Egy napon Nyuszika sétált az erdőben. Na jó, most hazudtam. Nyuszika nem csak egy napon sétált az erdőben.
- Hűha - mondta a róka. De már megint hazudtam. A róka ott sem volt.
És most ugrunk 2000 évet a történetben.

Kereken 2000 évvel Nyuszika ominózus sétája után Hurinyák, Cserovnyik és Hubsz ültek egy hotelszobában, és vigyáztak a túszra, mialatt Segginszky tárgyalt.
- Ilyen hülye neveket - mondta volna a róka, de ezúttal sem volt jelen.
- Bocsánat, nem tudja valamelyikőtök véletlenül, hogy mik azok az árnyak ott? - kérdezte Hurinyák.
- Fogd be a pofádat, mert széjjel baszom - kacsintott rá Hubsz.
- Én nem bírom ezt a feszültséget - mondta Cserovnyik, és bement megverni a túszt.
- Legyen hatszáz - mondta Segginszky a telefonba.
- Képzeljétek, teljesen szilánkosra tört a térdem - mondta vidáman a túsz.
- De ha szabad kérdeznem, ti is látjátok az árnyakat, ugye? - kérdezte Hurinyák.
- Szerintem is jobb lenne befognod azt a telibebaszott büdös pofádat, te paraszt - veregette hátba bíztatóan Cserovnyik.
- Én nem bírom ezt a feszültséget - mondta Hubsz, és bement megverni a túszt.
- És akarunk egy triciklit is, vagyis hármat - mondta Segginszky a telefonba.
- Képzeljétek, teljesen pépessé vertétek az arcom, hátralevő életemben csak egy torz szörnyeteg leszek - nevetett a túsz.
- Elnézést, de tényleg ott vannak az árnyak, és egyre nagyobbak, látjátok? - kérdezte Cserovnyik.
- Én nem bírom ezt a feszültséget - mondta Hubsz, és bement megverni Hurinyákot.
- Képzeljétek, az egyik bordám úgy tört el, hogy átszúrta a tüdőmet, és orvosi beavatkozás nélkül perceken belül meghalok - hahotázott Hurinyák.
- Az anyád faszáért nem bírod befogni, komolyan - mondta Segginszky barátságos biccentéssel.
- Elfogadjuk, de csak ha piros - mondta a túsz a telefonba.
Hurinyák már csak magában kuncogott azon, hogy fibrillál.
Aztán jöttek az árnyak, és lemészároltak mindenkit.