Van gyereked? Akkor én utálom. A gyerekek szarok, és a tied sem kivétel. Persze te biztos máshogy látod, de hidd el, ez csak önámítás, amivel az agyad próbál megóvni a felismeréstől, hogy micsoda visszafordíthatatlan hibát követtél el...

Ki találta ki egyáltalán azt a hülyeséget, hogy gyereket kell szülni, aztán meg nevelni, meg ilyenek? Ja, biztos isten, aki a hat napos munkahetet, a pattanásokat, és a menstruációt is (amikhez szintén gratulálok). Pedig csak körül kell nézni, már most is túl sok ember van. Alig lehet fölférni a buszra. Ennyi most egy darabig elég lesz, köszönjük mindenkinek.

De tényleg, abból miért nem szűr le senki semmilyen következtetést, hogy a szülés fáj? Pedig a fájdalommal mindig arra akar rávenni minket a természet, hogy ne csináljuk az adott dolgot. Például ilyen, mikor beleszúrsz egy villát a szemedbe. Próbáld csak ki, fájni fog. Azért, mert az nem jó. Ez tök logikus.

És az a legidegesítőbb, hogy a szülők nem bírják ki, hogy ne pofázzanak folyton a gyerekükről, mintha bárkit is érdekelne az a kis szar. Hogy mondhatod, hogy aranyos, mikor igazából tök ronda, foltokban vörös a feje, folyik a taknya meg a nyála, jó eséllyel büdös is, és úgy van felöltözve, mint egy idióta?

Gyerekek - Tátottszájú bamba pöcsök (a kiscsaj elöl még azt sem tudja, merre kell nézni...)

És hogy lehet valaki büszke arra, hogy szülő lett? Mi ebben a nagy szám? Bárkinek lehet gyereke, ez nem jelent semmit. Valaki megdugott úgy, hogy nem védekeztetek, aztán elkezdett benned nőni, mint egy alien, jöttek a reggeli hányások, összezabáltál minden szart, felhíztál, mint egy disznó, fájt a bokád, a hátad, a melled, aztán végül kinyomtad a kis szarképzőt a pinádon át, hazavitted, hónapokon keresztül nem hagyott rendesen aludni, törölgetted a szart a seggéről, rendszeresen lehányt, gügyögtél neki, mint egy fasz, és közben fokozatosan beszűkültél és leépültél az ő szellemi szintjére, aminek következtében már két értelmes mondatot nem lehet veled másról beszélni, csak a kretén kölkeidről. Bravó.

A világon szinte minden jobb egy gyereknél, de nézzünk konkrét példának egy Nintendo Wii-t.

Na melyik jobb?

A wii szórakoztató. Hónapokig tudsz vele játszani egy perc unatkozás nélkül, és nincs kellemetlen rész, nincsenek teendők vagy kötelességek. Egy gyerekkel az első pár hónap konkrétan másról sem szól, csak hogy eteted, pelenkázod, altatod, próbálod elhallgattatni, viszed az orvoshoz, meg ilyenek, és ő közben még csak meg se fog tudni szólalni, meg semmi. Nem lehet vele semmit csinálni, csak bámulni, meg fogdosni. Ennyi erővel lehetne egy hörcsögöd is. Sokkal kevesebb törődést igényelne, és nem lenne tizedannyira sem irritáló. És nem ám csak az első pár hónapban van felelősség meg kötelezettségek, hanem utána még kb. 20 évig. Király!

"De olyan jó érzés, hogy úgy szeret!" - szokott egyetlen érvként elhangzani. Nos, elég nagy gyíkarc lehetsz, ha szülnöd kell valakit azért, hogy szeressen... Meg ez különben is csalás. Az a szeretet nem neked szól, bárki lehetne a helyedben, ugyanúgy szeretné. És mikor kicsit nagyobb lesz, és könnyek között ordítja, hogy "Utállak! Bárcsak sose születtem volna meg!", és hasonlókat, akkor milyen jó lesz?

A wii teljesen más. Nem szarik be, nem ébreszt föl éjjel a sírásával, nincs szülői értekezlet vagy unalmas ballagások, és nyugodtan otthon hagyhatod napokra egyedül. Anyagilag is sokkal jobban megéri, egy gyerekre már a szülés előtt elköltesz legalább annyit, amennyibe egy wii kerül, aztán a pelenka, a bébiétel, a ruhák, amiket szinte azonnal kinő... Abból majdnem hetente vehetnél egy új játékot a wii-hez! És ha épp nem akarsz új játékra költeni, semmi gond, nyugodtan megteheted. De próbáld meg ugyanezt a gyerekeddel!

A wii-nek továbbá a grafikája is sokkal jobb:

Wii - S&M ruhás szörny, fegyveres ember, kafa!

Gyerek - Ez meg mi a lófasz? UFO? Hamburger? Hülye kis kretén...

Ami pedig tényleg egyértelműen a wii-t teszi győztessé, az az, hogy állíthatod a hangerőt, sőt, van rajta kikapcsoló gomb is. Ha ez a lehetőség meglenne egy gyereknél, ki tudja, talán még el is gondolkodnék rajta. De amíg nem sikerül ilyet kitenyészteni, addig ha a gyerekem már egy órája ordítva bőgne, én odamennék, kitépném az összes haját, begyömöszölném mindet a seggembe, lefosnám a torkán az egészet, és mikor visszahányná, belefojtanám.

És utána úgy érezném, hogy kvittek vagyunk. Végülis ő kezdte.

Válaszd te is a wii-t!

Búcsúzóul egy vidám kis videó:
http://www.uselessjunk.com/article_raw.php?id=22894

Boldog gyermeknapot minden kedves kisgyereknek!