Gondfoci – 2008.10.20.

A női titok – kis lépés sanyikának…

Nagy nap ez, férfitársaim! Ma megtesszük az első lépést a női elme megismerésében. Kövessetek, próbáljátok tartani a lépést, és olyat tanultok, amit manapság sehol a neten – az igazi Tudásba nyalhattok bele. Plusz promózom a napokban megjelent életrajzi tanulmányt rólam. És Gettó Jézus elalszik a buszon.

Sziasztok, ez sanyika és a gondfoci.

SANYIKA MEGFEJTI A NŐKET
Van egy lány. Megmutattam neki az alábbi fényképet.

Azóta azt szeretné tudni, hogy hol készült. Azt mondtam neki, egyszer, ha nem szakad az eső meg kedvünk is van, elviszem oda. Folyamatosan a barátjával próbál ijesztgetni. Ismernie kéne annyira, hogy tudja, ez mennyire hatástalan ellenem.

Szóval a napokban megint rákérdezett egy levélben, hol található az általam Gyilkos Fű (TM)-nek nevezett képződmény. A válaszom:

„… a Gyilkos Fű meg... ehh, jól van, úgysem jössz el velem arra (vagy bárhová máshova soha), elárulom:

Kézen fogod a kitűnő minőségű haverodat, Dublin 6-ból fogtok egy buszt, elmentek a Busarasra, ott felültök a belfasti járatra, elzötyögtök Belfastba, megkeresitek a bíróság épületének tetején álló Jusztícia ellopott mérlegét, aztán mielőtt lemenne a Nap, megcsípitek a következő járatot Corkba, egész éjszaka zötykölődtök, odaértek, alszotok Hostelben, gyilkosok között, majd a délutános műszakban dolgozó portásnak odaadjátok a mérleget, mire elárulja, mi a jelszó, amit a Halál Faxánál vándorló részeg kölyköknek kell mondani, akkor felültök egy donegali járatra, elmentek az óceán partjára, fáztok, aztán letáboroztok a Halál Faxának tövében, és megvárjátok a részeg kölyköket, akik, ha jó estéjük volt, elárulják, merre kell keresnetek a kopott iránytűt, ami irányba állít a Gyilkos Fű felé...

Konkrétabbat azért nem tudok mondani, mert a Gyilkos Fű folyamatosan változtatja a helyét. Vándornövény. Ahogy én megtaláltam, az is egy kész kaland/akció/pornófilm.”

Erre azt válaszolta, hogy blablabla, „hamarabb találkozunk, mint gondolnád.”

ÉS MOST TESSÉK FIGYELNI!

Nem a teljes Tudás ez, de egy kis szikrája. Az ehhez hasonló, alig érzékelhető csillámokat kell összegyűjtenünk, összegyúrnunk, és a végén kibomlik előttünk a nő elméje. Sose gondoltam volna, hogy én teszem meg az első lépést az ismeretlen megismerésében, hogy én tapogatom ki az első fogódzót a nagy büdös sötétségben, aztán mégis ez lett.

Szóval, azt válaszoltam:

„Ja. A valamikor hamarabb van, mint a soha.”

ÉRTITEK? A VALAMIKOR HAMARABB VAN, MINT A SOHA!!

Szóval így kell mondani valamit, anélkül, hogy BÁRMIT mondanál... Igy kell jófejnek tűnni, miközben szar fej vagy. Nahát.

És ő rámhagyta, hogy valóban, előbb-utóbb megfejtem a női fifikát. Kis hülye csodálkozik, persze nem ő nevezett dzsíniösznek egy héttel ezelőtt, fogalma sincs. Bújkál a barátja mögött. Nem mer találkozni velem. Heh. Félti a kis törékeny világát. Érzi a sanyika Világrend felemelkedését. Menekülj csak, fuss, fuss, ahogy bírsz, talán elbújhatsz valahol… Ha eleget mondogatod magadnak, talán elhiszed.

EGY TÉNY, AMITŐL MAJD OKOSABBNAK TŰNSZ
1983 augusztusában Peter Stewart az angliai Birmingham városában 408 órára javította a diszkótánc világrekordját.

És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelőtt.

Peter, a diszkótánc világrekordere… pff, mekkora punci.

JOBB NÁLAD
A napokban jelenik meg a rólam szóló életrajzi tanulmány, keményfedeles kiadásban, Jobb nálad címmel, mert a világnak szüksége van rá. Nem, nem én írtam. Egy nagyon kedves, régi barátom, dr. Vagina Ifigénia készített velem mélyinterjút, majd szerkesztette össze az anyagot.

A Főnök megvétózta az ötletem, hogy kimerítő kritikát (értsd: pofátlan promót – Főnök) írjak a könyvről. Végül kompromisszumot kötöttünk, így leközölhetek néhány idézetet kedvcsinálónak. És mindezért csak négy hétig kell kukoricán térdepelnem egy búslakodóban. Celebriti vagyok, megtehetem, azt csinálok, amit akarok… ÉS KÖZBEN REMEKÜL NÉZEK KI, BÉBI!

Szóval:

„Amikor először találkoztam Győzikével, épp menekült, mert egy nő ujjáról levágta a gyűrűt. Bea nehezen tudta csak megmagyarázni a rendőrségen, hogy miért nem akar feljelentést tenni.” – 101. oldal

„Körülnéztem, és azt hittem, hogy egy melegbárban vagyok, pedig csak az Rtl Klub szerkesztőségében voltam.” – 63. oldal

„Ez a szemöldökkelverés tipikus esete – mondtam Tüncikének.” – 90.oldal

„Amikor a nyomozók megtalálták a lakásban a bongot, csak arra tudtam gondolni, mekkora szerencse, hogy (Kelemen) Anna is itt töltötte az éjszakát.” – 246. oldal

„Gusztustalannak tartom, most mindenki mennyire nagyokat érez Albert Györgyi iránt. Ezeknek a faszfejeknek fogalma sincs, mennyire szar volt az ágyban!” – 411. oldal

„Az Andris? A Stohl Andris? Haha! Szegény fickó még mindig azt hiszi, hogy amikor a Zserbóban kávéztunk tényleg tejszínhab volt a kávéján!” – 79. oldal

„Igen, (Molnár) Anikó engem is felhívott, miután a természetgyógyász megjósolta neki, hogy gyereke fog születni. Azt mondta, senkinek nem akarta elárulni, de én leszek az apja. Mondtam neki, hogy nekem olyan nőtől nem kell gyerek, aki meg tudná szülni a természetgyógyászt. Ha érted, mire gondolok.” – 520. oldal

„Hogy megbántam-e valamit? Amikor Ulmann Mónika születésnapi pizsamapartijára csak egy százas zsepit vittem magammal.” – 991. oldal

„Körülnéztem, és azt hittem, hogy egy szibériai kuplerájban vagyok, pedig a Miss Universe díjátadóján voltam.” – 752. oldal

„Pataki felesége? HA! A dagadt maca! Attis mindig arról panaszkodott, hogy a súlya teljesen tönkreteszi a lábait, azon aggódott, miért sántít mindig a nő. Pszt, elárulok egy titkot… anyuci elég gyakran beleszaladt a… a… MÉRGES KALÓZBA, BÉBI!” – 338. oldal

„Dehát tegnap elvettél feleségül, mondta (Bódi) Szilvi, mire én: de tegnap talajrészeg voltam, és nem hallottam ezt a kibaszott gyík akcentusodat! Haha! Még most is sírdogál szerintem.” – 112. oldal

„Fitneszguru a tököm! Norbi a fejében még mindig ugyanaz a dagadt kiskölyök, még mindig önbizalomproblémákkal küszködik. Olyan üldözési mániája van, hogy rámküldte az ügyvédjeit, amikor piacra akartam dobni a „sanyika Bab-Date(TM)”-et.” – 199. oldal

„A TV2 annyira nevetséges ajánlattal keresett meg, hogy visszaüzentem: veszek tőlük tíz perc reklámidőt, minden este főműsoridőben, és azalatt végig a retkes csatornájukat fogom fikázni. Visszahívtak, hogy részükről oké.” – 229. oldal

„A Barátok köztös liba? Persze, hogy emlékszem. Azt hazudta az újságoknak, hogy elesett valami táncpróbán, azért vannak rajta a zúzódások. Én előre figyelmeztettem, hogy mindig legyen sör a hűtőben.” – 933. oldal.

„Havas azt hitte, hogy jól fogynak a könyvei, de mindet én vásároltattam fel, aztán bezúzattam. Szerinted honnan van a háromrétegű, extra puha papír a klotyón?” – 728. oldal

„300 ezret fizettem Hernádinak, hogy bugyiban és melltartóban ugráljon, Gálvölgyivel meg Bajorral pedig a végén arra fogadtunk, hogy mikor áll le a rengés.” – 455. oldal

„Bódi Guszti ismerősnek jelölt az iwiw-en. Akkor szüntettem meg a regisztrációmat.” – 55. oldal

„Orbán bekaphatja. Akárki is legyen az... Ja… Akkor ezt ki kéne hagyni a könyvből, oké? Köszi.” – 552. oldal

„Körülnéztem, és tudtam, hogy kurvára nehéz lesz elviselni ezt a sok seggfejet magam körül.” – 1. oldal

Ezek után biztos mindenki ráizgult erre a csemegére. Semmi cenzúra, semmi mellébeszélés, csak a frankó. A Főnök azt sem engedélyezte, hogy kitegyem ide, honnan tudjátok megrendelni a könyvet… szóval gugliznotok kell. De ennyit megér.

PIACSEKKER
671 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam.

sanyika vagyok, alkoholista, és a saját mércémhez képest olyan régen nem iszom, hogy a múltkor nem tudtam eldönteni, hogy egy borosüveget látok, vagy egy vadkacsát.

Utazz velem
GETTÓ JÉZUS

Mekkora szar gyerekkor, gondolta Jesus.

A busz egykedvűen dobálta magát alatta, az ablakon és a tükörképén túl pedig ott remegett az éjszakai barrio homályos képe. A Marlboro tér, a Tizenkilencedik, a Nyolcadik, a Hatvanhetesek Sétánya, a Pitli, a Kiméra Út, amit a Halál Völgyének neveztek, a Guadalopei Miasszonyunk temploma, Poncho éjjel-nappalija, Korrall Karl Kútja, Michael sztripklubja, a kétemeletesek, végig a tompa fényű lámpák alatt, a koszos lépcsők fölött, a tévék kékes derengése, a nedvesen csillogó járdák, a járdán fetrengő papírzacskó.

Jesus csukott szeme mögött a labdákra és a hercegúrra gondolt.

Talán három éves lehetett, amikor az intézetbe meghozták az ugrálót. Egy egyszerű trambulin volt, kék ugrálófelület, körben fekete hálóval, hogy a kölykök ki ne potyogjanak belőle. És a kölykök imádták. A hátsó udvar onnantól maga volt mennyország. Örökös harc ment azért, hogy épp ki van soron az ugrálóban. Egyszerre hárman mehettek be, ez iratlan szabály volt, a nevelők hozták.

A kicsi Jesus sosem ugrált. A kerítés mellől szerette nézni a többieket, elszórakoztatta a játékuk. Többször noszogatták a nevelők, hogy próbálja ki ő is, de csak rázta a fejét. Nem erőltették, ahogy a beszédet sem. Biztosak voltak benne, hogy tudna beszélni, csak nem akar. Jesus megfigyelőnek érezte magát, szerette nézni a többiek jókedvét, de sejtette, hogy nem vegyülhet el köztük.

Szép idők jöttek. Többnyire móka és kacagás, de akadtak, akikkel senki nem szeretett benn lenni. Az ikrekkel. Perro és Chico tíz év körül mozogtak. Sokkal kövérebbek és erősebbek voltak a többieknél, mindketten ötven kiló felett. Ha velük keveredett valaki az ugrálóba, annak mindig sírás lett a vége. A kisebb mindig megsérült. A nevelők azt hajtogatták, hogy a fiúk nem tudnak mit kezdeni a testsúlyukkal, ők csak játszani akarnak, nem szándékosan bántják a kisebbeket. De a kölykök tudták, hogy ez nem igaz.

Perro és Chico mindenkit utáltak, ahogy őket sem szerette soha senki. Világos volt, hogy sosem kerülnek ki családhoz, csak taposták az éveket, és arra vártak, hogy tizennyolc évesen végre kiszabaduljanak az utcákra, ahol frankón elkezdődhet az ugrálás.

Jesus nézte a mosolygó kölyköket, ahogy a trambulin ide-oda dobálta őket, nagyokat huppantak, a kisebbek seggreültek, és azzal a lendülettel talpraálltak. Akadt, aki csak feküdt, és engedte, hogy a többiek ugrásainak nyomán berengő gumi hajigálja.

Melina, egy huszas éveiben járó nevelőnő egy nap labdákkal állított be. Több zsákkal hozta őket, legalább harminc labdát. Nem fért be az ajtón, a kölykök rohantak elé, segítettek neki. A labdák mind az ugrálóba kerültek. Ezek után már nem csak a srácok pattogtak, hanem velük együtt, körülöttük a gumilabdák is. A kicsi Jesus, a kerítés mellett arra gondolt, hogy az univerzum hömpölygésére emlékeztetik. Az érzés túl természetes volt, ő pedig túl fiatal ahhoz, hogy belegondoljon, honnan is jött.

A legtökéletesebb forma. Gigászi, luftballonnyi, gyermekfejnyi, tenyérbe zárható. Piros, kék, zöld, micimackós, focilabdamintás, gőzmozdonyos, csillagsávos. És egy éjfekete labda.

Perro és Chico épp életük legnagyobb buliját bonyolították az ugrálóban, végre nem volt körülöttük semmilyen pisis, hogy akadályozza őket az őrjöngésben. Senki nem akart jelen lenni, amikor ezek ketten eleresztik a hajukat. Vagy háromnegyed órája pattogtak föl-le, föl-le, szakadt róluk a víz, a bűzük elért a kerítés mellett áldogáló Jesusig. Mivel nehezebbek voltak a többieknél, így magasabbra is tudtak ugrani. Egy darabig nézték őket a kicsik, csodálták a magasba röppenő masztodonokat (talán abban reménykedtek, hogy egy nagyobb ugrás földkörüli pályára állítja valamelyiket, optimális esetben mindkettőt), aztán elszivárogtak az udvarról és az ablaktól, mindenki ment a dolgára, tudták, hogy várniuk kell a sorukra.

Perro és Chico akkor lendültek bele igazán. A labdákat bombának használták, és teljes erővel szórták egymást. A röhögésük néha horkantásokba csapott át, az összeszorított fogak között nyál fröccsent az ugrálóba. Jesus kifejezéstelen arccal nézte őket. Az anatómiájukat tanulmányozta, anélkül, hogy észrevette volna. Chico szemében végül meglátta az első gyilkosságot. Mielőtt rájöhetett volna, mi zavarja ebben annyira, enyhe nyomást érzett a nagylábujján. Lenézett. A fekete labda állapodott meg a lábánál. Amikor újra felnézett, az ikrek mindketten az ugráló falának rácsaiba kapaszkodtak, és őt figyelték.

- Na, mi lesz, visszadobod, kicsi? – kérdezte Perro.

Nyugodtan lehajolt a labdáért, és odaléptetett vele a trambulinhoz. Perro rést nyitott a falon, Jesus pedig előrenyújtotta a gömböt. Akkor ragadták meg a kezét. Úgy tépték fel a talajról, mintha egy debilnagy porszívó szippantotta volna fel. Ahogy az ugrálóba dobták, rögtön szerencsétlenül esett, és a vállát kificamította. Habár összerándult a fájdalomtól, tudta, hogy elmúlik, nem törődött vele tovább.

Az ikrek teljes összhangban mozogtak. Egyszerre pattogtak, fel-le, fel-le, a kis Jesus pedig velük ellentétesen, de ugyanúgy fel-le, fel-le, cigánykerekeket vetett a levegőben, a labdák szappanbuborékokként hömpölyögtek mindenfelé, úgy forgolódott a tengelye körül, mint maga a Föld, közben gyakran valamelyik nagyfiúnak csapódott, lepattant sokkal erősebb csontjaikról, és a zúzódások csak sokasodtak.

Megízlelte a felrepedt szájából szivárgó vért. Odanyúlt, aztán megbabonázva nézte a pirosra festett ujjakat. Végül megérezte a szagot is. Az agya elborult. Azon kapta magát, hogy vicsorog. Idegenséget érzett. Ahogy ismét a kezére nézett, látta, hogy ujjai karomszerűen begörbültek, szét akarták tépni a közelebb pattogó Chico torkát.

Mindez csak egy pillanatig tartott. Az ujjai kiengedtek, az agya kitisztult. Nem haragudott az ikrekre. És értette is őket. Abban a pillanatban Chico térde állon találta, és a világ többszörösen fejreállt vele. Csak villanásokban látta, ahogy a fiúk kicipelik a ketrecből, és lelökik a kerítés tövébe.

Amikor magához tért, egy embert látott a kerítés másik oldalán. Túl alacsony volt. Nagy fülek, majdnem szájra lógó orr, a fején svájci sapka, antennával, a sötétszürke ballonkabát túlméretes, a kezében bőrből varrt szatyor. Az emberke felhúzott szemöldökkel konstatálta, hogy a kissrác magához tért.

- Jól vagy, hercegúr? – kérdezte.
Jesus nem válaszolt. Ott akarta hagyni a fickót, de valamiért maradt.
- Nem szeretsz beszélni, igaz?
Semmi.
- Nem is baj. Fáj valamid?
Jesus megrázta a fejét.
- Jobbat érdemelnél ennél – mondta az emberke egy hosszabb szünet után.
Jesus tudta, mire gondol.
- Holnap eljövök érted, hercegúr. Elviszlek innen. Elviszlek magammal.
Csend.
- Jó légy, kicsi herceg!

Az emberke hátat fordított, a szatyrát átvette a másik kezébe, és elbicegett. Jesus addig nézett utána, amíg el nem tűnt.

Nem jött vissza másnap. Vagy azután. Vagy azután.

A kölyök a kerítésbe kapaszkodott, és a látóhatárt kémlelte.

A busz nagyot huppant. Jesus arca végigszántotta az ablaküveget. A fájdalom gyorsan magához térítette. Megdörzsölte a szemeit, és megpaskolta az arcát, ki kellett tisztulnia, mire hazaér.

Az álomra gondolt. Valóban, mekkora szar gyerekkor.

Azt kívánta, bárcsak emberi jámborság lett volna, hogy nem tépte szét az ikreket az ugrálóban. Azt kívánta, bárcsak tényleg egy abandonado lenne, aki elhitte, hogy eljönnek érte. Aki tizennyolc évesen kikerült az utcára, és droggal kezdett kereskedni. Aki húsz éves korára összeszedett annyit, hogy meg tudja venni az Azalea Út egyik szoba-konyhás lakását. Aki végül találkozott az apjával. Az apával, aki cégvezető a Földalatti túlsó oldalán. Azt kívánta, bárcsak igazi lett volna az az ölelés, akkor, ott, a Kasmír Parkban. Azt kívánta, bárcsak őszinte lett volna a szorongás az apja szemében (vajon a tárcáját féltette-e, vagy csak meghatotta a pillanat?). Azt kívánta, bár igazak volnának a történetek a gyári munkás lányról, aki elvarázsolta az ügyvédet a Földalatti másik oldaláról. Como un oro, mondta az apja. Jesus azt kívánta, bár tényleg az anyja tanította volna meg spanyolul. Bár tényleg elhagyta volna, vissza se nézett volna, amikor ő megszületett. Bárcsak a hercegúr visszajött volna érte.

Bárcsak a nő a buszmegállóból egy őrült ribanc volna. Csak az apja egy másik kalandja.

Ennyi kívánság, és sehol egy jótündér a közelben.

Folytköv.

Következő héten mit tudom én, mi lesz. Talán Jesus végre találkozik a Nagyemberrel. Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

47

gondfoci 2008.09.15. - Dublin sztriptíz
gondfoci 2008.09.22. - -75% szex és társasjáték ingyen!
gondfoci 2008.09.29. - Gettó Jézus
gondfoci 2008.10.13. - Összefüggés a kalóz és a szopás közt