó alaknak, ha nem használnám a képességeket, amelyekkel a sors felruházott.
- Szóval ez az újabb szérum olyan, hogy megiszom, és belekerülök egy nő fejébe. Nem kamu. Azt nem tudom, hogy melyik nő fejébe, vagy melyik fejébe, vagy, hogy ugyanannak a fejébe-e, de hogy bekerülök, az biztos. Kedves alkoholista barátaim! Ha meggondolják végre egy valódi áttörés előtt állunk! Ez nagyobb, mint a Marsra szállás, vagy a kuji-kiri! Évezredes titok megfejtésének a pengeélén egyensúlyozunk! Ez nagyobb, mint egy szobabicikli! Végre megtudhatjuk, mi van odabenn, hogy mitől működnek a nők úgy, ahogy. Hogy izé.

Érdeklődést erőltetsz az arcodra, úgy hallgatod a professzor beszámolóját, de lassan elérkezik a cselekvés ideje. Készen állsz, mi a hányás, öcsém?

Újra megpróbálsz felszólalni, és elvállalni a laborpatkány szerepét – tovább a 10-re.
Futtatsz egy töredezettségmentesítést – tovább a 11-re.

10.
Felállsz, hogy elvállald a laborpatkány szerepét, csakhogy Paris Hilton is abban a pillanatban pattan fel. Az egyik szemöldöke mintha kicsit lógna, amiben nincs semmi meglepő. Látod a pofáján, hogy kész lecibbantani a professzort, hogy ő kapja meg a melót. Vajon versenyre kelhetsz-e Paris Hiltonnal?

Igen – tovább a 12-re.
Nem – tovább a 13-ra.

11.
Először csak tesztelsz. A Fujitsu Siemens szerint nem kell töredezettségmentesíteni az agyad, de leszarod. Amíg a professzor beszél és az alkoholisták csendben elszenderednek, te azt követed figyelemmel, ahogy a piros csíkok kék csíkokká változnak. Érzed, hogy haloványan ugyan, de összeáll a kép a fejedben.

Még törlöd a háttérképet, ami anyád fotója, aztán szólásra emelkedsz – tovább a 10-re.

12.
A professzor nem szeretne sportszerűtlennek látszani, vagy hímsoviniszta disznónak, ezért megkérdezi Paris Hiltont:
- És a kisasszony mit tud felmutatni?
Paris Hilton felmutat egy műkorcsolyázó pontozótáblát 9,5-ös pontszámmal. Erre nem számítottál. Ha azt mondanám, nagy szarban vagy, nem hazudnék. De inkább azt mondom, csak semmi pánik, még minden rendbe jöhet. Persze hazudok.
- És a kolléga mit tud felmutatni? – fordul hozzád Paraszt professzor egy könnycseppel a szemében.

Felmutatsz egy táblát 10 ponttal – tovább a 14-re.
Felmutatsz egy krumpliorrt – tovább a 16-ra.
Felmutatod a középső ujjad – tovább a 15-re.

13.
Tudod, hogy semmi esélyed Paris Hilton ellen, ezért egy bazookával kirobbantod az épület északi falán. Reméled, hogy a többi alkesz majd tanul ebből, és nem próbálják meg elhappolni előled a melót, de tévedsz, mert gecire megpróbálják. Egymás után állnak fel, hogy jelentkezzenek a tesztalany szerepre, és te kifogysz a robbanófejekből. Az utolsó alkeszeket már rambókésekkel kell megölnöd, hogy megdögöljenek.
Végül csak te és jó barátod, Paraszt professzor maradtok életben, ott álltok az alkeszek hulláival teleszórt terem közepén. Közlöd vele, hogy elvállalod a melót. Könnyes szemmel lesmárol, és már be is ültetek a taxiba, ami elrepít a prof laborjába. Az úton lecibbant.

Tovább a 17-re.

14.
Paris Hilton elsírja magát. Amikor később a riporter megkérdezi, közli, hogy szégyeli magát, felkészülhetett volna jobban is, de ugyanakkor büszke is magára, hiszen annyi munkát, energiát, időt, és pénzt tett bele a felkészülésbe, hogy azt gondolja, megérdemli, hogy emelt fővel távozzon a pályáról, a közönség zsibongása közepette.
Két hét múlva egy Pepsi reklámban szerepel, amiért hatmilliószor annyi pénzt kap, mint amit te egész életedben el tudsz képzelni, akkor is, ha minden nap folyamatosan képzeled, pedig nem csinál benne mást, mint lefittyeszti a szemhéját.
Mindenesetre a meló a proffal a tiéd, mondjuk sokat nem fog tudni fizetni érte, például nulla forintot. Azt mondod, megitszteltetés, de nem mondasz igazat.

Irány a lavór… őőő… labor, tovább a 17-re.

15.
Egy nindzsa ugrik a terembe, felszeleteli az ujjad, odaszórja a verebeknek, aztán már se híre, se hamva. Most mi legyen?

Felmutatod a mutatóujjad, hátha visszajön a nindzsa – tovább a 18-ra.
Felmutatod a hüvelykujjad – tovább a 19-re.
Felmutatod a kisujjad – tovább a 20-ra.
Felmutatod a gyűrűsujjad – tovább a 21-re.

16.
Ez a kedves kis meglepetés annyira imponál a professzornak, hogy hirtelen nem is tudja eldönteni, melyikőtöknek adja oda a melót, neked, vagy az előtte térdelő Paris Hiltonnak. Végül úgy dönt, hogy el kell ugranod a laborjába, ahol ott áll az időgépe, és vissza kell menned a tegnapba, hogy szedj neki egy százszorszépet, amíg Hilton elvégzi a dolgát. Rohansz a laborhoz. Nincs kulcsod, mert az öreg elfelejtette odaadni. Nem szarozol, bevered az ablakot, begyömöszölöd magad, közben számos sérülést szerzel. Sebaj. Befekszel az időgépbe, ami olyan, mint egy mélyhűtőláda, és meghúzod a kart, amitől átmegy rajtad párszor a 220. Kicsit fáj, de már tegnap van. Kimész a Margit-szigetre, ahol szedsz margarétát, mert túl korlátolt a Siemens-Fujitsu agyad ahhoz, hogy észben tartsd: a profnak százszorszép kéne. Közben megmentesz egy Dunába esett építőmunkást, és megakadályozod a villamos kisiklását. Boldogan érkezel vissza a Leszakadt Hombárba a virággal, ahol Paris közben befejezte a dolgot.
A professzor ugyan csalódik egy keményet, amikor nem százszorszépet, hanem margarétát nyomsz a kezébe, de azért belenyal a füledbe. Aztán elkezdi letépkedni a virág szirmait. Igen prózai módját választotta a döntésnek.

Tovább a 23-ra.

17.
A laboratórium kívülről egyáltalán nem tűnik laboratóriumnak, sokkal inkább olyan, mint egy nyolcemeletes a Felszabadulás lakótelepen. Lift nincs, a tüdőd kiköpöd, mire felértek a legtetejére. Paraszt professzor itt bérel lakást 60 ezer plusz rezsiért, aztán leírja az adójából.
A kecó pofás, nagyon amerikai, egy föld-föld rakétakilövő állvány is van a nappali közepén.
A prof végigmutogatja az összes találmányát és felfedezését, tisztában van vele, hogy a tököd kivan már vele, hogy minden alkalommal végigmutogatja, de azzal is, hogy akik ezzel a béna játékkal játszanak, azok még nem hallottak az összesről, legfeljebb a tyrannosaurus székletmintáról vagy az időgépről.

Szóval akad itt rengeteg székletminta, amelyeket a professzor saját maga reprodukált. A tyrannosaurusét például úgy, hogy megevett és kiszart egy csomó olyan dolgot, amit a tyrannosaurus zabálhatott. Ennek melléktermékeként reprodukált néhány ezermilliárd éve kihalt növényt és állatot.
Aztán vannak olyan székletminták, amelyeket kilopott a tulajdonosuk alól. Vagy megvett. Vagy megevett. Aztán olyanok is vannak, amikkel fellépett a dizájncenterben.
Aztán van egy csomó gépe, amivel a székletmintákat vizsgálja minden nap. A gépek fel vannak címkézve, mint valami blogbejegyzés, hogy mindig tudja, melyik mire jó. De így is van egy csomó gép, amit egyszer feltalált, de azóta sem tudja, hogy mi a faszra jó. Például a klorogofrátor. Na, az teljesen sötét folt. Vagy a pialográf. Azt egyszer végbéltükörnek nézte, de kiderült, hogy nagyobb, mint egy ágyú.
Szóval végigmutogatja ezeket a kulaságokat, végül odavezet egy összekarcolt faajtóhoz. Gyanítod, hogy a spájzba vezet, és nem kell csalódnod, mert tényleg. Először baracklekvárt esztek, aztán fürödni kell.

Már negyven perce főzöd a heréidet a jakuzziban, amikor végülis megkérdezed:
- Professzor úr, mi a terve a szérummal?
- A szérummal?
- Ami a női fejbe röpít.
- Ja, azzal. Azt beadom magának.
- Hűha.
- Ez meglepi?
- Nem mondhatnám, csak alakoskodok.
- Értem. Nézze, fiatal kollégám! Nem lesz könnyű az út, javaslom, hogy kurkásszon kicsit a laborban, és szedje össze, amire szüksége lehet.
- Mégis, mire gondol?
- Senki nem járt még ott azelőtt, de a külvilágban történt lecsapódásokból következtethetünk arra, hogy nem ártana mondjuk egy acélpáncél.
- Akkor körülnézek.
- Jó.
- Jó.
- Ahogy mondtam, csak nyugodtan.
- Rendben.
- Persze, persze.
- Oké zsoké.
- Ahogy mondja.
- Akkor megyek is.

Feltúrod az egész labort, és találsz egy csomó hasznavehetetlen szarságot. Persze, mivel nem tudod, hova igyekszel, azt sem tudhatod, ott ezek a hasznavehetetlen szarok mennyire lesznek hasznavehetetlenek. Ez későn jut eszedbe, úgyhogy kezdheted előről a feltúrást. Tehát hol keresel?

A vitrinben – tovább a 24-re.
Valamelyik nagy és büdös és zakatoló gépben – tovább a 24-re.
Az ágy alatt – tovább a 24-re.

18.
Felmutatod a mutatóujjad, hátha visszajön a nindzsa, de nem. Már majdnem elkedvetlenedsz, amikor szó szerint a semmiből materializálódik egy Predator. Csak annyit látsz, hogy a három piros pötty végigkúszik a mutatóujjadon, aztán a Ragadozó vállrakétája lerobbantja a helyéről. A figura rád kacsint, mintha mekkora poén lenne ez már. Aztán kimegy és az udvaron leül egy padra, úgy várja, hogy a többi predatorok leszálljanak érte, és láthatóan unatkozik. Már majdnem megsajnálod, és lejátszol neki egy Sodom koncertfelvételt a merevlemezedről, de inkább átszúrsz a fején egy lándzsát, amiért olyan köcsög volt.
Azért még mindig maradt néhány ujjad. Szóval?

Felmutatod a hüvelykujjad – tovább a 19-re.
Felmutatod a kisujjad – tovább a 20-ra.
Felmutatod a gyűrűsujjad – tovább a 21-re.

19.
Erre nagyon ráéreztél. A professzor elérzékenyülten kitörli a könnycseppet a szeméből egy szögesdróttal betekert deszkával, aztán megpaskolja a feneked, és közli, hogya tiéd a meló. Már repesztetek is a taxival a labor felé.

Tovább a 17-re.

20.
Ahogy az égbe emeled a kisujjad, a kimosakodott alkesz letépi magáról az összecsandázott hátú inget, és láthatóvá válnak a testére szigszalagozott dinamitrudak. Az öngyilkos merénylő ormótlan üvöltéssel veti magát feléd, és cafatokra robbantja a kisujjad. A picsába!
Azért a megmaradt ujjaiddal tovább próbálkozhatsz. Ha csalsz, és olyan ujjaddal próbálkozol, amit már elveszítettél, csak neked lesz szar, mert megint ugyanúgy fog fájni.

Felmutatod a mutatóujjad – tovább a 18-ra.
Felmutatod a hüvelykujjad – tovább a 19-re.
Felmutatod a gyűrűsujjad – tovább a 21-re.

21.
Ahogy felmutatod a gyűrűsujjad, egy paszuly nő ki belőle. Egy darabig te is, a professzor is, a kimosakodott alkesz is, és a mindenféle többi alkeszek is csak nézitek, ahogy a paszuly nő, növekszik, kiveri a plafont, és csak kapaszkodik, kapaszkodik az ég felé. A szomszédos termekből mások érkeznek, anoním fegyvercsempészek és a Fehér Feministák legbelsőbb köre, és csodálkozva szemlélik ők is a történéseket. A paszuly olyan magasra nő, ahol már nem tudjátok szemmel követni, ezért mintha nem történne semmi, kicsit megáll az élet, az idő, minden. Az emberek köréd gyűlnek, és szemlélik az égnek emelt gyűrűsujjat, a paszulyról lógó liánokat, a jókora leveleket.
Percekig nem történik semmi.
Aztán egy baszomnagy dörgésbe mind belerezzentek. Mindenki behúzott nyakkal kandikál az ég felé. A paszulyról kutya méretű szörnyek zúdulnak rátok, esélyetek sincs, nemcsak sokkal büdösebbek, és nyálkásabbak, de sokkal perverzebbek is. Neked például letépik a faszodat, és az egyik formattálja a merevlemezed. Senki sem menekül.

Meghaltál. És ráadásul nemcsak te, de a professzor is. Soha nem tudjuk meg, mi van a nők fejében. Köszi szépen.

22.
A Fujitsu Siemens agyad úgy kerreg, hogy egy darabig attól tartasz, mindjárt felrobban.
És fel is robban. Meghaltál.

23.
Letép egy szirmot.
- Paris Hilton kapja meg a munkát – mondja, és sejtelmesen néz végig mindkettőtökön.

Tovább a 35-re.

24.
Már épp nekilátnál a kutatásnak, amikor a professzor a nyakadba szúrja a tűt. Először valami összeesküvést gyanítasz, aztán nagyon megkívánod a vanília fagylaltot.
- Mi… mi volt ez, pro-pro-professzor úhúr? – dadogod, mint egy down-kóros.
- A szérum, fiatal kollégám.
- De mi-mi-miért így?
- Spontán erőszakoskodás. Ez a mellékhatása a Spontán Erőszakoskodó Szérumnak, amit tegnap lőttem magamba.
- Ja-a… Éhértem.
- Csak pillanatok vagy eonok vannak hátra, amíg egy női fejben találja magát. Tudom, hogy jelenleg már képtelen a kommunikációra, de az agya még rögzíti, amit mondok, mert annyira intelligens, kérem figyelmezzen oda rá. A feladata az adatgyűjtés. Ennyi. Nem több és nem kevesebb. Olyan helyre merészkedik, ahová még senki nem merészkedett azelőtt. Minden adat újdonság lesz, minden adat újabb felfedezés, minden adat egy aprócska győzelem. Büszke vagyok magára.

A prof hangja elfolyik. Kicsit olyan, mintha kikapcsolták volna Fujitsu-Siemens agyad, de ugyanakkor érzékelsz valamiféle adatmozgást, mint egy álom alatti álom vagy mi, amiben a DiCaprio szerepel.
Csak pillanatok telnek el, esetleg másodpercek. Vagy percek vagy órák vagy napok, talán hetek vagy hónapok vagy évek vagy évtizedek vagy századok vagy évezredek vagy évmilliók vagy évmilliárdok vagy eonok, nem tudni, de végül rájössz, hogy a professzor tölt a merevlemezedre adatokat, olyan cuccosokat, amelyeknek szerinte hasznát veheted majd a női fejben. Egy darabig csak egyeseket meg nullákat látsz, aztán elszenderedsz.

Miután magadhoz térsz, az agyad elkezdi bebootolni a saját faszságait, és megint elkeseredsz. A videokártyád annyira ócska, hogy szart se látsz ki a fejedből, csak a belül lévő cuccokat látod. Gyorsan végigpörgeted a Paraszt professzor által az agyadba töltött segédeszközöket. „A kulcs a nőkhöz” című elektronyos könyvet, az Orgazmenátor 2011 használati utasítását, és a „Logic for Dummies” című kispéldányszámú pdf egy darabját, és egy harmincasra felhúzott WOW karit, aztán az összeset bebaszod a Lomtárba, amit ráadásul rögtön ki is ürítesz.

Most mi jön?

Megpróbálod kinyitni a szemed – tovább a 25-re.
Engeded, hogy a Fujitsu Siemens agyad adatokat gyűjtsön a jelenlegi tartózkodási helyedről, majd feldolgozza őket, végül egy random-generátor segítségével javasoljon valamiféle megoldást – tovább a 22-re.
Tapogatózni kezdesz, mint egy vak kódis – tovább a 27-re.

25.
Na jó, ez nem működik. Ugyanolyan fekete minden. Viszont tök úgy érzed, hogy azért nem sikerült kinyitni a szemed, mert már eleve nyitva volt. Azért még egyszer le- meg felpöccinted a videókártyád, hogy biztos lehess a dologban, de nem volt tévedés, már rég látnod kéne valamit.
Talán csak egyszerűen sötét van. Vagy kibaszott sötét. És valami kistestű rohangál a lábad körül, és van egy olyan érzésed, hogy a farkadba szeretne harapni.
Akkor bekapcsolsz egy alacsony fogyasztású fényforrást.

Tovább a 33-ra.

26.
Még szerencse, hogy a margarétának csak két szirma volt! Gratulálok, tiéd a munka! Paraszt professzor is granulál, aztán belök egy taxiba, és jól megfogdos, amíg a laborba értek.

Tovább a 17-re.

27.
Tapogatózni kezdesz, és nyögsz is hozzá, hogy annál nyomorultabbnak tűnj. Bebaszod párszor a fejed dolgokba, és a farkadba is gyakran beleharap valami rohadék kis állat. Ahogy tapogatózol többször nyúlsz szarba, de végül sikerül megfognod egy mellet. Aztán hirtelen már egy péniszbe kapaszkodsz. Furcsa világ lehet ez, bárcsak látnál valamit. Valaki seggberúg.
Sok idő telik el fogdosással meg tapogatással, mire beletörődsz, hogy tényleg megvakultál. Akkor a Winampodon befogsz egy Sokol rádió adást, és azt recsegteted egész nap, közben összesírod a bugyidat, hogy te mennyire szegény vagy már, hogy megvakultál, és átkozod a professzor nevét, aki ezt tette veled. Lekucorodsz valahová, ahol ritkábban harap a farkadba a rohadék kis állat, és ott tengeted napjaid. Bőgsz és a rádiót recsegteted, főleg, ha magyarnóta van.
Aztán tíz év múlva kábé eszedbe jut, hogy van nálad egy alacsony fogyasztású fényforrás, mert ennyire környezettudatos vagy. Egy próbát megér.

Fel is kapcsolod – tovább a 33-ra.

28.
Meglapogatod legújabb barátod buksi fejét, lefényképezed a mobiloddal, és rögtön beteszed háttérképnek a cukorfalat patkánykutyát, aztán a pöttöm faajtóhoz lépsz. Intesz Dzsipónak, hogy kövessen, és ő boldogan engedelmeskedik. Kitárod a nyikorgós faajtót, és engeded, hogy kis barátod menjen előre. Ez azért jó, mert nem te zuhansz le a kibaszott nagy semmibe, ami a küszöb után elterül a lábad előtt és alatt. Dzsipó még vinnyant néhányat, és mielőtt eltűnne szem elől egy távcsöves puskával megpróbálod megszabadítani a szenvedéseitől, de csak a szemét sikerül kilőnöd. Duplán vinnyogva zuhan tovább. Egy idő múlva már az alacsony fogyasztású fényforrás fénye sem hatol el a zuhanó patkánykutyáig, csak a hangját hallod. Körülbelül egy órán keresztül hallgatod, amikor egy tompa placcsanással befejeződik a műsor. Bizony, itt nemcsak sötét van, de marha nagy az üresség is.

Azért valahogy csak el kell indulnod, szóval körülnézel – tovább a 30-ra.

29.
Széttaposod Dzsipó fejét, és kilépsz a nyikorgós kis faajtón – tovább a 30-ra.

30.
A nyikorgós faajtó küszöbén egyensúlyozol. A hátad mögött a kulaterem, oda nem akarsz visszamenni. A lábad előtt semmi. A fény nem hatol le a semmi aljáig, szóval még a semmihez képest is rohadt mély.
Pedig valahogy csak el lehet kerülni innen. Ha lefelé nem, talán majd felfelé. Ezt a WOW-ban tanultad. Ahogy felnézel, egy kiálló kuladarabot veszel észre. Aztán fölötte még egy nagyobbat. Kicsit olyan, mintha belülről próbálna kitörni valami. Rájössz, hogy ezek azok a kitüremkedések, amiket te okoztál bentről az alkaroddal és a lábaddal.
Gyorsan berohansz, és még több kitüremkedést hozol létre. Ahogy most felnézel, a kulaterem külső része olyan, mintha egy mászófal lenne. Fel is kapaszkodsz rajta, és nemsokára a kulakamra tetején álldogálsz. Itt sem maradhatsz sokáig, mert máris érzed, hogy süppedsz a szarba. Talán csak átzuhansz rajta, mintha egy tetőn szakadnál be, és újra a kulateremben találod magad, de mivel nem tudod, milyen vastagok a falak, vagy adott esetben a plafon, az is előfordulhat, hogy szépen megrekedsz valahol, és belefulladsz a szarba.

Ezt nem kockáztathatod, de akkor mi legyen?

Az alacsony fogyasztású fényforrással pásztázok, mint egy világítótorony – tovább a 31-re.
Segítségért kiáltok – tovább a 32-re.

31.
Egy kötelet veszel észre a fejed fölött, legnagyobb meglepetésedre nem hurok van a végén. Ráadásul nem is függőlegesen, hanem vízszintesen húzódik fölötted. Ameddig tudod, követed a fényforrással, de a vége valahol a sötétség mélyén veszik el. Vagy talán annak a másik oldalán? Talán ott lesz a válasz, amire a professzor és minden férfi kíváncsi. Hogyan működik a női fej? Mi működteti? Vagy hogy működik-e egyáltalán?

Azért megpróbálhatsz segítségért kiáltani – tovább a 32-re.
Vagy felkapaszkodsz a kötélhez – tovább a 36-ra.

32.
Torkod szakadtából kiáltasz, de legnagyobb meglepetésedre nemhogy visszhang nincs, de a hangok ahogy kijönnek a szádból azonnal el is foszlanak. Az üresség megzabálja a hangot. A sötétség elnyeli. A tátongó tér konokul hallgat, nem vesz tudomást semmiről a saját csendjén kívül. Mintha soha nem is szólt volna senki. Érdekes adat, Fujitsu Siemens agyad rögtön rögzíti is. Tehát a kajabálás segítségnek értékelhetetlen. Mást kell kitalálnod.

Az alacsony fogyasztású fényforrással pásztázok, mint egy világítótorony – tovább a 31-re.
Fejest ugrok, kell lennie lenn valaminek – tovább a 34-re.

33.
A fény felgyullad, és egy pillanatig megint nem látsz semmit. Aztán egy kis, barna falú szobában találod magad. Közelebb hajolsz, hogy biztos lehess benne. Ez bizony kaka. Belefúrod az alkarod, és az elveszik benne. Akkor a lábaddal próbálkozol, de az is becsusszan, és azon gondolkozol, vajon milyen vastag lehet a fala a szobának. Vagy ennyi az egész? Tömény szar? Csak kell itt lenni másnak is szaron kívül, nem?
Akkor fedezed fel a parányi ajtót, amin elhagyhatod a szobát. Csak remélheted, hogy nem egy másik szarral felpakolt terembe jutsz.
Hirtelen észreveszed a lábad körül rohangáló patkányszerű, hámló barna kutyát. Úgy tűnik, haverkodni akar, de legalábbis játszani. A kis fickó nagyon úgy néz ki, mint aki rég nem találkozott senkivel, és most nagyon örül a látogatónak. Hűséges állatnak tűnik, biztosra veheted, hogy elkísérne egész utadon, ha magad mellé vennéd. El is nevezed Dzsipónak.
Az biztos, hogy a szarral teli kamrából ki kell menned, már most is süllyedsz bele a padlóba, de nem tudhatod odakinn mi vár. Minden attól függ egy társsal szeretnéd-e megtenni utad hátralévő részét, váll váll mellett, vagy pedig magányosan, hogy akaratlanul se sodorj veszélybe másokat.

Magaddal viszed Dzsipót – tovább a 28-ra.
Nem viszed magaddal Dzsipót – tovább a 29-re.

34.
Fejest ugrasz.
Az alacsony fogyasztású fényforrást valahogy a válladra erősítetted, ezért mindent látsz, ami mellett elzuhansz. Szóval semmit. Néhány másodpercig megőrzöd a hidegvéred, aztán ordítani kezdesz, ahogy a torkodon kifér. Most már szeretnél visszakerülni a kulaterembe. Az ordibálást pár perc után abbahagyod, főleg, hogy a semmi elnyelni látszik minden hangot. Utána már csak pityeregsz, mint egy kislány. Amikor végül arra fanyalodnál, hogy elmondasz egy imát, hirtelen tőled jobbra valami átsuhan a váll-lámpád sugarán.
- Van ott valaki? – kiáltod, de nem hallod a saját hangod se.
Újabb pár perc zuhanás a semmiben. Most már iszamós a nadrágod a befosástól. Akkor hirtelen újra megzavarja valami a lámpa fényét, és ezúttal megáll közvetlen az arcod előtt. Egy amolyan tündér féleség, kiscsaj szárnyakkal. Az arcod előtt verdes, és ostoba képpel bámul rád. Újra elordítod magad, hogy segítség, de nem hallod a saját hangod. Van egy olyan gyanúd, hogy ő sem hallja, mégis helyeslően bólogat, és néha olyan arckifejezéseket vesz fel, mintha azt mondaná „nem mondod!”, de valójában sosem szólal meg. Minek? Tisztában van vele, hogy nem hallanál belőle semmit. Legalábbis ő ezt hiszi.
A Fujitsu Siemens agyad rögzíti ezt az érdekes megfigyelést, mondjuk tök fölöslegesen, mert még negyven percet zuhansz így szemtől szembe vele, aztán szétkenődsz valamin a semmi alján. Nem mersz megesküdni rá, de mintha brokkoli szaga lenne.

35.
Letép egy szirmot.
- Románó kapja meg a munkát – mondja, és sejtelmesen néz végig mindkettőtökön.

Tovább a 26-ra.

36.
Felkapaszkodsz a kötélhez kicsit tikos technikákkal, úgyhogy nem is írhatom le, hogy hogyan. Az a lényeg, hogy a bal oldalad lebénul pár percre, de egyszercsak ott állsz a kötélen. Ami elég szopó, ha azt nézzük, hogy sosem voltál túl nagy kötéltáncos. Van időd egy kis flashbackre?

Nincs – tovább a 37-re.
Van – tovább a 38-ra.

37.
Igazad van, nincs veszítenivaló idő. Elkezdesz rohanni a kötélen, hátha akkor meg bírod tartani az egyensúlyod addig, amíg el nem éred a végét. Persze ezt benyalintod, és már zuhansz is, mint valami hópihe, csak sokkal gyorsabban, mert sokkal nehezebb vagy.
Az alacsony fogyasztású fényforrást valahogy a válladra erősítetted, ezért mindent látsz, ami mellett elzuhansz. Szóval semmit. Néhány másodpercig megőrzöd a hidegvéred, aztán ordítani kezdesz, ahogy a torkodon kifér. Most már szeretnél visszakerülni a kulaterembe. Az ordibálást pár perc után abbahagyod, főleg, hogy a semmi elnyelni látszik minden hangot. Utána már csak pityeregsz, mint egy kislány. Amikor végül arra fanyalodnál, hogy elmondasz egy imát, hirtelen tőled jobbra valami átsuhan a váll-lámpád sugarán.
- Van ott valaki? – kiáltod, de nem hallod a saját hangod se.
Újabb pár perc zuhanás a semmiben. Most már iszamós a nadrágod a befosásoktól. Akkor hirtelen újra megzavarja valami a lámpa fényét, és ezúttal megáll közvetlen az arcod előtt. Egy amolyan tündér féleség, kiscsaj szárnyakkal. Az arcod előtt verdes, és ostoba képpel bámul rád. Újra elordítod magad, hogy segítség, de nem hallod a saját hangod. Van egy olyan gyanúd, hogy ő sem hallja, mégis helyeslően bólogat, és néha olyan arckifejezéseket vesz fel, mintha azt mondaná „nem mondod!”, de valójában sosem szólal meg. Minek? Tisztában van vele, hogy nem hallanál belőle semmit. Legalábbis ő biztos benne.
Ezt az infót el is menti a Fujitsu Siemens agyad, aztán már arra koncentrál, hogyan mentse meg a tyúkszaros életed. A random genrátor azt dobja ki, hogy…

Ha már a kiscsaj nem hallja, hogy pofázol neki, mutogass fölfelé, hátha veszi a lapot, és felrepül veled a kötélhez – tovább a 39-re.
Kapd el a kiscsaj nyakát – tovább a 40-re.
Kapd el a kiscsaj lábát – tovább a 41-re.

38.
Az első melód kötéltáncos meló volt egy cirkuszban, de folyamatosan leestél a kötélről, és mindenki rajtad röhögött. Flashback vége.

Tovább a 37-re.

39.
Nem veszi a lapot, szétkenődsz a semmi alján, ahol valamiért brokkoliszag terjeng. Mondjuk csak hatvankét perc zuhanás után, mialatt a kiscsaj végig ostobán bámul a pofádba.

40.
Hirtelen mozdulattal elkapod a kiscsaj nyakát, de nem bírsz a WOW-ban szerzett titkos technikáiddal, és rögtön el is töröd, mint egy ropit. Onnan ketten zuhantok, még hatvanegy percig, majd szétloccsantok a semmi brokkoliszagú alján.

41.
Hirtelen mozdulattal elkapod a kiscsaj lábát, mint egy kanalat. Megijed, és rögtön leolvad az arcáról a vigyoriság, „nem mondod”, mi? Úgy verdes a szárnyával, mint egy strucc. Már meg is indultatok felfelé. Jó erőben van a kicsike, el is nevezed Hurkabélnek. Vagy negyed órát verdes a szárnyaival, és vizel folyamatosan az arcodba, mire meglátod a kötelet. Úgy kapsz utána, mintha villamos vezeték lenne. Sikerül elkapni. Hurkabél tovább vizel a pofádba, és te valamiért továbbra sem engeded el. Talán húsz perc is eltelik, mire abbahagyja, addigra te okádás szagú vagy, ő viszont teljesen kiszáradt. A szárnyai abbahagyják a verdesést, lehanyatlik, és most úgy lóg a kezedben, mint egy felrobbantott medicinlabda.
Felmászol a kötélre, és miután sikerült kényelmesen megülni rajta, kézbe veszed Hurkabélt, hogy mégis mit lehet kezdeni vele. A muffja még az ujjazáshoz is túlontúl szűk, szóval az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy megpróbálod megmenteni az életét, és esetleg nyersz egy útitársat, aki majd támogat jóban-rosszban.

Megpróbálod feléleszteni – tovább a 42-re.
Nem próbálod feléleszteni – tovább a 43-ra.

42.
Arra gondolsz, ha kiszáradt, úgy mentheted meg az életét, ha folyadékot juttatsz a szervezetébe. A kötélen ülve pisálsz, próbálod úgy helyezni Hurkabélt, hogy minél több jusson a szájába. Csak percek telnek el, mire a kicsike felöklendez egy keveset abból, amit a torkán leküldtél.
Csodálkozva néz rád, de látod a hálát a szemén. Talán nem is csak egy útra, hanem egy életre szereztél most partnert. Óh, igen, akármikor megtörténhet! Ki mondja, hogy nem találhatsz rá az igazira egy nő fejében? Miért kéne kizárni ezt a lehetőséget? És látod, nem is kellett olyan sokáig keresni!
Bíztató mosolyt küldesz felé, ő pedig huncuttul rádkacsint. Mindketten kész vagytok az indulásra. Még a szamurájkardodat kell áttenned a balról a jobb oldaladra.
Na, ez is megvan.
Sajnos a mozdulattal levágtad Hurkabél fejét, ami már zuhan is a sötétség legmélye felé. A teste még most is ott áll kecsesen a kötélen. Még egyszer ellenőrzöd, hogy tényleg annyira szűk-e, de tényleg annyira, úgyhogy csak lepöckölöd onnan, és folytatod az utad.

Tovább a 44-re.

43.
Lebaszod az eszméletlen Hurkabélt a nagy büdös semmibe, és tovább egyensúlyozol a kötélen.

Tovább a 44-re.

44.
A seggeden egyensúlyozol, úgy haladsz. Néha kicsit vágja a kötél, olyankor függeszkedsz egy darabon, mint valami csimpánz. Ha a kezed is vágja, akkor a fogaddal kapaszkodsz. Aztán a farpofáiddal. Aztán kampót formálsz a péniszedből, és többször majdnem lezuhansz, mert túl gyenge. Aztán újra a seggeden csúszol. A lényeg, hogy haladsz.
A táj unalmas. Nem, nem is ez a megfelelő szó. Sivár. Nem, ez sem elég kifejező. Nyomasztó. Igen, ez talán jó.
Hurkabél óta alig várod, hogy újabb élőlénnyel találkozz idebenn.
Random gondolataid vannak.
Random gondolataid vannak.
Random gondolataid vannak.
Aztán hirtelen meglátsz egy hatalmas, rózsaszín lufit.
A kötélhez képest jobbra fenn lebeg. Nem akarod elhinni, hogy csak úgy magában, biztos, hogy valahová kikötötték. Mivel a közelben rohadtul nem tudsz semmilyen más alkalmatosságot, amihez egy lufit ki lehetne kötni, arra jutsz, hogy biztosan a kötélhez kötötte ki valaki.
Szaporábban csúszol előre a seggeden, és reménykedsz, hogy találsz valamit, mielőtt a lufi végleg elmaradna mögötted. És akkor meglátod a bilirózsaszín szalagot, amivel kikötötték.

Elvágod a bilirózsaszín szalagot – tovább a 45-re.
Felmászol a bilirózsaszín szalagon, habár nem úgy néz ki, mintha elbírná a súlyodat – tovább a 46-ra.

45.
Ahogy elvágod, a lufi felrebben a semmibe, a kötél pedig megzuhan. Éppencsak meghasasodik, de ennyi elég, hogy téged lerázzon magáról. A szamurájkardod keresed, hogy véget vess az életednek, de annyira bénán fogod meg, hogy levágod vele a farkad.
Akkor tűnik fel az arcod előtt a szárnyaival verdeső Hurkabél! Hát megment újra?
Nem, mert csak egy vízió.
Úgy zuhansz, mint egy kő. És nagyon hosszan.
Ha őszinték akarunk lenni, mire szétplaccsansz a semmi alján, ami egy kicsit brokkoliszagú, azt mondhatjuk, eluntad annyira az életed, hogy a placcsanás megváltásnak tűnjön.

46.
Nekiállsz a mászásnak, de egy centit sem haladsz, mert a rohadék lufi minden markolásnál közelebb jön. Végül ott lebeg a fejed fölött. Akkor megjelenik melletted Amy Whinehouse lovaglóülésben a kötélen. Nincs rajta más, csak egy fehér tanga és egy fehér nindzsmaszk. A félkegyelmű tetoválásai miatt majdnem pofánröhögöd, de a maszk alól kitüremkedő bajusz és a hangja kifejezetten emlékeztet Franco Neróra, ezért nagyon keményen odatisztelsz neki.
Gyorsan megtanít neked egy titkos technikát, ami rögtön bevarázsol a lufiba vele együtt. Addig vagy jó büszke magadra, amíg fel nem tűnik, hogy a lufiban nincs levegő, csak egy kisebb bolygó. Ja, nem is. Az csak egy bálna. Ja, nem is. Az csak egy nő. De bazmeg akkora, hogy a váll-lámpád csak foltokat tud megvilágítani belőle, például egy mellbimbót, de mondjuk az arcát egyben nem.

- Ki ez a teleszart búvárruha? – bököd oldalba Franco Whinehouse-t.
- Az ő fejében vagy.
- Akkor már értem, miért vannak itt ekkora terek.
- Áh, el ne hidd, farok, a nőnek bombázó alakja van, ezt csak képzelgi magáról.
- Faroknak neveztél?
- A legrosszabb rémálmának a kivetülésével állsz szemben.
- És az arca sem ekkora? Mert akkor még az is lehet, hogy végig a szájában voltam.
- Dehogyis. Az arca is bombázó, homo.
- Lebuziztál?
- Szerintem beszélj vele.

Közelebb lépsz a tepsihez, amiben meztelenül ül a nő, és forró zsírt locsol magára és a szájába. Whinehouse bíztatólag emeli feléd a hüvelykujját, de biztosan nem mozdul egy lépést se a hájmaláj felé, nehogy megegye a csontos seggét.

- Szia – köszön rád a nő.
- Ki vagy te? – kérdezed, de akkora, hogy csak húsfelületekhez beszélsz, amiket épp megvilágít a lámpád, nem valami emberi lényhez. Ez annyira zavar, hogy egy titkos technikával elrepülsz egy hegyre, hogy onnan egészben lásd a nőt, és jól felhangosítod a Fujitsu Siemens agyad hangkártyáját, így most úgy beszélsz hozzá, mintha megafonba ordibálnál.
- Az vagyok, aki előtör abból a vézna ribancból, ha végre megzabál egy szendvicset – mondja, és az ujjával felfelé bök.
- Miért mutogatsz felfelé?
- Ez csak amolyan…, hú de megéheztem.
- Most mi van, miért terelsz?
- Nem kérsz egy kis forró zsírt? – nyújtja feléd a kanalat, amivel magát locsolja.
- De egy nyomi vagy.
- Vagy van még valahol egy vödör langyos fókafaggyú, megkereshetem.
- Menj a picsába – mondod, aztán készülsz, hogy elhúzz a picsába, amikor megkérdezi:
- Szerinted jól áll nekem a fekete? – azzal a tepsi zsír közepén magára rángat egy fekete kombinét, akkorát, hogy néhány ezer kelet-magyarországi családot bele lehetne költöztetni, ha legközelebb elviszi a házukat a víz.
Mit válaszolsz?

„Szerintem kicsit közelebb kell mennem, hogy megnézzem, mert nem férsz bele a lámpám fénypászmájába, akkora debil vagy” – tovább a 47-re.
„Szerintem rád férne egy szendvics, tessék itt van az enyém” – tovább a 49-re.
„Szerintem őrjítő vagy feketében” – tovább a 48-ra.

47.
- Persze, gyere csak közelebb egész nyugodtan – mondja, és megnyalja a száját.

Valami azt súgja, ebből le kéne vonnod valamilyen következtetést, de nem vagy benne biztos, hogy mit. Ha megpróbálod a Fujitsu Siemens agyad segítségét kérni, tovább a 22-re. Ha nem kérsz a segítségéből, olvass tovább itt.

Pár lépést közelítesz, csak óvatosságból tartasz magad elé egy akkora ágyút, hogy átlóg a holnapba. Mondjuk még mindig nem látod igazán, hogy jól áll-e a nőnek a fekete, úgyhogy kénytelen vagy tovább araszolni. Akkorát kordul a gyomra, hogy beleremeg a lufi. Megtorpansz, de csak egy másodpercre, aztán mész tovább. Talán tíz méter választhat el a hegyomlástól, de azt már látod, hogy nem slankítja igazán a fekete. Persze, ez válasznak még kevés, lehet, hogy egy angyalarcú lányt csinál belőle, igen, közelebb kell menned.

- Ha még ennél is közelebb kell jönnöd, kérlek szórd be magad a fertőtlenítővel, abból a tartályból, ott melletted, köszi! – zengi a nő.

Te beszórod magad. Kicsit mintha bors lenne.

- És azzal is, légyszi, az antifungi, köszike – bömböli a bolygóevő.

A másik tartályból is kanalazol magadra egy kevés vegeta szagú és ízű antifungit, és folytatod az utad. Egy méterre állsz a tepsitől, és a váll-lámpáddal próbálod bevilágítani a nőt, hogy valamiféle összképet kapj, de sehogysem sikerül.

- Ha gondolod, szívesen felemellek a számhoz, hogy mindent jól beláss – javasolja dörgő hangon a nő.

Jó ötletnek találod, belemész, ő felemel a szájáig, aztán bekap. Először azt hiszed, hogy ez valami vicc. Hogy majd kiköp, de nem ez van. Akkor azt hiszed, csak lenyel, és majd kikakál, ez lesz a vicc. De ehelyett rágni kezd. Akkor már nagyon fáj. Tudatosan táplálkozik, tehát jól megrág minden kis szánalmas falatot. Mire lenyel, már szart sem érzel, csak a Fujitsu Siemens agyad próbálja továbbítani a log fájlokat a professzor gépére, de az 5K-s modem elfüstöl, mielőtt bármilyen adatot kimenthetne abból a bélből.

48.
Először azt gondolod, hogy tök rafkós vagy, amiért ezt behazudod neki, csakhogy rájössz, hogy kurvára nem hazudtál. Bepánikolsz. Keresed a Fujitsu Siemens adatbankodban, hogy ezt vajon melyik random generátorod javasolta, de egyikben sem találsz bugokat, mindegyik valamilyen sértést készített elő a nőnek, tök magadtól szexi bestiáztad le.
- Te szexi bestia! – hallod a saját hangod megint.
Na jó, ez kicsit sok, rendesen rágerjedtél!
Megpróbálsz elmenekülni, és a Nero csaj titkos technikáinak köszönhetően kirobbantod magad a lufiból, ami kipukkan. Mindenfelé zsír és kakacafatok röpködnek, te az utolsó pillanatban tudod megragadni egyik kezeddel a kötelet, a másikkal Whinehouse karját. Igy csüngve figyelitek, ahogy a lelaffadt rózsaszín lufi lassan süllyed a semmibe.

Persze ez az egész csak a vírusos Fujitsu Siemens agyad képzelgése. A valóságban annyira rágerjedtél a hegyomlásra, hogy el is felejtetted az egész küldetésed, csak ott ülsz a tepsi mellett, a Barátok Köztöt nézitek, a testedbe belebaszott egy akkora szívószálat, hogy még ő is nyugodtan használhatná vibrátornak, és azon keresztül szívja le a ványadt tested nedveit meg zsírját.

És remekül szórakozik.

49.
Azzal leteszed magad mellé a málhád, és előhúzol belőle egy akkora szendvicset, mint egy velencei gondola. Rögtön egy gigászi kéz csap le rá, téged azonnal félre is sodor. A váll-lámpáddal látod, ahogy a bolygó méretű nő a szájához emeli a szenyát, aztán csámcsogás és fröcsögés hangjaitól kísérve az eltűnik benne, mintha sose lett volna. A csend percei következnek. Csak egy árva gyomorkordulás.
Aztán a nő olyan hirtelen kezd el dagadni, hogy felborítja a tepsijét, szanaszét folyik a forró zsír, egy kicsi rácsurog a farkadra is, hogy jól fájjon, a nő meg csak dagad, dagad, bukfencezik össze-vissza a lufiban, te meg annál sokkal durvábban, a váll-lámpád kapkodó fényében csak egyre növekvő beleket látsz, és dagadó tokákat, akkora combokat, mint a Dűne férgei. A forró zsír végülis megteszi hatását, és kiégeti a lufit.
A pukkanás, mint egy diszkrét női puki, és az egész lufivilág kirobban a kívül uralkodó sötét-semmi-világba.
A batár nagy ribanc állati üvöltéssel hull a mélybe, te az utolsó pillanatban elkapod a kötelet az egyik kezeddel, amitől bedurran a bicepszed, a másikkal pedig elkapod a Whinehouse nuna karját. Sajnos leszakad, és a csaj ugyanúgy zuhan a semmibe a dagadék után. Egy darabig gondolkozol, hogy egy ennyire szar tetoválásokkal teli és fecskendőkkel szétszurkált kart tudsz-e valamire használni, végül arra jutsz, hogy nem, és dobod a sipákoló rima után.

A bedurrant bicepszed segítségével felhúzod magad a kötélre. Hát megint itt vagy. A nagy üres sötétségben. A váll-lámpád fénye megremeg, majd kialszik. És mintha hideg is lenne. Kicsit feladod, amikor tovább az 50-re.

50.
Csak órákig ülsz a sötétben, amikor a fejed fölött megjelenik egy UFO. Akkora fényáradatot küldenek rád, hogy a Fujitsu Siemens agyad egyik tranzisztora kiég. Az UFO-nak legalább négymillió ablaka lehet, már amennyire meg tudod saccolni, mert kétmillió-háromszázezer-tizenhatnál elveszted a fonalat. Akkor végre valaki kinyitja az egyik ablakot, és kiszól:
- Mija faszomat csinyász itten, haver?
- Pardon, mit parancsol? – kérdezel vissza, de már készíted az ütvefúrót, amivel lovakat nulláztál a vágóhídon, amíg megvolt a tisztességes polgári állásod.
- Zsoca vagyok, nyomorodjá rája bilire!
Zsoca. Annyira ismerős ez a név. De vajon honnan? Hát persze! Hiszen Zsoca a legjobb haverod volt a világon! Vele jártál csajozni, hát már nem emlékszel? Faszt nem, hogy felejthetnéd azokat az időket! Vajon mit keres egy nő fejében?
- Mit keresel egy nő fejében, haver? – kérdezed.
- Pont errő van itten nagybaszó! Kurel nehéz volt bejutnyi, szóval nem komázom, hogy tönkrenyomod a bulimat, héj.
- Na jó, ebből semmit nem értek.
- Épp mostan ölted meg a tankarankát, nem-e?
- Nem volt direkt. Na jó, egy kicsit.
- Ha kiirtod a cselédek fejiben élő félelmeket, az ín fajtámnak nem lesz hova dugnyia a pélót, vágod-e?
- Akkor ennyi vagy? Végső megoldás?
- Nono, csak okosba, az alfa hím vónák. Legalábbis, míg elhiszik. Míg elhiszik, bármi lehetek. Akár UFO. A Holdon várhatom őkit. Lézerből veszök nékijek szoknyát. Amíg elhisziek, hogy még mindig állatok vajék, addig minden okés leszen. De ehhez az kő, hogy teli légyen a fejik faszsággal meg félelemmel. Fíleg faszsággal azé.
- Jártam a kulakamrában…
- Meg kulával, azt majnem eefelejtettem.
- Akkor ennyi lenne a titok?
- Má hogy? Mien titok?
- A női fej így működik és kész? Ennyi? Úgy értem, ezek az adatok simán elférnek a Fujitsu Siemens agyam merevlemezén, van még vagy 32 giga szabad memóriám, ennél sokkal durvább dologra számítottam.
- Ó, pacifaszát. Van itt még egynehány trikk. Azé nem olyan bonyolult, na, csak még rászánol egy kevés időt, és minden megviláglik elítted.
- Például ez a kötél hova vezet?
- Há nem tudod?
- Sejtéseim vannak – hazudod.
- Sokat kő még tanulnod, fijú, de majd Zsoca papa bevesz a szárnyaji alá, oszt meglesz, aminek meg kő lennie.
- Azt mondod, elkísérsz a küldetésemen?
- Aztat e. Úgy legallább oda figyehetek arra, hogy ne forgassad fel az egísz hellyet, hanem ugyanolyan átjáróház maradhasson, ahogy a fejhő tartozó nuna odale.
- Hű, oda is elnézünk majd? – izgulsz fel egy kicsit.
- Nem – rontja el a kedved Zsoca.

Ezért meg is akarod dobni az UFO-t egy kólásdobozzal, de csak támadókézigránát van nálad. Hatcsilliárd darabra robban az egész, és mindenfelé szóródnak szét belőle a csillogó-villogó UFO dolgok. Például egy csomag tartós elem, amit elkapsz, mielőtt lehullana a mélybe. Beletömködöd mindet a váll-lámpádba, és minden újra rendben van a világgal. Zsoca már nem kísér el többet, viszont nagyon úgy érzed, hogy neked folytatnod kell az utat. Habár már nagyon sok mindent megtudtál a női fej működéséről, érzed, hogy még nem teljes a kép. Például hova vezet a kötél. Vannak-e még rózsaszín lufik az úton? Kivilágosodik valaha? Bizony, az eddig megtett út több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Nem tudod megmagyarázni, de egy kis Kolumbusz Kristófnak érzed magad. Kicsit buzis érzés, de tudod, hogy tovább kell menned. Nem is habozol sokat, a seggeden araszolsz tovább a kötélen.
Néha belédvág, olyankor fáj.

Találkozunk a következő nő fejében, mint megannyi apró töltény!

 
Ezt tegnap írtam. Ha valamelyik nap kedvem lesz megírni a folytatást, találkozunk. Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok. Ez volt sanyika.

Elhúztam.

 
 
12.

gondfoci 2010.07.11. – Vébés!!
gondfoci 2010.04.10. – Választási különkiadás
gondfoci 2010.03.22. – Bécs különkiadás
gondfoci 2010.03.15. – Félelem és reszketés
gondfoci 2010.03.08. – Igazolvánnyal Rendelkező Aktatologató Fasztojás
gondfoci 2010.02.26. – Finis
gondfoci 2010.02.15. – Végünk van
gondfoci 2010.02.11. – Az egér kalapja
gondfoci 2009.12.29. – Az igazság 1.
gondfoci 2009.12.14. – Betmenes, Tarantinos
gondfoci 2009.12.01. – Eladom a lovam
gondfoci 2009.11.16. – Düsseldorf Sun City
gondfoci 2009.08.20. – Fújd fel a tüdőm!
gondfoci 2009.08.10. – Tévénemzedék, mert szeretem
gondfoci 2009.08.03. – Szex, szerelem, gyengédség, ujjazás
gondfoci 2009.07.13. - Futás!
gondfoci 2009.07.06. - Régi ismerős
gondfoci 2009.06.29. - Cascais, Sintra, Lisszabon különkiadás
gondfoci 2009.06.22. - Saját szavaimmal
gondfoci 2009.06.15. - sanyika első ügye: "Csöcsfej"
gondfoci 2009.06.08. - Politikai Korrektség Power és szerelem
gondfoci 2009.06.01. - Leégtem
gondfoci 2009.05.25. - Madrid különkiadás: sanyika Sex Tape
gondfoci 2009.05.18. - Reménysugár
gondfoci 2009.05.04. - Hitlerezés
gondfoci 2009.04.20. - Sanyika Szimulátor(TM)
gondfoci 2009.04.11. - Húsvéti teszt, tippek, fejtörő
gondfoci 2009.03.16. - Amszterdam különkiadás - Drogok, kurvák, ööö...
gondfoci 2009.02.09. - Csajozás Szerepjáték
gondfoci 2009.01.19. - Párizs különkiadás: Disneyland, pénz, fekete nők
gondfoci 2008.11.25. - Biohazard
gondfoci 2008.11.18. - Évicica
gondfoci 2008.11.10. - Titokfejtés
gondfoci 2008.11.03. - Hogyan legyünk kőkemények?
gondfoci 2008.10.20. - A női titok
gondfoci 2008.10.13. - Összefüggés a kalóz és a szopás közt
gondfoci 2008.09.29. - Gettó Jézus
gondfoci 2008.09.22. - -75% szex és társasjáték ingyen!
gondfoci 2008.09.15. - Dublin sztriptíz