Kedves gyerekek, egy egyéni rekordom kapcsán ma a szarásról fogok írni nektek. Olvassátok el szépen. Úgy, ügyes.

Elvileg a Bekex sztorik a beszarás témakörével foglalkoznak, de nekem az utolsó ilyen élményem sajnos kb. 10 éves koromban történt, úgyhogy túl sokra már nem emlékszem belőle. Azt tudom, hogy épp gombfociztunk a bátyámmal, és nagyon izgalmas volt. Éreztem persze, hogy eléggé kell kakilnom, de egy mérkőzést nem lehet ám csak úgy félbe hagyni! Meg különben is, azt hittem, vissza tudom tartani a végéig. Álló vagy ülő helyzetben valószínűleg tudtam is volna, csak a mi gombfocipályánknak nem volt lába, úgyhogy a játékot a földön négykézláb pucsítva nyomtuk, ami ugyebár nem annyira segíti a záróizmok munkáját...
A vége az lett, hogy egy lövéshez készülődve a nagy koncentrálásban egy ezredmásodpercig nem szorítottam eléggé, és a bátyám csak nézte értetlenül, ahogy hirtelen fölpattanok, és szaladok ki a szobából. Az előszobából még visszakiabáltam, hogy bekakiltam, aztán egész délután ezen röhögtek a faterommal. Emlékszem, a bátyám naplójába is bekerült, hogy "A [SSSZÖRNY] ma gombfocizás közben beszart.".

Mivel ez a történet ilyen rövid, és több sajnos azóta nem történt velem, ezért most kicsit másféle dolgokkal egészítem ki. Nyugi, a téma továbbra is a szarás lesz, csak nem a beszarás.

Ismeritek például a híres Kakadalt? Ha nem, nézzétek meg ide kattintva!

Ehhez a dalhoz egy személyes élményem is kapcsolódik. Kb. egy héttel az első nyilvános Kovbojok koncert előtt, mikor még mindenki csak a jutyúbról ismerte őket, én véletlenül összefutottam az énekessel a Kék Yukban (aki nem ismerné a helyet, annak kedvéért leszögezném, hogy semmi köze a Kék Osztrigához) vécéjében (hol máshol), és ahogy ott hugyálunk egymás mellett, odaszóltam neki, hogy kéne csinálniuk egy Pisadalt is. Azt válaszolta, hogy nem rossz ötlet, csak arra nincs annyi szinoníma, mint a szarra, de aztán ahogy közös erővel elkezdtük felsorolni, elég sok összejött, és abban maradtunk, hogy majd meglátják. Ez kb. másfél éve volt, és azóta még semmi, de biztos csak a tökéletességig akarják csiszolgatni. Ki tudja, lehet, hogy a Kakadalt is 3 évesen kezdték írni.

Mikor ez történt, a Bekex még nem volt sehol, úgyhogy egyelőre én lehetek büszkébb a közös képünkre, de szerintem csak idő kérdése, és ő fogja mesélgetni ezt mutogatva, hogy "és képzeljétek, egyszer találkoztam SSSZÖRNY-nyel"...

Egyébként ti szerettek szarni? Én régen nem szerettem. Sajnáltam rá az időt. (Mondjuk a zuhanyzásra is. Wehhehe.) Meg olyan unalmas is szarni, nem? Vagyis az volt. De mindez a múlté! Feltaláltam egy új sportot, úgy hívom, hogy "figuraszarás"!

Az a lényege, hogy mielőtt nekiállnál, ki kell találnod, hogy milyen figurát fogsz szarni, és utána meg kell próbálnod tényleg olyat. Persze ha előre érzed, hogy fosni fogsz, akkor a kifinomult ábrákat felejtsd el, de még mindig jó lehetsz pl. egy Miki egérre. Plaaaccs... placcs... placcs, és kész is. (Lehet, hogy az eredeti ötlete is így született?)

Ha viszont érzed, hogy kellő mennyiségű és szilárdságú anyag áll rendelkezésre, csak a fantáziád szab határt! Kezdőknek ajánlom például a csokis perecet, viszonylag egyszerű, és mókás elkészíteni!

Ugye, milyen jó sport ez a figuraszarás? Nagyon bízom benne, hogy legkésőbb 2016-ra sikerül olimpiai sportággá előléptetni!

Ha pedig nem vagy elég ügyes ahhoz, hogy szarás közben figurázz, utólag is remek lehetőségek vannak! Készíts művészi csendéletet!

Vagy egy szép képet a szeretteidnek!

És ha magával a szarral nem akarsz közvetlen kapcsolatba kerülni, akkor fotózz embereket! Persze épp mikor szarnak! Wehhehe!

(Ő az unokahúgom. Biztos hálás lesz, amiért már ilyen fiatalon elindítom az internetes hírességgé válás útján...)

Remélem, hogy elég sok ötletet adtam most a művészi énetek felszínre csalogatásához, úgyhogy búcsúzom is, csak még elárulom, hogy milyen rekordról beszéltem a bevezetőben:

6 napja nem kakiltam! Saját becslésem szerint 154 órája!

Ezt csináljátok utánam, burnyákok!