Ez egy újabb valóban elhangzott párbeszéd, ami túl hosszú ahhoz, hogy legyen türelmem belőle képregényt rajzolni.

És az benne a vicces (vagy inkább ijesztő?), hogy semmilyen hallucinogén hatása alatt nem álltunk...

Egyik: Én ma olyan pszichoaktívnak érzem magam!
SSSZÖRNY: Én meg olyan makroerotikusnak.
Másik: Én meg bifidusz eszenzisznek.

Egyik: De én most tényleg úgy érzem, mintha lenne valami szuperképességem. Ne nyissak egy energiakaput?
SSSZÖRNY: Én meg nyitok egy térkaput.
Másik: Én meg egy időkaput. Vagy összeérintjük a gyűrűinket, és átváltozunk.
SSSZÖRNY: Azt már elsütötték, mi csináljuk máshogy. Mondjuk érintsük össze a nyelvünket. Hihihi.
Egyik: Vagy ti az orrotokat az én seggemhez.

SSSZÖRNY: Hihihi. Én már ki is találtam a szuperképességem: szemmelvetkőztetés.
Egyik: Azt hittem, azt mondod, hogy Semmelweiss, hihihi!
SSSZÖRNY: Persze, az a szuperképességem, hogy meg tudom állítani a gyermekágyi lázat. Reszkessen tőlem minden gonosztevő!
Másik: Én meg olyan vákuumos szívóhatást képezek a seggemmel, hogy bármilyen távoli pontot kinézek, és egyből odaszippantom magam. Tulajdonképpen olyan, mint a teleportálás.
Egyik: És egy repülőt is le tudnál szippantani így az égről?
Másik: Hát, csak ha elég erősen megkapaszkodok valamiben. Különben én repülök fel.

SSSZÖRNY: Szerintem hagyjuk is ezt a koncertet, és inkább foglaljuk el a világot!
Másik: De már megvettem a jegyeket.
SSSZÖRNY: Ja, jó... Akkor ezúttal még megússzák.