Szevasztok, üdvözlöm mind a tizenkét milliárd olvasót! Emlékeztek még rám?

Biztos van köztetek, aki észrevette, hogy három hónapja nem írtam semmit. De ennek most vége! Tudjátok, miért? Hát mert most épp írok. Persze a ti szemszögetekből nézve nem most írok, mert már rég kész van, mire olvassátok.

Nem ijesztő? Egy lépéssel mindig előttetek járok... Hehh.

Biztos (na jó, egyáltalán nem biztos) van olyan is köztetek, aki kíváncsi, hogy mit csináltam ezalatt az idő alatt. Nos, kutya egy részét leírta, azon kívül semmit. Legalábbis egyelőre nincs bizonyíték, hogy bármi közöm lenne a nagy amerikai sztárok sorozatos elhullásához. De ha lesz, hát engem nem kapnak el élve...

Talán említettem a kirúgásomkor írt bejegyzésben, hogy bár hivatalosan 3 havi munkabért kellett volna kapnom végkielégítésként, valamiért nagyjából 6 hónapot utaltak. Viszont én becsületes ember vagyok, mindig tartom magam a megállapodásokhoz, úgyhogy emberfeletti igyekezettel elköltöttem mégis az egészet 3 hónap alatt. Így fair, nem? Ehhez az első két hónapot folyamatos zülléssel és költekezéssel kellett töltenem, munkakeresésre egy másodpercet sem vesztegetve, de ez olyan jól ment, hogy a harmadik hónapban lazábbra vehettem a tempót, és jutott időm kicsit gondolkozni azon, hogy mihez kéne kezdenem.

_____________________________

SSSZÖRNY: Én nem szívesen laknék itt...
Valaki: De hát ez egy parkolóház!
SSSZÖRNY: Pont azért.
_____________________________

És akkor belegondoltam, hogy fel kéne frissíteni az önéletrajzomat, és szétküldözgetni, és böngészni az álláshirdetéseket a neten, és eljárni a hülye interjúkra, ahol fesztelenül fényezni kell magad, meg mindent bekamuzni, aztán várni, hogy hívjanak, és ha végül valahova felvesznek, akkor megint járhatnék minden nap egy szar irodába, ülhetnék a sok inkompetens barom között, hallgathatnám a főnököm hülyeségeit, és csinálhatnám az értelmetlenséget reggeltől estig, életem végéig.

És úgy döntöttem, hogy ezt én nem akarom.

Az első ötletem az volt, hogy önfenntartó gazdálkodásba kezdek. Van egy kb. 10 négyzetméteres hátsó udvar az ablakom alatt. Biztos nem zavarná a többi lakót, ha bevetném búzával. Csak az a baj, hogy 10 négyzetméternyi búza még az éves sörfogyasztásom alapanyagaként sem lenne elég, nemhogy megenni...

A második ötletem egy Pa-Dö-Dő Tribute Band volt, amivel majd nagyot kaszálok. Épp kicsit ittas voltam.

Aztán inkább alapítottam egy céget. Bizony, nemcsak hogy van már állásom, de nem is akármilyen! Igazgató lettem! Hittétek volna?

_____________________________

SSSZÖRNY: Heló haver! Két sör óta nem láttalak! Minden oké?
(Na jó, ez igazából nem párbeszéd. A péniszem nem válaszolt.)
_____________________________

És tudjátok, milyen cég? Nos, először arra gondoltam, hogy szobafestő és mázoló vállalkozást indítok. Szerettem volna végre nem egy irodában ülni egész nap. A szobafestés meg egy olyan nyugodt dolog, nem? Elfütyürészel a létra tetején, semmi stressz, semmi váratlan akadály, mert hát ugye a fal az nem egy dinamikusan változó tényező, előre ki lehet számolni, hogy mennyi festék, mennyi idő, meg minden. Csak sajnos sem a tapétázáshoz, sem a festéshez nem értek igazán. De ez még a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy eleve a szobafestés és mázolás általánosan elfogadott koncepciójával sem tudok azonosulni. Teljesen őszintén mondom, hogy fogalmam sincs, miért jobb egy olyan fal, ami szép egyenletesen van lefestve, mint egy olyan, ami foltos. Vagy miért fontos az embereknek, hogy szép egyenes legyen a tapéta. Szerintem az ilyesmi tök mindegy. Aki valaha járt már a lakásomban, az tudja, hogy komolyan beszélek...

Sőt, ha már az én lakásomnál tartunk, én azt sem értem, hogy az emberek miért nem firkálják össze a tapétájukat. Meg a bútoraikat. Miért jobb egy olyan tapéta, ami nincs összefirkálva? Olyan bárkinek lehet. Csak bemész a boltba, és adnak. De összefirkált tapétád nem lesz csak úgy. Ebből is látszik, hogy sokkal jobb.

Ha valakit érdekel, néhány kép a tapétámról:

Barlangrajz

Őskovboj - A dinoszaurusznak azért nincs farka, mert lenyilazta a bátor Őswinnetou (ezt raccsolva kell olvasni)

Bekex - A Rock'n'Roll nem egy tánc, és a Bekex nem egy weboldal

És ahogy itt a Bekexen, úgy a falamon is vannak időnként vendégszerzők.

Ez én vagyok - Mellettem maga a rajz készítője (nem, nem Peggy Bundy)

Ló - Nem gyerekrajz (de szerintem a szerzője enyhén autista)

Volt egy szekrényem is, amire möhhentyű púzó kutyát, egymást megevő halakat és más érdekességeket rajzolt alkoholos filccel, de az a lomtalanítás áldozata lett.

_____________________________

SSSZÖRNY: És él még a gyereked?
Valaki: Igen, sőt, jön a második!
SSSZÖRNY: Hűha. Dugtál még egyszer?
_____________________________

Na mindegy, a lényeg, hogy az én Kft-m szoftverekkel foglalkozik, mert ahhoz legalább kicsit értek. Sajnos egyelőre én vagyok az egyetlen alkalmazottam, de már alig várom, hogy többen legyünk. Majd mindenféle kafa szabályok lesznek az irodában (ami egyelőre a szobám egyik sarka), például úgy kell majd köszönni, hogy "Szombat!", és ha valaki tüsszent, akkor azt kell mondani, hogy "A, B, C". A köszönöm meg az lesz, hogy "Kapd be". Milyen vidám kis munkahely lesz, már alig várom!

Azt tudtátok, hogy egy időben Sir Raji volt a főnököm? A legnagyobb poénja azalatt ez volt: "Most, hogy megkaptalak téged beosztottnak, már nem mondhatom, hogy nincs egy buznyákom sem, hihihi". Pfff. Pöcs. Két hónapig bírta, aztán elment egy másik céghez. Én meg most igazgató vagyok. Nekem kellett volna az ő főnökének lennem. Tök egyértelmű.

Amúgy ha valakit érdekel, Sir Raji még mindig él. Csak azért nem jár már ide, mert utál titeket. De velem szokott beszélni, például a minap is telefonon:

_____________________________

SSSZÖRNY: Haló.
Sir Raji: Szevasz, csíra!
SSSZÖRNY: Heló, mi a helyzet?
Sir Raji: Semmi, csak épp szarnom kellett, és erről eszembe jutottál.
_____________________________

Aztán beszélgettünk úgy, hogy ő közben néha erőlködve beszélt. (Ezen meglepődtem, mert mindig azt gondoltam, hogy egy ekkora ratyinak csak úgy simán kicsusszan...) Aztán ráejtette a wc papírt a combjára azzal a felével lefelé, amibe előzőleg beletörölte a seggét. Igaz történet.

_____________________________

SSSZÖRNY: A Transformersnek már az első része is nagyon szar volt. Eleve az alapötlet... Jönnek a robotok, akik igazából élnek, és ráadásul még űrlények is egyben, és itt a Földön elkezdenek harcolni egymással?
Sir Raji: Pedig állítólag valós események alapján készült. Tényleg megtörtént. Valamikor 1986-ban, Texas államban.
_____________________________

Na mindegy, nem akarok sokat pofázni, csak annyit akartam, hogy jól vagyok, minden rendben, és van munkám is (van köztetek igazgató? nincs? gondoltam...). Bár egyelőre nem áll halomban a profit, de ez leginkább annak köszönhető, hogy "brutal nightmare extra hard" nehézségi fokozaton játszom, vagyis a Magyarországon hatályos adózási törvények maximális betartásával. Persze főleg tájékozatlanságból adódóan, szóval ha van köztetek, aki vágja, hogy kell jól adót csalni, az írja már meg hozzászólásban, oké? Köszi.

A sok érdekes dologról, ami ez alatt a 3 hónap alatt történt, talán még mesélek. Láttam Cerkamatyi újjáalakulási koncertjét, ittam alkoholmentes sört sanyikával, jégert kutyával, cipeltem Sir Rajival szekrényt a harmadikra, és voltam sörözni Főnökkel is.

És voltam az ex-feleségem bírósági tárgyalásán tanúként. 2 év felfüggesztettet kapott. Hát igen. Ezért váltam el. Az ilyen kispályás nők nem érdekelnek. Nekem sorozatgyilkos kell. Vagy valami náci háborús bűnös. Vagy egy iszlám fundamentalista öngyilkos merénylő (és akkor még a válással sincs gond).

Erről jut eszembe, kis ideig még egy csajom is volt mostanában! Bizony, megint megengedtem egy szerencsés kiválasztottnak, hogy járjon velem.

Vele kapcsolatban inkább nem szúrok be párbeszédet, de néhány emlékezetes mondata:
"Pozitív csalódás vagy így élőben. Az írásaid alapján azt hittem, hogy egy állat vagy!"
"Hogy lehetsz ilyen bunkó?!? Nem is emlékszem, mikor sértettek meg utoljára ennyire!"
"Imádom, ahogy dugsz!"
"Én simán el tudnám képzelni veled az életem. Lenne gyerekünk is, és a fejére húzott alsógatyában szaladgálna."
"Te egyáltalán nem értesz a nőkhöz! Sőt, az emberekhez sem!"
"Oké, leszophatsz, ha előbb elmosogatsz."

Ja, ez az utolsó én voltam. Na mindegy.

Most búcsúzom, mára ennyi, de ha maradt még valaki a régi sokmilliós rajongótáboromból, az járjon ide megint, mert újra jönnek a szokásos SSSZÖRNYűségek rendszeresen!

Nyugi, még a régi vagyok.

Csak mióta itthon dolgozom, ritkábban van rajtam ruha.

Sokkal ritkábban.

Na üdv,
SSSZÖRNY
(de szólíthattok Igazgató úrnak is)

_____________________________