Azt hiszem, hogy kevesen csináltak magukból akkora hülyét mint én néhány éve a kalocsai templomban. Íme a sztori.

A dolog úgy kezdődött, hogy jóban vagyok a kalocsai kántorral és az érseki kastély gondnokával. Rávettek, hogy látogassak el egy misére, ahol a karzatról szemlélhetem majd az eseményeket és még láthatom a kántor srácot is muzsikálás közben. Na - gondoltam magamban - mi bajom lehet belőle, hát elmentem. Azt töredelmesen be kell vallanom, hogy meglehetősen ritkán járok templomba, és akkor sem a műsor miatt szoktam menni, ha megyek. Nnnna! Van az a rész a misén, amikor azt mondják, hogy "Béke veled". Ekkor ugyebár a rutinosak odafordulnak a mellettük lévő emberhez és szintén azt mondják, miközben nyújtják a kezüket, hogy "Béke veled!" Ilyenkor kezet kell fogni és azt válaszolni, hogy "...és a te lelkeddel." Én ezt nem annyira vágtam, ráadásul úgy értettem, hogy a kastély gondnoka azt mondja, hogy "Heló, megyek!" Na persze mert jó arc vagyok, ezért még sajnálkoztam is, mindezt persze e szükséges hangerővel "Már mész? Na akkor csáo!" Néhány másodperc alatt sikerült átlátnom a helyzetet így gyakorlatilag kővé dermedve, teljesen porig sújtva álltam ott. Szinte éreztem, ahogy elfehéredem. A mise hátralévő része éveknek tűnt számomra. Aztán gyorsan elhúztam a csíkot.
Később persze marha büszkén meséltem a sztorit a haveroknak, ismerősöknek.
Az ember már hajlamos lenne azt hinni, hogy ekkora balfaszságot nem lehet űberelni. Nekem az is sikerült.
Pár évvel később Budapesten hivatalosak voltunk a párommal egy ír katolikus család templomi esküvőjére. Mindenki vallásos mint az állat. Én munka után mentem oda és nem volt egyszerű napom, így kellőképpen el is fáradtam. Igyekeztem lefoglalni magam a ceremónia közben, nézelődtem jobbra-balra. Egyszer csak elcsendesült minden, mindenki felállt. Fúúú - gondoltam magamban - ez király, vége van a dolognak, lehet menni vacsizni. Ekkor a párom mellett álló csávó nyújtja a kezét és motyog valamit. "Milyen rendes tag, hogy így bemutatkozik." Szóval kezet fogtam és azt mondtam neki, hogy "..... Rajmund. Üdvözlöm!"
Aztán csak azt hallottam minden honnan, hogy "...és a te lelkeddel", "...és a te lelkeddel". Nnna fasza!
A párom nagyon lebaszott, hogy hogy lehetek ekkora hülye. Én ezen persze megsértődtem. Aztán egyszer csak mindketten elkezdtünk rázkódni a röhögéstől. Nem is mertünk egymásra nézni. Iszonyú kínokat éltünk át, hogy ne törjünk ki hangos röhögésben. Nekem még a könnyem is folyt közben.