Tegnap feltettem egy képregényt szoftver konferencia témakörben, de most további hasznos tapasztalatokat szeretnék átadni.

Az egész informatikával kapcsolatban kevés kivétellel megállja a helyét az a kijelentés, hogy alapvetően kétféle informatikus létezik: aki öltönyben jár, meg aki ért hozzá.

A konferenciákon szinte csak az öltönyös réteg képviselteti magát, így a lehető legritkább esetben hangzik el bármilyen érdemi információ a sok marketing-rizsa között. Ehelyett vannak olyan előadók, akik értelmesen ugyan nem tudnak fogalmazni, de egy mondatba három buzzword-öt kisujjból betesznek öt szakkifejezés közé. Továbbá színes grafikonok is vannak, amik megmutatják, hogy mennyire jól jársz az adott termékkel. Ezekkel a grafikonokkal óriási költségmegtakarításokat tudnak kimutatni, amikbe persze a szoftver licenszek és az üzemeltetés ára sosincs belekalkulálva, és amúgy is erősen kozmetikázott statisztikákon alapszanak.

Tavaly például voltam Berlinben egy olyan konferencián, amire a Microsoft hívott meg, és ők is fizették az egész utat. Ennek csak azért örültem, mert egyszer régebben elvégeztem egy bazidrága hivatalos Microsoft tanfolyamot, és kicsit zavart, hogy a világ leggazdagabb emberének még én is gyarapítottam a vagyonát, de ezek után úgy érzem, kvittek vagyunk, Bill meg én.

A konferencia egyébként baziszar volt, 3 napon keresztül 8 különböző teremben mentek reggeltől estig párhuzamosan az előadások egyetlen szaros termékükről. Az alábbi párbeszéd már a második napon megtörtént:
_____________________

SSSZÖRNY: Ha ma még egyszer meghallom azt, hogy SharePoint, valaki meg fog halni.
Valaki: SharePoint, SharePoint, SharePo...aaaah.
_____________________

Szerveztek esti programot is, nem sok sikerrel. Hiába volt élőzene, meg ingyensör, egy szoftver konferencián ugyebár a résztvevők 95%-a férfi, amitől bazibéna kanbuli jellege lett az egésznek. A kb. 1000 résztvevőből nagyjából 50 volt nő, és abból is 45 úgy nézett ki, mint egy medve.

Következzen tehát a mai lecke, hogyan ne menjünk szoftver konferenciára:
1. Álljunk alapállásba, lazán a térdeket.
2. Ne lépjünk előre jobb lábbal.
3. Ballal se.

Ennyit mára, kedves olvasók, de a jövőben még írok. Meg a múltban is, csak azt valószínűleg már olvastátok...