Ma szeretnék mesélni az egyik legnagyobb lúzerről, akit ismerek: rólam. Véres és borzalmas lesz. Pont ahogy szeretitek.

A lúzerség nálam elég fiatalon kezdődött. Konkrétan pár másodperces koromban.

Úgy kezdődött, hogy születés közben eltört a kulcs-csontom. Gyorsan el is határoztam, hogy a gyerekeim érdekében én majd inkább valami jó kitágult nőt veszek el. Mit számít az én élvezetem, ha ártatlan kis csecsemőkről van szó, nemde? De ez még hagyján, ezen simán túltettem magam.

Aztán, mivel már akkor is jó kemény voltam, törött kulcs-csonttal is csak vigyorogtam. Örültem, hogy kint voltam végre. Végülis elég hülye dolog az embernek a saját anyjában úszkálni, nem? Belepisilni, belekakilni... Meg az enyém már eleve használt volt, van két testvérem. Na mindegy. Szóval ott vigyorgok szépen, erre az orvos nekiáll megverni, hogy felsírjak. Durva ez is, de hát hagyjuk. Csak a megszokott orvosi brutalitás.

Viszont aztán az egésznek a tetejébe még a köldökzsinórral együtt a lábamat is elvágta! Ilyet hallottatok már?!?

Na jó, persze, nem vágta le teljesen, sőt, inkább csak megsebesítette, de akkor is, milyen már, hogy az életed első pár másodperce így zajlik? Mit mondjak, hirtelen már nem is örültem annyira, hogy olyan gyorsan úsztam 9 hónapja...

A helye egyébként máig látszik. Állítólag csak fél centis volt a seb, de a sebhely végig nőtt velem együtt, úgyhogy mára kb. 5 centi.

Egy pillanat, nincs valami ilyen prófécia, hogy "...és akkor - bizony mondom néktek - eljövend vala a világ új ura, az univerzum legerősebb harcosa, testén egy 5 centis heggel - pedig soha senki nem ejtett rajta 5 centis sebet. És midőn kiemelkedik majd a halandók közül, szörnyeteg képében, ..." stb.? Nincs? Biztos? Vagy csak nem olvastátok a Dianetika második kötetét, amiben egy bátor, fiatal, és nagyon szexi harcos legyőzi Xenut?

Pedig jó sztori. Most nem akarom lelőni a poént, hátha elolvassátok, de képzeljétek, megfojtja a péniszével!

És egyébként tudjátok, mit csináltak a szüleim, mikor az orvos majdnem levágta a lábam? Semmit! Jó, mi? Szerintük teljesen normális, ha egy vérszomjas orvos ollóval támad egy újszülöttre!

Ezek után vajon mennyire szerettek? Szerintem kb. így jöttek el a szülésre:
- A francba, én csak 2 gyereket akartam...
- Jókor nyafogsz, Mr. Időbenkihúzom...
- Igen? És az miért olyan biztos, hogy az enyém?
- Ööö... Ugyan... Hihihi... Most már mindegy, vágjunk hozzá jó képet, aztán essünk túl rajta minél gyorsabban...

Sőt, még az is lehet, hogy ők bérelték fel az orvost! Igen, tulajdonképpen halványan dereng, hogy nem is olló volt, hanem lézerkardokkal küzdöttünk, és közben azt mondta, hogy ő az apám, meg ilyenek, de simán lekardoztam, csak egy lepattanó lézer-szikra pont a lábamra esett... Vagy az máskor volt? Annyi minden történt már velem, néha összekeveredik a sorrend...

Na mindegy, ennyi a történet, legalábbis amennyit én tudok. Lehet, hogy a kórházból hazafele még leejtettek, és nyolc emeletet gurultam a lépcsőn, csak ezt utólag nem mondták el, mert úgysem látszik ugye...

Mert hát nem látszik, ugye?